A számítógépes hálózatok
Rádióhullámú adatátvitel
Keskeny sávú rádiófrekvenciás átvitel – az átvitel rádióhullámokon történik. A módszer rossz látási viszonyok között is működik, de az interferenciára figyelni kell. Egy nagy fém- vagy falfelület meghiúsíthatja az információ helyes továbbítását.
Bluetooth-rendszer
A Bluetooth a fenti elveken alapuló adatátviteli eljárás, rövid hatótávval, pont-több pont kapcsolattal. Hatótávolsága 10 cm-től néhányszor 10 m-ig terjed, épületeken belül és kívül is.
Használható rövid távolságú adatkapcsolathoz mobil- és telepített eszközök esetében. Kis távolságok esetén a falak sem jelentenek akadályt.
Bluetooth általános jellemzői
Működési tartománya a szabadon felhasználható 2.4 GHz-es, ún. ISM-rádiósáv.
Megvalósítása az ún. frekvenciaugrásos, szórt spektrumú technológiával történik. A frekvenciasávok ugrócsatornákra vannak osztva, amelyeket a kapcsolat idején ál-véletlen módszerrel (valamilyen algoritmus alapján, előre nem meghatározható módon) választanak ki az eszközök.
A rendszer számára definiált ún. piconet-hálózatot (nagyon kis kiterjedésű hálózat) egyszerre 8 eszköz használhatja a csatornákon megosztozva.
A Bluetooth gyakorlatilag minden, az IrDA-nál már említett eszköznél használható, kiegészülve a nagyfokú kényelemmel, mobilitással, ami abból fakad, hogy az eszközöknek látniuk sem kell egymást.
Ilyen eszközök lehetnek:
telefonok, személyhívók,
modemek,
LAN-eszközök,
fejhallgató/mikrofon egységek,
asztali, notebook és kézi számítógépek.
Bluetooth adapter
Szórt spektrumú sugárzás
(WLAN - wireless LAN – kábel nélküli rádiófrekvenciás LAN)
Míg a műholdas és a mikrohullámú jeltovábbítás általában a szolgáltatók nagytávolságú adatátviteli problémáit oldja meg, a lézeres átvitel pont-pont közötti összeköttetésre használható, az infravörös fény pedig csak maximum néhány méterig használható, addig az ún. szórt spektrumú, kábel nélküli (wireless) rendszerek a felhasználó szintjén adnak megoldást számítógépek, hálózatok összekapcsolására, közepes távolságig. Az infravörös fényt és a szórt spektrumú rádiófrekvenciás átvitelt használó megoldásokra – mivel lényegében csak a fizikai réteg szintjén különböznek egymástól – közös szabványt dolgoztak ki, ezzel segítve elő a tömeggyártást és a mielőbbi széleskörű elterjedést.
A szabvány biztosítja a különböző gyártók eszközei közötti kompatibilitást, és ezt a IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers – Műszaki és Elektronikai Mérnökök Intézete) készítette el. A rendszer az ipari, tudományos és orvosi, az ún. ISM (industrial, scientific, medical) célra fenntartott sávban dolgozik. Az eredeti szabvány, az IEE 802.11 az infravörös fény és a szórt-spektrumú 2,4 GHz-es rádiófrekvencia használatát engedi meg az 1, illetve 2 Mbps-os (millió bit per másodperc) adatátviteli sebesség mellett.
A szabvány bővítései – az IEEE 802.11a és az IEEE 802.11b – az 5 GHz-es, valamint a 8 GHz-es hullámsáv használatát is megengedik. Az adatátviteli sebességek is változtak, 5 és 11 Mbps-re, valamint az IEEE 802.11a esetében az 54 Mbps-os adatátviteli sebesség is elérhetővé vált.
A kapcsolatot megvalósító szórt spektrumú adó nagyon kis teljesítmény mellett a moduláció ütemében változtatja adási frekvenciáját, ellentétben a keskenysávú rádiókkal, amelyek a teljes energiát egyetlen frekvenciára koncentrálják. Széles frekvenciasávot használ, amit egy hagyományos vevő fehér zajnak érzékel (azonos amplitúdó minden frekvencián). A szórt spektrumú vevő azonban felismeri és „megérti” az adást.
A szabvány két különböző modulációs módszert tartalmaz:
a közvetlen sorrendes szórt spektrumú rádiós összeköttetést (DSSS = Direct Sequence Spread Spectrum) és
a frekvenciaugrásos szórt spektrumú rádiós összeköttetést (FHSS = Frequency Hopping Spread Spectrum).
Az adatátvitel frekvenciája folyamatosan, adott algoritmus szerint változik, amit mind az adó-, mind a vevőállomás ismer. Ez meglehetősen biztonságos módszer: illetéktelenek nem tudhatják, hogy mikor melyik frekvenciára váltsanak ahhoz, hogy a teljes adatfolyamot megkaphassák.
Vezetékes és vezeték nélküli LAN
WLAN topológiák
Vezeték nélküli környezetben alkalmazott hálózati topológiák: a csillag és a háló. A csillag-topológia – amely ma a világon a legelterjedtebb – olyan hálózatot jelent, amely egy központi bázisállomás, vagy más néven hozzáférési pont (AP = Access Point) köré épül. A kiinduló csomópont elküldi az információcsomagot a központi állomásnak, amit az a célcsomópontra irányít.
Az Access Point jelentheti a hidat egy vezetékes hálózat (LAN = Local Area Network helyi hálózat) számára, amin keresztül elérhet további vezetékes klienseket, az Internetet vagy más hálózati eszközöket.
A háló-topológia (mesh) csak annyiban különbözik a csillagtól, hogy ott nincs központi bázisállomás. Minden csomópont szabadon kommunikálhat a hatósugarán belül levő bármely másikkal. A 802.11 szabványban leírt LAN a mobiltelefon-rendszerekhez hasonlóan cellarendszerben is kiépíthető, és ezáltal nagy területek is lefedhetők. Az egyes cellákat egy-egy bázisállomás hatótávolságán belüli terület jelenti.