A számítógép részei
Háttértárak
A központi egységben található belső memóriák kapacitása nem elegendő az összes felhasználói program és az operációs rendszerhez tartozó rendszerprogramok, és adatok tárolására.
A belső memóriában (a RAM-ban) csak ideiglenesen lehet adatokat tárolni, annak tartalma a számítógép kikapcsolása után törlődik. Ezért szükség van olyan adattárolókra, amelyek nagy mennyiségű adatot, áram nélkül, hosszú ideig képesek megőrizni. Ezeket nevezzük háttértárolóknak.
A háttértárak a memóriához hasonlóan adatokat és programokat tárolnak, DE stabilan (az információtartalmukat a gép kikapcsolása után is megőrzik), sokat (több GByte vagy akár TByte adatot), lassabban hozzáférhetően (az íráshoz és olvasáshoz több idő szükséges).
A háttértárak az adatok visszakeresése szempontjából lehetnek
közvetlen hozzáférésűek, ha a keresett adatot tartalmazó blokkot közvetlenül meg tudjuk címezni, és az adatot a teljes tároló végigolvasása nélkül közvetlenül ki tudjuk olvasni;
vagy
soros (szekvenciális) hozzáférésűek, ha a keresett adatot csak úgy tudjuk elérni, ha a tárolóeszköz blokkjait sorban egymás után végigolvassuk, míg a megfelelő adatblokkot meg nem találjuk.
A háttértárak jellemzői
Kapacitás: tárolható adatmennyiség (KB, MB, GB, TB)
Gyorsaság: adathozzáférési idő (ms), átviteli sebesség (Mb/s)
Adatsűrűség:
TPI (Track Per Inch): A lemezen sugárirányban 1 inch hosszon található sávok száma - vagyis milyen sűrűn írja fel a sávokat (több tízezer).
BPI (Bit Per Inch): A lemezen egy sáv 1 inch-én belül található bitek száma - vagyis milyen sűrűn írja fel a sávban a biteket (több százezer).
A háttértárak adattárolási elv szerint lehetnek
- Mechanikus – lyukszalag, lyukkártya
- Mágneses:
- Szalagos – streamer, DAT
- Lemezes – hajlékony lemez, merevlemez,
- Optikai – CD, DVD, BluRay
- Elektronikus (flash) – Pen drive, memóriakártya, SSD