Révai üzen

2015. január

(Révai Miklós korábban írott szövegeinek és élethelyzeteinek lírai átirata ez is.)

------------

Többször bántottak már

igaztalanul.

Valami történt. Társaim sem

értik, miért tagolom

így a szövegemet, melyet

esetleg elolvas valami

utókori firkász, aki

képzett költőtanonc,

decemberi humán, és majd

jól megítél, mert ő tudja már,

hogy hiába szolgálom jól

magyar nyelvemet,

ez nem elég, hogy ő

értse versemet.

A rím

úgyis hiábavaló.

Próbáltak meggyőzni,

mert nem hittem

az ócska rutinnak.

Megkértek, hogy értsem,

ami hamis, vagy ép ésszel

megérthetetlen.

Vállaljam, ami

vállalhatatlan.

Segítsem, ami már

rég elvetélt,

kiáltsam, ami

suttogásnak is rossz,

érezzem igazszívűnek

a találékony gonoszt.

"Járuljak hozzá,

higgyem el,

érezzek együtt,

kerüljem el,

tartsam magam hozzá,

vagy csak töltsem fel,

hallgassak róla,

(de érzelmesen),

érezzek róla, de

értelmesen,

szavazzak, mert kell,

hiszen <<veled vagyunk,

érts meg minket,

mert jót akarunk>>"...

Latin szövegeimhez

kell visszatérnem.

Talán Horatiushoz is.

És saját magamhoz.

Azt sem tudja senki már,

hogy Mátyás vagyok.

Sajnálom magamat,

de már midegy.

Szeretem a nyelvet,

amelyben íllyet írhatok.

Keserűn szólok, mert

veletek vagyok.

Aláírás: Réwai

*

Révai üzen

2015. december

(Révai Miklós korábban írott szövegeinek és élethelyzeteinek lírai átirata ez is.)

------------

A legjobban akkor

(Dalszöveg a XVIII. századból.)

A legjobban akkor szerettem élni,

ha nem kérdezte senki,

hogy ki és milyen vagyok.

A legjobban akkor szerettelek,

ha nem követelted,

hogy én mit akarok.

A legjobban azt szerettem,

akinek létét most nem élvezem.

A leginkább azt értem most, hogy nem értelek.

De nincs semmi baj.

Csak magányos vagyok.

Halott.

Ez ellenőrizhető.

Mindig visszakereshető.

Feltöretlen titok.

Én sok mindent nem tudok.

Be kell vallanom ezt is.

Épp azt kutatom, hogy miért van ez.

Ócskaságok közt ténfergek.

Nem kérek bocsánatot.

Búcsúznom kellene?

Aláírás: Réwai 1783