Forrás: http://www.revai.hu/iranytupdf/XXXVII-4.pdf

EZ ITT RÉVAIS MÚLTUNK ÉRTÉKES RÉSZE

Idézet az IRÁNYTŰ című révais kiadványból:

„Tíz éves a Révai Színköre

2001. április 27-én délután 15 órától 21 óráig a Balázs Béla Művelődési Központban "Tíz éves a Révai Színkör" címmel hatalmas rendezvény zajlott.

Méltó ünnepe volt ez annak a munkának és játéknak, amelyet 1991 óta a Révai Miklós Gimnázium színkörösei és azok vezetői végeztek. 

A Tóth Szilvia és Varju Nándor által megálmodott és megszervezett találkozón minden csoport képviseltette magát, a jelenleg működő színkörök természetesen teljes létszámban.  Nem tudott ugyan mindenki a műsor befejeztéig maradni, a rendezés és a kiváló műsorvezetés jóvoltából azonban az est egy-egy szakasza is élményt jelenthetett. 

Sokan megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget a Révai tanári karából és az iskolavezetés részéről.

A program a terv szerint alakult. 

A fővédnök (Tamás Imre, a Révai volt igazgatója) megnyitó beszéde után Horváth Péter igazgató úr szólt  a  Révai  színköreinek  lehetséges,  tervezhető  jövőjéről,  majd  emlékfelidéző  filmbejátszások, megható vagy tréfás rövid-interjúsorozat, hozzászólások, jelképes ajándékátadások, plakátkészítés, az előtérben lévő kiállításon "tárlatvezetés", közben színvonalas produkciók peregtek egymás után. 

Fellépett a C4 -- rendező: Wenczel Imre (először egy emlékfelidéző szösszenettel, majd a Godot-ra várva c. Beckett-dráma néhány jelenetével); az Új Kezdő csoport - rendező W. I. (a Sente Boltja c. produkcióval);  a  L'art-ma  Színkör  -  rendező:  Tóth  Szilvia  (Mark  Twain  Ádám  és  Éva  naplója nyomán készült színpadi játékkal); végül a ReActor színkör - rendező: Varju Nándor (a Folytassa

Othello c. - országos második helyezést elért - darabjával).

A csoportok bemutatkozásai közül itt a C4 színkör összefoglalóját közöljük. Az ok egyszerű. Ők búcsúznak most négy év játék után. A szöveget a C4 csoport tagja, Szabó Adrienn írta és olvasta fel a színkör felkérése nyomán. 

"A  C4  hét  lányt  és  három  fiút  számlál. 1997. szeptemberében alakultunk, és azóta több darabot megismerve és több helyezést elérve jutottunk odáig, ahol most vagyunk. 

Ez is lehet egy kezdés, bár kevésbé érdekes és figyelemfelkeltő, inkább szokványosnak mondanám. 

Valahogy mi is így kezdtük el a színjátszást négy éve. Ugyanúgy kíváncsian léptünk be egy terembe, ugyanúgy körbeültünk, ugyanúgy köszöntött minket a rendezőnk, és ugyanúgy mutatkoztunk be egymásnak, mint ahogy ezt Ti is tettétek egykor. Ha a kezdet valahol hasonló is, a folytatást minden csoport másként éli meg. Mi ebben a négy évben megtanultunk bízni egymásban, belenézni a reflektorfénybe, improvizálni, elviselni a zsűri megalázó szavait, és önfeledten örülni egy jól sikerült előadás után. De megtanultunk felállni is egy-egy kudarc után, hol segítséggel, hol egyedül. 

Megismertük Örkényt, Pistit, Karolina nénit, Wendlát és Menyust, tudjuk, milyen egy kivégzés és a tavasz ébredése. Kaptunk ezüstöt is, aranyat is, néhány pofont, de egy erős kéz és egy mosoly újra színpadra állított minket. És most itt vagyunk, hogy méltóképp búcsúzzunk el az életet jelentő deszkáktól. Nem akarjuk már meghódítani a világot, bebizonyítani, hogy a C4 a legjobb, vagy elhozni a helikoni fődíjat, egyszerűen csak játszani akarunk, és ízelítőt adni abból, amilyenek vagyunk. Örkény szavaival élve: "Tessék, kezdjük el!"."

Szabó Andrienn 12. A

Ez alkalomból: 

Wenczel Imre tervezett "ünnepi beszéde, illetve hozzászólása": 

(Ez a beszéd nem hangzott el az ünnepi esten: rögtönzött, az alkalomnak és a helyzetnek megfelelőbb hozzászólásra volt szükség.)

**********

Tíz éves a Révai SZÍNKÖR!

Ettől kissé meg vagyok rendülve. Úgy emlékszem, hogy most kezdődött az egész. 

Azután jöttek sorban a színkörök: a Kezdők, a Turmix, a

S-Paletta, a MÁGIARAKÁS és a LEM színkör, a PaThália és az L (end) M, a ReActor, a C4 színkör, a L'art-ma, az Ar(t)culat, végül a KEZDŐ csoport. Nevet adtak maguknak, és győztek a különböző versenyeken. Ha nem győztek,

akkor meg  élvezetes  produkciókat  hoztak  létre,  amelyeket  „a  zsűri  nem  értékelt  kellőképpen”.

Rendezők támadtak a különböző csoportokból. És bizony nagyon érdekes előadásokat találtak ki: ilyen például Nagypál Orsolya Micimackó rendezése.

Kudarcok, bukások után  -  MÉGIS  mindig  újra  ringbe  szálltak  a  csoportok  és  rendezők,  kisebb-nagyobb csodákat műveltek, és én csodálkozva néztem. Csak nem én vagyok az oka? 

Egyre inkább segítségre szorultam, és jöttek is a munkatársak: Tóth Szilvia, Sárköziné Kollarits Edit, Varju Nándor, Debreczeni Márton, Nyári Arnold... Tehetségesek, fiatalok... Ijesztő!

TÍZ ÉVES A RÉVAI SZÍNKÖR. 

No persze már nem egy, hanem ÖT csoport képviseli! Ez is megdöbbentő! Évente legalább hatvan ember játszik itt a GIMNÁZIUMBAN, a GYERMEKEK HÁZÁBAN és a PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN. (Régebben a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban is helyet kaptunk, de NEKIK egyszer csak nem kellettünk, eltanácsoltak onnan bennünket, így kellő szerénységgel el is jöttünk.)  

Az "ún." eredmények pedig még inkább elképesztők.

Főképp azért, mert én nem hiszek a versenyekben, magában a versenyzésben sem. Az emberben, a játékban hiszek. Az együttlétben. Ha rákényszerítenek, akkor persze kénytelen vagyok teljesíteni. Ha győzni akarnak a gyerekek, akkor kénytelen vagyok a versenyre felkészíteni őket. És győzni velük, ha lehet.

Köszönöm nekik, hogy megízlelhettem néhányszor a győzelem ízét. Mert a mindenkori zsűri nyilván szubjektív. Tévedhet is. De nem tudunk szabadulni attól az örömtől, amikor a MI győzelmünk rovására téved.

TÍZ ÉVES A RÉVAI SZÍNKÖR!

Köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették! 

Tamás Imre Igazgató Úrnak, aki meghívott a Révaiba dolgozni. 

Ladich Artur kollégámnak és barátomnak, aki először megálmodta a Révai-színkört. 

Horváth Péter Igazgató Úrnak, aki folyamatosan hihetetlen türelemmel viseli el sok-sok problémás megnyilvánulásomat az iskolában. 

Persze ugyanígy köszönettel tartozom mindazon kollégáknak, akik végtelen szeretettel támogatták a külön-próbákat, a tanulók elkéredzkedéseit, a tanórai hiányzásokat, az áttekinthetetlen Wenczel-féle szervezéseket és a NÉHA készületlenül órára érkező színkörös diákokat.

Azoknak a tündéri szervezőknek pedig, akik azt mondták, hogy létrehozzák a TÍZ ÉVES A RÉVAI SZÍNKÖR rendezvényét, "csak nyugodtan dőljek hátra", azt üzenem, hogy egy pillanatnyi időt sem hagytak a hátradőlésre. Ezt azonban igen jó pszichológiai érzékkel tették, valószínűleg érzékeltetni szerették volna velem a napi öt-hat telefonhívással, a több órányi "feladat-kiutalással", hogy szükség van még rám. Ezt is köszönöm NEKIK!! 

Befejezésül mit mondhatnék?

Még egyszer: 

MINDENKINEK Köszönöm!

Wenczel Imre

((Iránytű  XXXVII / 4. szám  2000-2001 Révai Miklós Gimnázium))

((Néhány helyen javítottam a szöveg stílusát vagy helyesírását. W.I. 2013-januárjában.))