Lírai művek elemzése írásban

• Figyelmesen végigolvasom a művet. Arra koncentrálok, hogy mely tartalmi vagy formai információ hat rám a mű olvasása közben a legerősebben. (Bármilyen megfigyelésem, ötletem van az adott művel kapcsolatban, azonnal lejegyzem, hogy el ne felejtsem.)
• Ha lehetséges, hangosan, értelmezve is végigolvasom a verset, hogy megfigyeljem a szövegtagolást, az egyes logikai egységeket, de leginkább a szöveg hangzásvilágát.
• Harmadszor már nem folyamatosan olvasom a verset, hanem soronként, vagy akár félsoronként, és bármilyen észrevételem, asszociációm támad, azonnal lejegyzem.

(Milyen észrevételeim lehetnek?)

Lírai alkotásokban igen nagy szerepe lehet a képi világnak.

A képek lehetnek egyszerűen elképzelhető un. vizuális képek, vagyis látványelemek, (ezek állóképek vagy "mozgó"-képek is lehetnek, tehát statikus vagy dinamikus képek),

de lehetnek jelképek vagy szimbólumok, illetve
un. szóképek:

metaforák,
hasonlatok,
metonímiák,
allegóriák vagy egyebek, pl.
az érzékterületek egymásra vonatkoztatásával keletkező szinesztéziák.

A képek "felrakásának" logikája lehet olyan, amelyben erősítik, kiegészítik egymást, esetleg fokozás figyelhető meg, de lehet olyan is (főleg a romantikában), hogy ellentétpárokba rendezettek a képek, esetleg végig képi kontrasztokból áll a mű.

Modern művekben a kép gyakran csupán emblémamozzanat, önmagát esetleg nem is jelenti, a denotációs (elsődleges) jelentés helyett csupán a konnotációs (másodlagos) jelentést kell figyelembe venni.
 
 

A szimbolizmus és/vagy a szecesszió korszakában keletkezett versekben a jelentés mindig túlmutat önmagán, vagy kultúratörténeti képzettársítást kíván, vagy az olvasó alkotótárssá válását, esetleg az adott kor alapos ismeretét.
 
 

Ha még mélyebbre kívánunk ásni a műben, akkor a szövegelemzés néhány módszerét hívhatjuk segítségül. Megkeressük a kulcsfogalmakat (ismétlődnek!), a legfontosabb információkat, illetve felderítjük a szöveg hálózatait. Ezután kezdünk el figyelni mindarra, ami a legnagyobb érzékenységet kívánja, a szöveg zeneiségének „finomságait"“vesszük szemügyre.

A formát:

• időmértékes, hangsúlyos vagy szimultán verselésű a költemény;
• van-e versszak, vagy inkább csupán tagolatlan (esetleg tagolt) sorláncból áll a mű;
• milyenek a sorvégi és az ún. belső rímek;
• vannak-e különleges magánhangzó- vagy mássalhangzó-jelenségek (pl. alliterációk);
• hol és hogyan működik az „enjambement“ (a mondat áthajlása, átlépése a következő sorba);
• van-e feltűnő, figyelemirányító formaelem a műben (pl. hirtelen rövidülő sorok; szétdarabolt és különösen elhelyezett szöveg- vagy szórészek; sok mély vagy magas magánhangzó, esetleg halmozódó zöngés vagy zöngétlen mássalhangzók, stb.)

Az alakzatok megfigyelése is sokat segíthet a mű értelmezésében

Tehát:

mely szavak, mondatok ismétlődnek;

• melyek között van fokozati különbség;
• figura etimologica;
• ellentétek;
• párhuzamok;
• gondolatritmus.

Ha mindezt végiggondoltuk és vázlatosan kijegyzeteltük, akkor legalább egyszer átfogóan végiggondoljuk: mit jelent számunkra az adott mű, hogyan hat ránk, mennyire fogadjuk be
(vagy el) esetleg mennyire utasítjuk el (és miért).
 Ez utóbbi áttekintő, összefoglaló, szintetizáló gonadolatmenetet nem érdemes a fenti lépések megtétele előtt „bejárni“, mert csupán a tetszik-nem tetszik szintjén maradunk, és valójában nem tudunk meg a műről és a vele való kapcsolatunkról semmit; vakon megyünk el az egyes jelzések, művészi hatások, információk mellett.

 VÉGÜL!

Rendezzük amit lejegyeztünk (esetleg egyszerűen beszámozzuk az egyes észrevételeinket, így állítjuk logikai sorrendbe őket), majd kikeressük a költeményből azokat a részleteket, amelyekkel megvilágítjuk a mondandónkat, és megírjuk elemzésünknek (műértelmezésünknek, esetleg az esszének) a zárását vagy nyitását; de fordítva is csinálhatjuk: előbb a főrészt készítjük el, ahhoz írunk később nyitást és zárást.

Az érettségin minden alkalommal megadják azokat a szempontokat, amelyek mentén vizsgálni kell a lírai szöveget.
 
 

Vershelyzet, versbeszéd

Beszédhelyzet

A cím és a szövegegész kapcsolata

Hangulat és hangnem

A stílusirányzat jellegzetességei

Poétikai eszközök (pl. jelzőhasználat, költői képek, retorikai alakzatok)

Műfaj

Szerkezet

Részletezve néhány szempont:

A cím és a szövegegész kapcsolata

Témajelölő (amikor a cím előreutal, így kijelöli a költemény témáját) (Pl. Juhász Gyula: Milyen volt)

Vershelyzet

Konkrét, elsődleges; általános; metaforikus, másodlagos

Versbeszéd

Személyes, személytelen (Én-beszéd, Mi-beszéd); leíró, „elbeszélő“

Beszédhelyzet

Monológ, reflexió, meditáció, párbeszéd…

Stb…

Forrás:

https://www.edums.ro/resurseeducationale/files/liceal/alteprograme/%C3%89retts%C3%A9gi%20magyar%20L%C3%ADrai%20alkot%C3%A1sok%20%C3%A9rtelmez%C3%A9se%201.pdf