E feladattípus mögött áll a legkiterjedtebb irodalomtanítási gyakorlat. Érettségi írásbeli feladatként lényeges eleme a kifejtéshez megjelölt szempont. E szempont a szöveg megközelítésének természetesen csak egyik lehetősége, de fontos, hogy a vizsgázó az adott szempont kifejtésére összpontosítson. Ez az összpontosítás azonban nem zár ki semmilyen más, a szövegből, a vizsgázó élményéből, háttértudásából fakadó más értelmezési lehetőséget. A tartalmi kifejtés és a gondolatmenet fő szervező elvét jelentő szempont egyik lehetséges forrása a fogalmak című összeállítás.

Egy mű (pl. lírai alkotás, rövid szépprózai mű, drámarészlet, esetenként esszé) adott szempontú elemzése, értelmező bemutatása. A feladat tartalmazza az értelmezés kiemelt szempontját. A feladathoz tartozhat egy felvezető szöveg is.

PÉLDÁK

„Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak.”

(Pilinszky János: Egy lírikus naplójából)

Értelmezze Pilinszky János gondolatát az újszövetségi példabeszéd – A tékozló fiú – figyelembe vételével! (Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.)

A tékozló fiú története

Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapítatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Csakugyan útra kelt, és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult, és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.

Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. – Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apa kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.

(A tékozló fiú története - Jézus példabeszéde; Újszövetség; Lukács evangéliuma; dr. Kosztolányi István fordítása)

Lehetséges tartalmi elemek:

- a példabeszéd (parabola, képes beszéd) egy eszmei-erkölcsi tanítás megvilágítása rövid történettel;

- A tékozló fiú a legfontosabb keresztény tanítást közvetíti: az őszinte, önáltatás nélküli megbánást mindig megbocsátás követi;

a tanítás provokatív jellege éppen egyszerűségéből fakad: nemcsak közvetít egy tanítást, hanem át is értelmezteti velünk addigi erkölcsi felfogásunkat (pl. tisztesség és tisztességtelenség, jóság és gonoszság, hála és háládatlanság);

- a három szereplő három jellegzetes magatartásforma (az apa, aki elbocsát és visszafogad; a tékozló fiú, aki az élet ismeretében tér vissza az apához; az otthon maradt fiú, aki igazságtalanságot lát az apai döntésben, akin eluralkodott a “jóság gőgje”, mely önmaga magatartását kizárólagosan helyesnek véli);

- a példabeszéd azt is sugallja, hogy az emberi sors végzetes kilátástalansága nemcsak tragikus esemény, hanem kegyelmi állapot is, magában hordozza a “mélypont ünnepélyét” (Pilinszky), a felemelkedés kezdetét, lehetőségét;

- az ember úton levő lény, aki az elvágyódás és visszatérés dimenziói között él;

Pilinszky szerint “minden igazi mű a tékozló fiú történetének megismétlése” (az irodalomnak azt a reményt kell sugallnia, hogy hazatéréskor nem zárt, hanem nyitott kapuk fogadnak).

• • •

Fejtse ki, miként szervezi a búcsúzás motívuma (helyzete, gesztusa) Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-aljától című alkotását. Értelmezésében utaljon a búcsúzás toposz-jellegére is. (Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.)

Berzsenyi Dániel: Bucsuzás Kemenes-aljától

Messze setétedik már a Ság teteje,

Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,

Szülőföldem, képedet:

Megállok még egyszer, s reád visszanézek.

Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!

Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását

S ácsorgó ajakam első mosolygását

Szülém forró kebelén;

Ti láttátok a víg gyermek játékait,

A serdülő ifjú örömit, gondjait,

Éltem vidám reggelén.

Mélyen illetődve bucsuzom tőletek;

Elmégyek: de szívem ott marad véletek

A szerelem láncain.

Hímezze bár útam thessa1i virulmány,

Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány

A szerencse karjain;

Bánatos érzéssel nézek vissza rátok,

Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok

Örömmel tölt órái!

Nem ád vissza nékem már semmi titeket!

Evezzem bár körűl a mély tengereket,

Mint Magellán gályái.

Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit

S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit

Egy tündér kép elvágja!

A szilaj vágyások gigászi harcait,

E bujdosó csillag ezer orkánjait

Bévont szemünk nem látja.

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,

Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,

Messzebb járnak szemeink;

Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,

Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,

S későn hullnak könnyeink. (1804)

Lehetséges tartalmi elemek:

- Búcsúzás-versek a magyar költészetben (hazától, várostól, tájtól, szülőtől, szerelemtől, baráttól, élettől)

- összetett élmény; az elválás fájdalma, visszanézés (térben / időben) – alkalom (emlékidézés, számvetés, összegzés); konkrét tájelemek, személyes élmények (E/1-ben; E/2 anaforás megszólítás-sor),

- életrajzi elemek, érzelmi telítettség (értékvesztés: szülőföld, ifjúság, szerelem); feloldatlanság (múltbéli örömök / jelenbeli bánat – a könny-motívum keretez); 4. vsz.: tágítás; 5-6. vsz.: általánosítás (T/1.); többértelmű képek (tündér kép; bévont szem);

• • •

Petőfi a Képzetem című költeményét a Honderü támadására – „Az író múzsája, mint legtöbbnyire, nagyon alant repked” (1845. július 29.) – írta válaszként. Értelmezze a költeményt jellegzetes romantikus ars poeticaként! (Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.)

Petőfi Sándor: Képzetem

Még mit nem mondanak!

Hogy az én képzetem

Alant jár, magasra

Föl nem röpíthetem.

Lent jár a föld szinén,

Ha úgy tartja kedve,

Sőt a föld alá is

Van gyakran sülyedve;

Mint buvár, sülyed a

Mélységek mélyére,

A legmélyebb tenger:

A szív fenekére.

De ha mondom neki:

„Szállj a magasra fel!”

Felszáll s a légben, mint

Pacsirta, énekel.

S ha ekkor biztatom:

„Még följebb, képzetem!”

Vele a sasokat

Rendre megkergetem.

A sas mind elfárad,

De nem fárad ő el,

Egy utat kezd a leg-

Magasabb felhővel.

És a felhőknek sem

Társa ő sokáig,

Egyenest fölfelé

Tör az ég boltjáig,

És ha ekkor éppen

Napfogyatkozás van:

Az elsötétedett

Nap mellett elsuhan,

Elsuhan mellette,

Egyet pillant rája,

S megkerűl a napnak

Elveszett pompája.

És az én képzetem

Még ekkor sem pihen,

Hanem a legfelső

Csillagzaton terem,

S ott, hol már megszűnik

Az isten világa,

Új világot alkot

Mindenhatósága –

(1845)

Lehetséges tartalmi elemek:

– válasz a támadásra: a költő teremtő képzeletének mindenhatósága, szabad szárnyalása

– a képzeletbeli utazás terei (legtávolabbi végletek, lent-fönt); elemek (föld, víz, levegő, tűz) és a világmindenség teljessége;

– belső tartalmak kapcsolódása (érzések, hangulatok); a száguldás-képzet és a forma kapcsolata (tudatmozgás; astrofikus szerkezet, egyetlen ív, 6-os rövid sorok);

– jellegzetesen petőfis: felütés (vershelyzet, hangütés), képi motívumok (pacsirta, sas, felhő, csillag), a természetes (köznapi kifejezések) és a kozmikus kapcsolódása;

– a mű helye Petőfi ars poeticái, programversei között (a tanult anyag alapján pl.: A természet vadvirága, 1844; Dalaim, 1846; A XIX. század költői, 1847);

– Petőfi alkotói-művészi programja; a szabadság-fogalom változatai, változásai költészetében

Vissza!