1.
Epikai műfajok
- A mítoszok az ókori görögök szerint Zeusz leányainak, a múzsáknak a kinyilatkoztatásaiból keletkezett történetek.
- A bibliai história
a 16. század első évtizedeiben létrejött új verses műfaj. Protestáns prédikátor-írók hozták létre a még le nem fordított Biblia szövegeinek pótlására. (Zsoltárfordítások, hitvitázó drámák, prózai dialógusok, fabulák= példázatok, prédikációk jellemzik még a magyar irodalmi életnek ezt a korszakát.)- A história és a históriás ének
(pl. Tinódi Lantos Sebestyén gyűjteményének egyes darabjai) történelmi esemény krónikaszerű megéneklése verses formában, hangszeres dallamkísérettel.Az ókori görög (homéroszi) eposz hősi versmértékben (hexameterben) írt nagyepikai műfaj. A történet rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől (istenektől) is támogatva egy egész közösség (nép) számára életbevágóan fontos tetteket hajt végre.
Eposzi kellékek:
A homéroszi eposz néhány tulajdonsága Arisztotelész szerint:
Felépítése nagyon hasonlít a homéroszi eposzhoz, de a fohász nem Kalliopéhoz, hanem Szűz Máriához szól, és a világméretű összecsapásban a keresztény hadak küzdenek a pogány
seregekkel, ugyanakkor isten hadai a pokolbéli hatalmakkal.A barokk eposz igen bonyolult, hierarchikus szerkezetet mutat, sok az alá és mellérendelés benne még a mondatok szintjén is. Versmértéke eltér a homéroszi eposzétól. (Pl. Zrínyi-szak.) Jellemző e
gysége a peroratio (berekesztés).Az evangélium (örömhír) Jézus élettörténetének elbeszélése az Újszövetség evangélistái szerint (Máté, Márk, Lukács, János).
A legendák ("olvasandó dolgok") szentekről, mitikus személyiségekről szóló történetek. Másképp: a középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a vele való csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése. (Kezdetben latin nyelvű, később anyanyelvre fordítják.)
A monda (rege) népköltészeti műfaj. Meghatározott helyhez vagy személyhez kapcsolódó elbeszélése, amelyben a történeti valóság mozzanatai keverednek csodás elemekkel. A történelmi tényt legtöbbször kissé átalakítva mesélik el.
Az olasz "novella" szó újdonságot jelent. Maga a műfaj egyébként expozíciót, bonyodalmat, tetőpontot és megoldást tartalmazó kisepikai műfaj, legtöbbször sorsfordulót tartalmaz, melyben összegződik a főszereplő addigi élete.
Az elbeszélés a kisregény és a novella közé eső közepes terjedelmű epikai mű. Legfontosabb elemei a jelenetek, a dialógusok, a tudósítás, a tabló, a leírás, az elmélkedés és a szentenciákban való közlésmódok.
A regény sokféle terjedelme, témája és szerkezete nem teszi lehetővé a rövid defi
níciót. Fontosabb általános tulajdonságai: kalandregény (pikareszk) ((pl. Voltaire: Candide)),
utaztató regény (utazási regény) ((pl. Cervantes: Don Quijote; vagy Swift: Gulliver utazásai)),
tézisregény ((pl. Voltaire: Candide)),
társadalmi regény ((pl. Turgenyev: Apák és fiúk)),
történelmi regény ((pl. Sienkiewicz: Quo vadis; Walter Scott: Ivanhoe; Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame))
robinzonád ((pl. Defoe: Robinson)),
analitikus regény ((pl. Stendhal: Vörös és fekete)) ,
szentimentális levélregény ((Pl. Goethe: Werther; Kármán József: Fanni hagyományai))
realista regény ((pl. Balzac: Goriot apó)),
romantikus regény ((Pl. Victor Hugo: A nyomorultak; Jókai Mór: Az arany ember)),
szimbolikus regény ((pl. Thomas Mann: A varázshegy; Krúdy Gyula: Szindbád)) ,
családregény ((pl. Thomas Mann: A Buddenbrook ház)),
erkölcspszichológiai regény ((pl. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)),
életrajzi regény ((pl. Móricz Zsigmond: Életem regénye)),
államregény ((pl. Bessenyei György: Tariménes utazása)) ,
utópisztikus regény ((pl. Jókai Mór: A jövő század regénye))
Az elbeszélő költemény versben írt hosszabb vagy rövidebb elbeszélés. Sajátosságát a verses forma adja meg. Olyan epikai műfaj, amelyet át- meg átszőnek lírai elemek. Líraisága főképp képalkotásában, érzelmi-hangulati gazdagságában és vallomásos jellegében nyilatkozik meg.
A históriás ének énekelt, verses epikai műfaj. Az elbeszélt történet valamely fontos társadalmi esemény (pl. várostrom) történetileg hiteles rajza. A históriás énekek szerzői és előadói saját koruk hírvivői, krónikásai (gy
akran kémei) voltak.
A széphistória a 16. századi magyar históriás ének változata. Novellisztikus, verses műfaj, fiktív történetet mesél el, a történet alapja monda vagy legenda. Gyakran profán a tárgykör (pl. szerelmi), szórakoztató jellegű előadás, lélektani motiváció jellemzi.
A népballada drámai csomópontokkal átszőtt, párhuzamos-ellentétes szerkezetű verses epikai műfaj. Nem lejegyzett, hanem megjegyzett szöveg, szájról szájra terjedt, évszázadokig csiszolódott, szerzője ismeretlen. Dallam és vers együtt keletkezett. Előadása táncmozdulatokkal és arcjátékkal kísért megjelenítés.
A műballada körülírásakor vegyük figyelembe az Arany János-i balladát! Greguss Ágost szerint a ballada tragédia dalban elbeszélve. Arany János úgy vélte, hogy erősen tárgyiasult líra. Ha a népballadával összevetjük, akkor azt látjuk, hogy lejegyzett, végleges szövegről van szó, a szerző ismert. Nem dallammal együtt születik (ún. szövegvers). Előadása művészi interpretációt igényel. Mindhárom irodalmi műnem tulajdonságait tartalmazza, alapvetően azonban epikai műfaj.