• vizuális képek, statikus, dinamikus képek
• szóképek, trópusok (metaforák)
• hasonlat*
• metonímia*
• szinekdoché*
• megszemélyesítés*
• allegória*
• jelkép*
• szimbólum*
• szünesztézia*

A metafora azonosítás. Jelentésátvitelen alapuló szókép, melyben két fogalmat és/vagy képet kapcsol össze a költő. Két eleme az azonosító és az azonosított.

A metonímia (a metafora egyik fajtája; "névcsere") olyan szókép, amely két fogalom közötti térbeli, időbeli vagy anyagbeli érintkezésen, esetleg ok-okozati összefüggésen alapul. (Pl. "Lánc csörg minden kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard.")

A szinekdoché a metonímia azon fajtája, amikor a NEM-fogalmat használjuk a FAJ-fogalom helyett, vagy fordítva. (Tehát a rész-egész összefüggéseiben működik, pl. farkas helyett ragadozót mondunk/írunk; vagy pl. "Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére…" - a honfoglalók csoportja helyett. )

A megszemélyesítés olyan hasonlat vagy metafora, amelyben emberi tulajdonságokkal ruház fel a költő valamely élettelen tárgyat, természeti jelenséget.

Az allegória alapja a továbbvitt költői kép (hasonlat vagy metafora). Rendszerint olyan képsor, amely fogalmilag egyértelműen lefordítható valamilyen másik jelentéstartalomra vagy képsorra.

A jelkép (szemiotikai szempontból) olyan kép-jelentés kapcsolat, amely az alkotó és a szemlélő megállapodásán alapul. Nem hasonlat és nem metafora tehát, hanem valamilyen megállapodáson (szabályon) alapuló jel-jelentés kapcsolat. Általában egyetlen jelhez egyetlen jelentést rendelünk hozzá. (Pl. az ősz a mérsékelt égövi költészetben az öregedés, elmúlás konvencionális jelképe, a tavasz a fiatalságé, újjáéledésé, reményé, a nyár a ki(be)teljesedésé, a tél a pusztulásé…)

A szimbólum egy jel (kép vagy fogalom) és egy jelentéshalmaz egymásra vonatkoztatásán alapuló képzettársítás. Leggyakrabban sűrített fogalomrendszer kapcsolódik egyetlen képhez. A jelentés nem egyértelmű, a kép jelentéstartományok egész holdudvarát feltételezi. (Pl. Ady híres szimbóluma a magyar Ugar…)

A szünesztézia (szinesztézia) olyan költői kép, amelyben több érzékterületet vonatkoztat egymásra az alkotó. (Pl." a kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő…")