A Biblia

(Mohácsy Károly nyomán)

(Bevezető a Biblia részletesebb tanulmányozásához!)

 

Az elnevezés görög eredetű, jelentése: "könyvek'; "iratok".

Mindenféle irodalmi műfaj kezdeti formáira mintát nyújt (elbeszélés, példázat, párbeszédes jelenet, különböző lírai műfajok: himnusz, jeremiád [siralom],jövendölés, szerelmi dal stb.)

- Jelképes nyelve a költői kifejezés nyelvével rokon, témáiban pedig emberi alaphelyzetek, élmények fejeződnek ki.

 

A "könyvek” korábbi s nagyobb csoportja az Ószövetség, másik része pedig az Újszövetség iratait tartalmazza. Ennek a megnevezésnek az az alapja, hogy a bibliai őstörténet szerint Isten a "kiválasztott nép" őseivel, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal szövetséget kötött, szigorú törvények sokaságát írta elő számukra, s ezt a szövetséget a zsidó népet Egyiptomból kivezető Mózessel újra megerősítette: nekik ígérte örök hazául az "ígéret földjét", Kánaánt. A zsidóság azonban az elkövetkező évszázadok során a szent könyvek szerint megszegte a régi szövetséget, vétett a törvények ellen, s ezért a próféták közül Jeremiás már egy "új szövetségről" adott hírt. A kereszténység szerint Isten ezt az új szövetséget Jézus Krisztus által kötötte meg, aki Isten fiaként kínhalálával megváltotta az emberiséget, s ezzel eltörölte az első emberpár engedetlenségéből, lázadásából származó "eredeti bűnt", az ősbűnt.

Az Ószövetség az óhéber irodalom foglalata: műfajuk, keletkezési koruk és eredeti nyelvük tekintetében egymástól eltérő irodalmi művek gyűjteménye. Kb. ezer év irodalmát tartalmazza a Kr. e. 12. századtól a Kr. e. 2. századig.

A könyvek nagy részének nyelve a klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott.

Válogatása a végleges szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak. (A görög kanón szó jelentése "mérték'; "zsinórmérték'; "erkölcsi norma".)

A hellenizmus korában az alexandriai zsidóság számára a Kr. e. 3. században görögre fordították le az Ószövetséget,

Ezt a görög fordítást nevezik - latin szóval - Septuagintának (szeptuaginta; jelentése: "hetven"). A hagyományos legenda szerint hetven zsidó bölcs külön cellákba zárva-isteni sugallatra-egymástól függetlenül azonos, szó szerint megegyező fordítást készített a héber eredetiből. A Septuaginta több könyvet tartalmaz, mint a zsidó kánon; a katolikus egyház ezt az összeállítást fogadta el hivatalosnak, ezt kanonizálta.

A Teremtés könyve

Az ószövetségi Biblia könyveinek jelentős része a zsidóság őstörténetét dolgozza fel. Ezek között művészi értékei, valamint a benne elbeszélt események ősisége révén a legelső helyet az az öt könyv foglalja el, melyet a hagyomány Mózesnek tulajdonít.

 

Mivel a Biblia első öt könyve többségében erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz, zsidó elnevezése Tóra ("törvény", "tan"). Kb. a Kr. e. 5. század végén szerkeszthették egybe legalább négy, különböző időben keletkezett forrásból, hagyományanyagból.

Az ún. "mózesi könyvek" közül az első a Teremtés könyve, melynek latinosított címe: Genesis (a görög geneszisz szó jelentése: "keletkezés"). Végső formájának kialakulása számos átmeneti szerkesztés után a Kr. e. 6. században fejeződhetett be.

 

A Genesis első 11 fejezete a világ teremtését és az emberiség őstörténetét mondja el népies elképzelésben. Az ókori keleti elemeket is magába olvasztó teremtéstörténet erőteljesen monoteista jellegű (monoteizmus: "egyetlen istenben való hit").

A Genesis közvetlenül egymás után két teremtéstörténetet is közöl. Az elsőben az eredeti héber szöveg szerint Isten neve Elóhim (a héber Él- "isten" - többes száma a magyar fordításban: "Isten").

Ez az egyetlen Isten, aki minden más isten létezését kizárja, puszta szavával teremtette meg "hat nap" alatt a mindenséget. "Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. "

(((A bibliai elbeszélést épp az különbözteti meg a mezopotámiai vagy más (pl. a görög) kozmogóniáktól - amelyek valamilyen ősi anyagnak a létezését feltételezik, s maguk az istenek is részei a világnak-, hogy Isten a semmiből hozta létre a világot, s nem valamilyen meglévő anyagból formálta ki.)))

A hatnapos teremtés folyamán az univerzum egyre rendezettebb, tökéletesebb lesz, a teremtés csúcspontja pedig az ember: "Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.” Időben ő az utolsó és az Istenhez legközelebb álló teremtmény, s feladata, hogy uralma alá vonja a földet.

 

Zsoltárok

Az Ószövetség felosztásakor többek közt a következő utat

követhetjük: A mózesi könyvek

a világ teremtése

az ember teremtése

a bűnbeesés

Káin és Ábel

vízözön

Noé és a bor

Bábel tornya

Ábrahám és Izsák

Szodoma és Gomorra

Lót lányai

Jákob - Izrael; Ézyau és Jákob;

Jákob gyermekei; Júda és Támár

József története (Józsefet eladják

testvérei; József találkozik testvéreivel; Jákob és családja

Egyiptomban)

Az egyiptomi szolgaság

Mózes és küldetése

Kivonulás Egyiptomból (A tíz

csapás; Átkelés a Vörös-tengeren; Vándorlás a

Sínai-hegyig)

Szövetségkötés

Pusztai vándorlás Kádesig, majd

Kánaánig

 

Történeti könyvek Józsue

Kánaán elfoglalása

Bírák könyve

Sámson és a filiszteusok

A Rut könyv

Sámuel

Saul

Dávid király

Királyok könyve

Salamon uralma

Izrael és Júda

Illés és Elizeus

Krónikák könyve

Ezdrás és Nehemiás

Makkabeus

Tóbiás-könyv

Judit-könyv

Eszter-könyv

Prófétai könyvek

Izaiás

Jeremiás

Ezekiel

Dániel

(Kispróféták pl. Jónás)

A bölcsességi könyvek

Zsoltárkönyv

Énekek éneke

Példabeszédek könyve

Jób-könyv

Prédikátor-könyv (Hiúságok hiúsága;

Ragadd meg a napot)

A bölcsesség könyve

A zsoltárok

150 költeményt foglal magában a Zsoltárkönyv

A feliratok szerint mintegy felét Dávid király írta. Ez

valószínűleg nem teljesen így van, későbbi korokra becsülik a

zsoltárok keletkezését a Biblia tudósai (pl. a babiloni fogság

idejére,ill. az azt követő korszakokra)

A Zsoltárkönyv tehát folyamatos gyűjtés eredménye, mai alakját

kb. Kr. e 150 körül nyerte el. Az egyes gyűjteményeket egy

Istent dicsőítő formula ("áldott Jahve, Izrael Istene")

választja el egymástól.

A Zsoltár héberül mizmor , görögül pszalmosz , latinul

psalmus jelentése szerint pengetős hagszerrel előadott,

énekelt vallási költemény, amelynek középpontjában Isten áll.

Műfajok: a himnuszok Istent, mint a teremtés vagy a

történelem urát magasztalják (magasztaló zsoltárok) 8.

van köztük olyan is, amely a királyt dicsőíti; a

királyhimnuszokat, miután megszűnt a királyság, a Messiásra

vonatkoztatták, aki Dávid dinasztiájából fog származni.

72.

A keresztények hat zsoltárt kifejezetten messiási

zsoltárnak neveznek, mint amelyek a Messiás személyéről,

működéséről és országáról szólnak.

A másodikban hatalmas király, melynek birodalma a föld

határáig terjed.

A 72. szerint az összes király meghódol előtte.

A 16. megjósolja Krisztus feltámadását: "Nem adod lelkemet

a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a

sírt"

A 22. szerint Jézus így imádkozik a keresztfán: Istenem,

Istenem, mért hagytál el engem. A 22. zsoltár megénekli

Krisztus szenvedését is:

"Torkom kiszáradt, mint a cserép,

nyelvem ínyemhez tapadt...

elosztják maguk közt ruhámat,

köntösömre pedig sorsot vetnek."

A 45. zsoltár képletesen Jézus és az egyház viszonyát

jelképezi.

Panaszdalok: Vagy a nép kesereg benne valamilyen őt sújtó

csapás miatt, vagy egyéni bánat szólal meg, esetleg

betegségtől kínlódva kéri az Urat a szenvedő, hogy könyörüljön

rajta. 102.

Hálaadó énekek: az isteni segítséget köszönik meg

34.

Bevonulási énekek: liturgikus céllal készültek, templomi

használatra 95.

Bölcsességi zsoltárok: olyan tanító költemények, amelyek a

helyes, a bölcs magatartásra oktatnak 112.

Átokzsoltárok: szörnyű átkot szórnak az ellenségre, a

rosszakarókra, a bűnösökre 109.

(Az átokzsoltárokat a II. vatikáni zsinat

törölte a papi zsolozsma imái közül)

Bűnbánati zsoltárok: rendszerint úgy értelmezik a bajt, mint

valamely bűn következményét 38. 6.

A zsoltárok jellemző költői tulajdonságai:

----- párhuzamos és/vagy ellentétes gondolatritmus 114.20.

----- haladó (továbbvitt) gondolatritmus 42.

----- eleven, szemléletes hasonlatok 29.

 

Zsoltárfordítások:

Apor-; Festetich-; Döbrentei; Batthyány-kódex (XV-XVI.

század) Károli Gáspár; Káldi János stb. A maiak közül

kiemelkedő pl. Sík Sándor (Radnóti tanára) (1923-1955)

Fontos irodalmi szempontból a zsoltárparafrázis, mely nem

pontos, szöveghű fordítást jelent, hanem a szerző adaptálja

saját léthelyzetére az alapszöveget. Ilyeneket írt pl. Balassi

Bálint, Kecskeméti-Végh Mihály stb.

(Gecse Gusztáv és eyéb források nyomán)