(Bevezető a Biblia
részletesebb tanulmányozásához!)
Az
elnevezés görög eredetű, jelentése:
"könyvek';
"iratok".
Mindenféle
irodalmi műfaj kezdeti formáira mintát nyújt (elbeszélés,
példázat, párbeszédes jelenet, különböző lírai műfajok: himnusz, jeremiád
[siralom],jövendölés, szerelmi dal stb.)
- Jelképes nyelve a költői kifejezés
nyelvével rokon, témáiban pedig emberi alaphelyzetek, élmények fejeződnek ki.
A
"könyvek” korábbi s nagyobb csoportja az Ószövetség, másik része pedig az Újszövetség iratait tartalmazza. Ennek a megnevezésnek az az alapja, hogy a
bibliai őstörténet szerint Isten a "kiválasztott nép" őseivel, Ábrahámmal,
Izsákkal és Jákobbal szövetséget kötött, szigorú törvények sokaságát írta
elő számukra, s ezt a szövetséget a zsidó népet Egyiptomból kivezető
Mózessel újra megerősítette:
nekik ígérte örök hazául az "ígéret földjét", Kánaánt. A zsidóság azonban
az elkövetkező évszázadok során a szent könyvek szerint megszegte a régi
szövetséget, vétett a törvények ellen, s ezért a próféták közül Jeremiás már egy
"új szövetségről" adott hírt. A kereszténység szerint Isten ezt az új
szövetséget Jézus Krisztus által kötötte meg, aki Isten fiaként
kínhalálával megváltotta az emberiséget, s ezzel eltörölte az első emberpár
engedetlenségéből, lázadásából származó "eredeti bűnt", az
ősbűnt.
Az
Ószövetség az
óhéber irodalom foglalata: műfajuk, keletkezési koruk és eredeti nyelvük
tekintetében egymástól eltérő irodalmi művek gyűjteménye. Kb. ezer év irodalmát
tartalmazza a Kr. e. 12. századtól a Kr. e. 2. századig.
A könyvek nagy részének nyelve a klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott.
Válogatása
a végleges szövegek kialakítása. Ezt a folyamatot nevezzük kanonizálásnak. (A görög kanón szó jelentése "mérték'; "zsinórmérték'; "erkölcsi
norma".)
A
hellenizmus korában az alexandriai zsidóság számára a Kr. e. 3. században
görögre fordították le az Ószövetséget,
Ezt
a görög fordítást nevezik - latin
szóval - Septuagintának (szeptuaginta; jelentése: "hetven"). A hagyományos legenda szerint
hetven zsidó bölcs külön cellákba zárva-isteni sugallatra-egymástól függetlenül
azonos, szó szerint megegyező fordítást készített a héber eredetiből. A Septuaginta több könyvet
tartalmaz, mint a zsidó kánon; a katolikus egyház ezt az összeállítást
fogadta el hivatalosnak, ezt kanonizálta.
Az
ószövetségi Biblia könyveinek jelentős része a zsidóság őstörténetét
dolgozza fel. Ezek között művészi értékei, valamint a benne elbeszélt
események ősisége révén a legelső helyet az az öt könyv foglalja el, melyet a
hagyomány Mózesnek
tulajdonít.
Mivel
a Biblia első öt könyve többségében
erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz, zsidó elnevezése Tóra ("törvény", "tan"). Kb. a Kr. e. 5. század végén
szerkeszthették egybe legalább négy, különböző időben keletkezett
forrásból, hagyományanyagból.
Az
ún. "mózesi könyvek" közül az első a
Teremtés könyve, melynek latinosított címe: Genesis (a görög geneszisz szó
jelentése: "keletkezés"). Végső formájának kialakulása számos átmeneti
szerkesztés után a Kr. e. 6. században fejeződhetett
be.
A
Genesis első
11 fejezete a világ teremtését és az
emberiség őstörténetét mondja
el népies elképzelésben. Az ókori keleti elemeket is magába olvasztó
teremtéstörténet erőteljesen monoteista jellegű (monoteizmus: "egyetlen
istenben való hit").
A
Genesis közvetlenül
egymás után két teremtéstörténetet
is közöl. Az elsőben az eredeti
héber szöveg szerint Isten neve Elóhim
(a héber Él- "isten" - többes
száma a magyar fordításban: "Isten").
Ez
az egyetlen Isten, aki minden más
isten létezését kizárja, puszta szavával teremtette meg "hat nap" alatt a mindenséget. "Isten a hetedik napon befejezte művét,
amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. "
(((A
bibliai elbeszélést épp az különbözteti meg a mezopotámiai vagy más (pl. a
görög) kozmogóniáktól - amelyek valamilyen ősi anyagnak a létezését
feltételezik, s maguk az istenek is részei a világnak-, hogy Isten a semmiből hozta létre a
világot, s nem valamilyen meglévő anyagból formálta
ki.)))
A hatnapos teremtés folyamán az univerzum egyre rendezettebb, tökéletesebb lesz, a teremtés csúcspontja pedig az ember: "Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.” Időben ő az utolsó és az Istenhez legközelebb álló teremtmény, s feladata, hogy uralma alá vonja a földet.