Janus Pannonius búcsúverse 1.



Eredeti címe: Abiens valere jubet sanctos reges Varadini Gerézdi Rabán szerinti fordítása: Távoztában elbúcsúzik Várad szent királyaitól


Huszti József írja a következôt: " Janus a püspöki szék elfoglalásénak idôpontjáig a jelek szerint Váradon tartózkodott, ahonnan 1459 telén kelt útra, hogy egyházmegyéjének kormányzását formailag is átvegye. (...) A refrén Martialisból van (Somlyó György szerint Catullustól eredeztethetô), aki a refrénnek felülmúlhatatlan mestere volt. (...) Lehetne arra is gondolni, hogy Janus e költeményt még 1451-ben, elsô magyarországi látogatása alkalmával írta, mely a téli hónapokra esett. Ennek ellentmond az a körülmény, hogy a költemény célzást tesz a nagy tûzvészre, mely a régi székesegyházat nem sokkal 1456 elôtt megrongálta."


Egy másik felfogás szerint Gerézdi Rabán nyomán Kardos Tibor a következôket írja:

"Janus ... legszebb verseinek egyikét... 1451 januárjában vagy februárjában írta, amikor négyévi ferrarai tartózkodás után elôször látogatott el Magyarországra, Váradra, ahol ôrkanonokságot kapott. A versben Budára, és onnan Itáliába indulva búcsúzik Váradtól. Ha ez a datálás helyes, akkor a vers 5. sorában az "urunk" kifejezés Vitéz Jánost kell, hogy jelentse. ... A 31. sorban az ún. szent királyok: I. István, Árpádházi Imre herceg és I. László arannyal befestett, kora-renaissance jellegû bronzszobra közvetlenül a székesegyház elôtt állt. A szobrokat a XIV. század legkiválóbb magyar mûvészei, a Kolozsvári-testvérek készítették Futaki Demeter püspök megbízásából, felállításuk 1370-ben történt.


A cím és a refrén pontos értelmezése szerint (tartalmi telitalálat ebbôl a szempontból Berczeli A. Károly fordítása: "Fel hát az útra, társaim siessünk!") a "vershelyzet az indulás elôtti pillanaté.



1. oldal

Janus P. búcsúverse 2.

A vers következésképpen nem a rohanás, szánkázás közben elpergô közelmúltbeli emlékképeket illeszti egymás mellé, hanem a búcsúzó pillantás által befogott állókép elemeit mutatja.


A forma, illetve a versritmus: hendekasyllabus (hendekaszillabusz)

görög eredetû sorfajta (phalaikoszi sor !) egy glükóni kólon és egy bacchius versláb kapcsolatából tevôdik össze, de tágabb éretelemben minden 11 szótagos antik sorfaj gyûjtôneve.

(A glükóni kólon: - - - UU - U - ; vagy UU - UU - U -
a bacchius versláb: U - -)
Nézzük meg az Áprily-féle fordítás elsô strófáját ritmikailag !

Még mély hó települ a téli földre,
Erdôn mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke suly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét,
És sietni Dunánk felé urunkhoz.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk !



A vers értelmezéséhez néhány idézet következik kapaszkodóul Kovács Sándor Iván tanulmányából (In Janus Pannonius búcsúverse Pannónia Könyvek 1986)

" A búcsú, az útra indulás és az utazás ôsi lírai alaptéma, a búcsúvers (görögül propemptikon) az ókori görög és latin irodalomban népszerû mûfaj. Máig sem tisztázott teljesen, hogy Janus P. kiket imitált valójában.

Az bizonyosnak látszik, hogy az elsô és a második strófa téli tájrajza Horatius híres Soracte-versét visszhangozza.

2. oldal

Janus Pannonius búcsúverse 3.


A latin reneszánsz költészet mûvészi kompozíciójának követelménye a térbeli és idôbeli egység megtartása ( vagy megteremtése), így az adott mû térkompozíciója is szorosan szerkesztett: a téli föld és erdô; a befagyott folyó; a csónak; a szán; a város; a természeti jelenségek: a hôforrások; az emberkéz teremtményei: a könyvtár és a királyszobrok.

Janus versében nincs semmilyen epikus történés, továbbá nincsenek benne sem emlékképek a múltról, sem jövôbeli történésre utaló mozzanatok, a belsô "versidô" pillanatnyisága megfelel a külsô "vershelyzet" hic et nunc (itt és most) jellegének. A strófa kompozíciója két három-három strófás egység tartozik egybe, majd a lekerekítés, zárás egy strófában (visszautalás az utazási készülôdésre).


A kompozíció egyensúlyát és zártságát a refrén biztosítja.

(Érdekesség, hogy Nathan Chytraeus (1543-1598) rostocki professzor kiad egy antológiát, melyben szerepel egy praktikus táblázat arról, hogy utazás közben mit kell szemügyre venni. Ez a séma késôbb bejárja az egész európai utazási irodalmat, pl. Franz Schott itáliai útikönyvében 1600-ban, vagy Magyarországon Frölich Dávid földrajzkönyvében 1639-ben. Eszerint elôször a város nevét, majd a benne lakó emberek állapotát kell megfigyelni, a III. IV. pontba szedve pedig így következhetnek a látnivalók:

III. fekvés 1. folyó 1. környéken,
2. mellette
3. keresztül
2. tenger, kikötô, tó
3. hegy, völgy, síkság, mezô
4. erdô, liget, stb.




3. oldal

Janus Pannonius búcsúverse 4.


IV. mûvek 1. nyilvános 1. egyházi -kolostor

2. magán 1. kert
2. festmény
3. kút
4. szobor

Janus Pannonius versére szinte hiánytalanul érvényesek ezek az elôírások, illetve majdnem teljes mértékben megfelel e követelményeknek. Meglepô, hogy ez a városleíró séma még Csokonai tananyagában is szerepel. (Csokonai latin és magyar zsengéi ún. propositiók, iskolai versfeladatok,pl. Egy város leírása, A tél leírása stb.)


Ha további sémákat, imitációkat keresünk, akkor búcsúversmintaként Propertius III. könyvének 21. darabjához fordulhatunk (Propertius kr. e. 49-15-ig római elégiaköltô, leghíresebbek szenvedélytôl fûtött szerelmes versei.)

"Ím, hosszú utazást kell tennem a finom Athénba, /... Most nosza, ó, társak, hajtsátok a vízen a gályát, ...Ég immár veletek, ti barátok s római tornyok",


Elképzelhetô azonban, hogy Catullus-imitációk is vannak.

4. oldal