Dante és az Isteni színjáték

 

Dante
1265-1321

Firenzei nemesek és módos céhpolgárok nagy múltú családjából származik. A mérsékelt pápapárt, a fehér guelfek pártján áll a ghibellin-párt ellen (vagyis a császárpárt ellen) az invesztitúraharcokban való részvétele családi tradíciókból is következik. Firenze szerzetesiskoláiban kezdi tanulmányait, retorikát és filozófiát az enciklopédikus tudású

Brunetto Latinitől tanul. Valószínűleg Bolognában, a kor leghíresebb egyetemén is tanul valameddig. Igen fiatalon kezdi művészéletét a környezet hatására, 12 évesen ismeri meg a Portinari család gyermekét, Beatricét (Beatrice ekkor 9 éves), életreszóló plátói szerelem ébred benne iránta. (Beatricét ugyan férjhez adják, és a korai gyermekszülésbe bele is hal 1290-ben, de ezután Dante még erősebben, szinte misztikus áhítattal szereti. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy Dante is megnősüljön, és gyermekei is legyenek, 1293-ban valószínűleg családi ösztönzésre feleségül veszi a gazdag Donati-család lányát, Gemma Donátit. Ez ugyanis "földi" kapcsolat, míg a másik "égi".)

Guelf-párti politikusként kezdi küzdelmeit, álma az egységes Itália, mely méltó örököse lehet a Római Birodalomnak. A korabeli pápákat megveti, mert züllötteknek tartja őket. Mégis, 1300-ban Firenze guelf-párti priorja (a hat prior közül az egyik), de már 1301-ben a túlzók, a fekete guelfek kerülnek hatalomra. VIII. Bonifác az a pápa, akinek intrikái következtében Dantét megfosztják méltóságától, száműzetésbe kényszerítik, és távollétében halálraítélik. Ettől kezdve a világi, császárpárti ghibellinek teoretikusa lesz, és száműzetésben él. VII. Henrik, német-római császár személyében látja azt a politikust, aki esetleg egységes, központosított államot hoz létre Itáliában, de a császár 1313-ban meghal.

Ekkor már amnesztiát adott volna Firenze nagyhírű fiának, de Dante megvetően elutasította ezt, és önkéntes száműzetésben él tovább. Ravennában él a fejedelmi udvarban, aztán 1319-ben Veronába költözik. Új pártfogója: Can Grande Della Scala. Ő az itáliai ghibellinek pártvezére. Neki ajánlja Dante főművét, a Színjátékot (Commedia). Ez a támogató a híres "Agár", a "Nagy Vadászeb", amiről a műben is szó van allegorikusan.

A Divina jelzőt Boccaccio illeszti a mű címéhez. Komédiának azért nevezi Dante, mert viszontagságok után jó véget ér a mű, és az

ilyet az adott korban komédiának nevezték.

1320-ban diplomáciai küldetést vállal, de betegen tér haza Velencéből, és Ravennában meghal. Ott is temetik el, a firenzei emlékmű (Can Grande) csak jelképes, ezzel próbálta kiengesztelni a város legnagyobb fiának a szellemét.

Első fontos műve Az új élet (La vita nuova).

((Szerb Antal szerint a firenzei nemes polgárok eltanulták a provence-i trubadúroktól a szerelemtant, a szerelem fogalmának magasztos, transzcendens tisztaságát és hatalmát.

A dolce stil nuovo (édes új stílus) szerint a szerelem teljesen fogalmivá lesz, intellektuális értékké.))

Emlékezetének könyvében arról szól Dante, hogy milyen élményt jelentett számára a 9 éves Beatrice megpillantása, és az „égi” szerelem földi kalandjának történetleírása folyamán háromféle szövegformát alkalmaz a szerző: prózát (maga a történet), szonettet, és az adott szonett értelmező elemzését (persze nem mai értelemben).