(A rövid és töredékes összefoglaló középiskolai dolgozathoz, írásbeli felelethez - Mohácsy Károly tankönyvének gondolatmenete nyomán készült; többször szó szerint idézünk a könyvből.)
Dante Alighieri (1265,
Firenze-1321, Ravenna)
az
egész középkori irodalom legnagyobb költője , összefoglaló művésze és
polihisztora. Tudása szinte felmérhetetlen. Művei minden lehetséges műfajt és
témát érintenek, ami az adott korban divatos. Eleinte guelf (pápa)párti, majd
városának fekete guelfjei miatt, akik száműzik őt, ghibellinné (császárpárti)
válik. Az orvosok céhének tagja, egy ideig Firenze priorja. Eleinte vagyonos,
később elszegényedik, és mecénásokra szorul. Saját szavai szerint, melyeket az
Isteni színjáték bevezetőjeként írt: „…Dante Alighieri származására nézve
firenzei, erkölcseire nézve nem az.”
Időrendben első műve Az új élet (1294). Nagy élményéről, a 9
éves Beatricével való találkozásról
és a hozzá fűződő indulatokról (szerelemről) szól. Háromféle szövegformát és
műfajt alkalmaz itt a költő: a prózai részletek a történetet mesélik el, az
illeszkedő szonettek lírai szempontú megközelítését adják az élménynek, az
elemzések pedig a trubadurok szokásai szerint magyarázzák a verseket tartalmi és
szerkezeti vonatkozásban. Ez a verses-prózai „regény” tehát mintegy bevezetőül
szolgál ahhoz a nagy szellemi kalandhoz, amelyik majd az Isteni színjátékban
teljesedik ki. A valóságos hölgy alakjából elvont, Dante által megteremtett Beatrice az ÉGI szépségnek, a lelki (erkölcsi) tisztaságnak, a
nemességnek és a középkori vallás által ihletett, megtisztító tökéletességnek lett a
jelképe.
Dante írt még filozófiai
értekezést olaszul (1308, Vendégség
– verses és prózai töredékek. Dante szerint az igazi nemesség nem a születéstől
és a vagyoni állapottól függ, hanem a VIRTUStól – a személyiség
szellemi-erkölcsi tartásától, nemességétől.)
Latinul írt tanulmányában
(1306, A nép nyelvén való
ékesszólásról) a latinnal szemben az élő olaszt (toszkánai nyelvjárást)
tartja a jövő tudós, irodalmi nyelvének, mert ezáltal megteremtődhet a nemzeti
egység is Itáliában.
Legérettebb latinul írt
prózai alkotása: Az egyeduralom
(1320) politikai utópia arról, hogy milyen lenne a testvériségben, egységben élő
emberiség, milyen lenne a világbéke, ha a föld egyetlen birodalomként működne.
Elkülöníti itt Dante a lelki ualkodót (a pápa) a világitól (a császár), és
megköveteli az ideális uralkodóktól, hogy ne avatkozzanak egymás dolgába.
Az
Isteni színjáték hatalmas alkotás,
hosszú ideig készül, tulajdonképpen Dante egész életművének összegzése.
(Keletkezési ideje 1307-1320/21)
Eredeti címe Komédia (Commedia), mert az adott
korban azokat a műveket, amelyek viszontagságos kalandokkal kezdődtek, de jól
végződtek, komédiának nevezték. Később illesztették tehát a címhez a divina (isteni)
jelzőt.
A
mű firenzei nyelven, toszkánai
nyelvjárásban szólal meg, ezáltal megteremtve (megerősítve) az olasz
irodalmi nyelvet (édes-új stílus).
Az eposz által közölt hatalmas
ismeretanyag miatt a középkor
enciklopédiájának is nevezi az irodalomtörténet. A természettudományi
ismeretektől kezdve az antik mitológián/filozófián át a keresztény
világkép/teológia összegzéséig jut a szerző. Talán ezért is választja a
túlvilági utazó vezetőjéül Vergiliust, a latin költőt, aki „pogány”
gondolkodóként állítólag megjósolta (IV. eclogájában) a Megváltó és az Aranykor
eljövetelét.
Az
epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai
költemény (melyben fontos szerep jut a drámai elemeknek és az eposzi
nagyságrendű tablóknak) témája
többrétű.
Egyrészt a lírai én tulvilági utazásáról szól.
(Dante -- a költő -- Danténak
nevezi el a lírai hőst, tehát elsősorban önmagát aposztrofálja
művében)
Másrészt azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan
tisztulhat meg az ember a bűneitől.
Végül – olyan vízió, a túlvilágról szóló látomás, amely
újra-elrendezi a középkori ember képzelete szerint a világot, elhelyezve benne a
bűnt (a sátánt), az erkölcsi tisztaságot (Istent, Máriát, Beatricét), és az EMBERT. Eszerint alaptörvény,
hogy a túlvilágon mindenki abban bűnhődik, amiben bűnös, és úgy kapja erkölcsi
jutalmát, amiképpen erkölcsös életet élt.
A
számmisztika a szentháromságra és a
hármas szám egyéb fontos jelképeire utal. Így épül a mű szerkezete és formája.
3-szor 33 plussz egy énekből áll, minden énekben három soros szakaszok (ún.
tercinák) építik a szöveget. (A
tercina olyan három soros szakasz, amely rímeivel szabályosan csatlakozik a
következő szakaszhoz. Rímképlete tehát: aba, bcb, cdc,…) A kilences szám
dominanciája a Pokol (9 kör), a Purgatórium (9 szint) és a Paradicsom (9 ég)
elrendezésében érvényesül. (A kilences szám egyébként Beatricére
utal.)
A
geocentrikus világképben a FÖLD
középpontján halad át a világtengely, azon végighaladva válik elképzelhetővé a
Dante által megrajzolt HÁROM RÉSZES világegyetem. A Pokol feneke egybeesik a
FÖLD középpontjával.
A főszereplő ELTÉVED az emberélet útjának felén. Állandóvá válik a szöveg olvastán a képzeletbeli világ első JELENTÉSSZINTje és második, ALLEGORIKUS JELENTÉSSZINTje közötti „áthallás”. A nagy, sötétlő erdő az emberélet fizikai és erkölcsi dzsungele; a nehezen megmászható domb az ERÉNy dombja; a fény a tudás, értelem, remény fénye, Vergilius a legtiszteltebb tudós, költői mintakép és erkölcsi vezető. Az embert akadályozzák a helyes út megtalálásában saját bűnei (a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és az erőszak oroszlánja, a kapzsiság vézna, örökké éhes nőstényfarkasa).
A legtisztább lény, a halott Beatrice küld segítséget (Vergiliust vezetőül) Danténak, hogy megmenekülhessen a vadállatoktól (saját bűneitől). Az út azonban nemfelfelé, hanem lefelé, a Poklon, majd felfelé, a Purgatóriumon át vezet a megtisztuláshoz. Danténak közben szembesülnie kell az isteni igazságszolgáltatással, és találkoznia kell olyan bűnhődő hősökkel, akiket nagyrabecsül. (Pl. a Pokol 8. körének 8. bugyrában Odüsszeusz utolsó utazásának történetét ismerheti meg – retrospektív elbeszélés ez az Odüsszeiához képest!)
A pokol kapujának felirata tagolja a végtelen teret és az
időt, mintegy DEFINIÁLJA Isten létét és tulajdonságait. Eszerint Isten nagy alkotó, hatalma végtelen, ő az
ŐS-szeretet és a FŐ OKOSSÁG.
Szóljunk még a Pokol felosztásáról! (Folytatni kell!!!)
(Folytatásképpen lásd az idézett tankönyv
191. oldalát! Mohácsy Károly: Irodalom a középiskola I. osztálya számára—Krónia
Nova Kiadó, Bp. 1998.)