A görög eposz (A Iliász és az Odüsszeia elemzése nélkül)                      

               (feleletvázlat)

 

1. Néhány szó a  "homéroszi korról" és a görög mitológiáról

2. Az eposz mint műnem és műfaj (Arisztotelész műfajelmélete):

              - szerkezete

              - verselése

              - eposzi kellékek

3. Az   Íliász   és   az   Odüsszeia    néhány    jellemzőjének

      összevetése

4. Az Odüsszeia részletesebb elemzése

 

 

1.  Időszámításunk előtt a nyolcadik században vagyunk.

   E korszak előtörténete i.e.  a  III.  évezredben  kezdődik,

amikor a görög törzsek az őslakos pelasgok helyére nyomultak a

Balkán déli részére.

  I.e.  a  XVI-XIII.  a  Peloponnészosz  félszigeten  mükénéi

korszak.

 Mükénéhez hasonló városok még: Knósszosz

                                Pülosz

                                Tirünsz

                                Athén

                                Thébai

                                Orchomenosz

                                Yólkosz

A  társadalom  megoszlása:  arisztokrácia; papság   (kisebb a

szerepe,  mint  az   ókori   kelet   kultúrájában);parasztság;

kézművesek; rabszolgák

     A görög ősmondák és a görög mitológia alapja a mükénéi

korban gyökeredzik.  A mitológia  tükrözi  a  társadalmat:  az

uralomért folytatott harcok vannak az istenek között is.

     Az állandó  harcos  életmód  a  hősi  epika  kialakulását

segíti  -- több mondakör tükrözi ezt, pl. a trójai

                                          a thébai

I.e. a XII. században  óriási  erejű  népvándorlás  indul  (az

illyrek és a thrákok), szinte kivétel  nélkül  elpusztulnak  a

már    meglévő    városok:    a    következménye    ideiglenes

elbarbárosodás, majd lassan épül a romokon egy új világ.

(Ekkoriban vándorolnak a mai lakóhelyükre az  iráni  népek:  a

médek, a perzsák; Palesztinában pedig : a  filiszteusok  és  a

zsidók. Babilónia,  Asszíria  és  Egyiptom  éppen csak  vegetál

ekkor.)

  A görög hagyomány csak az utolsó vándorló  népet  említi:  a

dórokat és a thesszáliaiakat. Dór uralom alá kerül ezután

         Argosz, Spárta, Messzéné, Kréta, Korinthosz, Megara.

A dórok útját állja  Athén, a hagyomány  a  legendás  Tézeusz

királyt említi.

 Ekkoriban jön létre az a politikai, gazdasági keret, amelyben

a ma ismert nagy görög kultúra felvirágzott.

         A  királytól  az  idők   folyamán   sorban   elveszik

hivatalának egyes területeit, 9 hivatalnoki testület jön létre

(a kilenc archón vezetésével) ez a görög demokrácia alapja.

         Az arisztokráciának nemzedékről  nemzedékre  öröklődő

tekintélye van: ezt szolgálja többek közt a hősi epika.

 

 

 

 

Az  i. e  VIII.  század  fordulópont:   a  polisz,  mint  HAZA

funkcionál   az   arisztokrácia   tekintélyével   szemben,   a

közösségeszmény az egyén hatalmával szemben: ez tükröződik pl.

Hektór státusában    (mint hazafi, polgár lép fel), vagy

Akhilleusz és Odüsszeusz figurája közötti különbségben.

  A timé  a megbecsülés, tisztelet áll itt  szemben a

           diké-vel  a joggal.

A homéroszi kor egyben az írásbeliség és a  szóbeliség  határa

is.  (Az írás föníciai eredetű.)

 

A  görög  istenek  két  összetevőből   állnak:   van   állandó

tulajdonságuk, és  állandóan  változó  tulajdonságuk. Általában

nem lépik át a természeti törvények határait, emberarcúak,  de

halhatatlanok, így mindent ironikusan szemlélnek. Nem  válnak

azonban nevetségessé,  mert  sorsuk  van  nekik  is,  mint  az

embereknek, és mert emberfelettiek. A  görög  mítosz  a  múzsák

által kinyilatkoztatott igazság.

    (A mítosz általában természeti vagy  társadalmi  jelenség,

törvény antropomorfizált megfogalmazása egy vagy  több  fiktív

történetben.)

 

A görög múzsák Zeusz leányai. Karvezetőjük Apollón. A harmónia

az ő vezetésével jön létre. Szent fájuk a babér, szent  számuk

a 7. Általában hegyen laknak: a Helikónon,

                              a Parnasszoszon,

                             az Olümposzon.

Kleió  (Clio) --     a történetírás

Melpomené     --     a tragédia

Thaleia (Thália)-    a vígjáték

Euterpé       --     a zene

Terpszikhoré  --     a tánc

Erató         --     a szerelmi költészet

Kalliopé      --     az eposz

Urania        --     a tudomány

Polihümnia    --     a himnuszköltészet    múzsája

 

Istennemzedékek:

    Az első létező a Khaosz,   az első működő erő  Erósz

I.   Gaia  (a Föld)   felesége Uranosznak  (az Égnek)

       első gyermekeik borzalmasak: százkezű óriások és

       küklópszok   (a Tartaroszba kerülnek rabokként)

  Fiaik a titánok pl.Kronosz, lányaik a titaniszok, pl. Rhea.

Gaia haragszik Uránoszra, ezért lázadást szít. Kronosz levágja

sarlóval apja nemiszervét, Uranosz kiömlő véréből  lesznek  az

Erinniszek (a mardosó lelkiismeretfurdalás rémei)

II.  Rhea    Kronosz felesége

       Kronosz uralma azzal a jóslattal kezdődik,  hogy  saját

gyermeke  fosztja  meg  majd  az  uralomtól.  Ezért  ismét   a

Tartaroszba  záratja  az  őt  segítő  százkezű  óriásokat   és

küklópszokat, és ahogy gyermekei megszületnek,  sorra  lenyeli

őket:   Hesztiát,   Démétért,   Hérát,   Hádészt    (Plutónt),

Poszeidónt.  Zeusz helyett azonban követ nyelet  vele  Rhea,és

Zeuszt titokban fölnevelik.  Métisz,  az  Ész  is  velük  van,

Kronosszal  kihányatják  gyerekeit,  majd  Zeusz  hadat  indít

Kronosz ellen. 10 évig tartó hatalmas harcban, mivel  Niké,  a

GYőzelem istennője is Zeusszal van , a  küklópszok  villámokat

készítenek Zeusznak,  láthatatlanná  tevő  sisakot  Hádésznak,

három ágú szigonyt Poszeidónnak.

 

 

 

III. Zeusz lett a főisten, az ég és a föld ura, felesége Héra

           Poszeidón  a tenger ura

           Hádész  (Plutón)  az alvilág ura

 

A fontosabb olümposzi istenek:  Zeusz      és           Héra

                       Poszeidón  és           Démétér

                       Apollón    és           Artemisz

                  Héphaisztosz    és           Athéné

                         Arész    és           Aphrodité

                        Hermész   és           Hesztia

Titaniszok:      a három   Hóra    a rend és a törvény őrei

                 a három   Moira    a sors fonalát fonják

Titánok:    Dionüszosz, Héraklész és Prométheusz

 

Fontosabb források: Homérosz művei

                    Hésziodosz: Munkák és napok

                               Az istenek születése

                     Hérodotosz  Történeti könyvei

                     Vergilius: Georgica

                     Ovidius: Metamorphoses

                     Claudianus: Gigantomachia

                     Apollodóros: Bibliotheca

                     Aesopus-mesék

                     Plutarkhos: Párhuzamos életrajzok

                     Platón: Gorgias

                     Theokritosz idilljei

                     Apuleius: Metamorphoses

 

        Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia

        Edith Hamilton: Görög és római mitológia

 

 

  Az eposz  kötött  formájú  nagyepikai  műfaj.  Arisztotelész

Poeticája  szerint főbb jellemzői:

 1) versmértéke állandó                                 

2) elbeszél egy történetet                                

3) időtartama     nincs határhoz kötve                                  

4) drámai  mese   (fikció), melynek   "eleje, közepe és vége " van, tehát  nem széteső  a szerkezete, epizódos a történet

5)    fontos    eleme    a jellemzés

6)  a csodás elemek                                    

7)        az ésszerűség (logika) jellemzi

 

Egyéb, későbbi megfogalmazás szerint: az eposz  egy  kivételes

képességű,  természetfölötti  erőktől  támogatott  hősnek  egy

egész nép életében döntő fontosságú tetteiről szól.

 

Eposzi kellékek: invokáció

                 propozíció

                 in medias res   kezdés

                 enumeráció

                 deus ex machina

                  epitheton ornans

                 állandó jelzők, sémák, toposzok

                 nagy epikus hasonlatok

                 anticipáció  (előrejelzés, jóslat) stb

       Az elbeszélést epikai hitel és totalitás jellemzi.

(Kelecsényi László Zoltán)______________________________

 

Elemzés:  Homérosz: Odüsszeia   (Összehasonlító elemzés: Homérosz: Iliász; Odüsszeia)