A görög eposz                       

               (feleletvázlat)

1.Néhány szó a  "homéroszi korról" és a görög mitológiáról

2.Az eposz mint műnem és műfaj (Arisztotelész műfajelmélete)

              - szerkezete

              - verselése

              - eposzi kellékek

3.Az   Íliász   és   az   Odüsszeia    néhány    jellemzőjének

  összevetése

4.Az Odüsszeia részletesebb elemzése

 

 

1.  Időszámításunk előtt a nyolcadik században vagyunk.

   E korszak előtörténete i.e.  a  III.  évezredben  kezdődik,

amikor a görög törzsek az őslakos pelasgok helyére nyomultak a

Balkán déli részére.

  I.e.  a  XVI-XIII.  a  Peloponnészosz  félszigeten  mükénéi

korszak.

 Mükénéhez hasonló városok még: Knósszosz

                                Pülosz

                                Tirünsz

                                Athén

                                Thébai

                                Orchomenosz

                                Yólkosz

A  társadalom  megoszlása:  arisztokrácia; papság   (kisebb a

szerepe,  mint  az   ókori   kelet   kultúrájában);parasztság;

kézművesek;rabszolgák

     A görög ősmondák és a görög mitológia alapja a mükénéi

korban gyökeredzik.  A mitológia  tükrözi  a  társadalmat:  az

uralomért folytatott harcok vannak az istenek között is.

     Az állandó  harcos  életmód  a  hősi  epika  kialakulását

segíti  -- több mondakör tükrözi ezt, pl. a trójai

                                          a thébai

I.e. a XII. században  óriási  erejű  népvándorlás  indul  (az

illyrek és a thrákok), szinte kivétel  nélkül  elpusztulnak  a

már    meglévő    városok:    a    következménye    ideiglenes

elbarbárosodás, majd lassan épül a romokon egy új világ.

(Ekkoriban vándorolnak a mai lakóhelyükre az  iráni  népek:  a

médek, a perzsák; Palesztinában pedig : a  filiszteusok  és  a

zsidók. Babilónia,  Asszíria  és  Egyiptom  éppen csak  vegetál

ekkor.)

  A görög hagyomány csak az utolsó vándorló  népet  említi:  a

dórokat és a thesszáliaiakat. Dór uralom alá kerül ezután

         Argosz, Spárta, Messzéné, Kréta, Korinthosz, Megara.

A dórok útját állja  Athén, a hagyomány  a  legendás  Thézeusz

királyt említi.

 Ekkoriban jön létre az a politikai, gazdasági keret, amelyben

a ma ismert nagy görög kultúra felvirágzott.

         A  királytól  az  idők   folyamán   sorban   elveszik

hivatalának egyes területeit, 9 hivatalnoki testület jön létre

(a kilenc archón vezetésével) ez a görög demokrácia alapja.

         Az arisztokráciának nemzedékről  nemzedékre  öröklődő

tekintélye van: ezt szolgálja többek közt a hősi epika.

 

Az  i. e  VIII.  század  fordulópont:   a  polisz,  mint  HAZA

funkcionál   az   arisztokrácia   tekintélyével   szemben,   a

közösségeszmény az egyén hatalmával szemben: ez tükröződik pl.

Hektór státusában    (mint hazafi, polgár lép fel), vagy

Akhilleusz és Odüsszeusz figurája közötti különbségben.

  A timé  a megbecsülés, tisztelet áll itt  szemben a

           diké-vel  a joggal.

A homéroszi kor egyben az írásbeliség és a  szóbeliség  határa

is.  (Az írás föníciai eredetű.)

 

A  görög  istenek  két  összetevőből   állnak:   van   állandó

tulajdonságuk, és  állandóan  változó  tulajdonságuk.Általában

nem lépik át a természeti törvények határait, emberarcúak,  de

halhatatlanok, így mindent ironikusan szemlélnek. Nem  válnak

azonban nevetségessé,  mert  sorsuk  van  nekik  is,  mint  az

embereknek,és mert emberfelettiek. A  görög  mítosz  a  múzsák

által kinyilatkoztatott igazság.

    (A mítosz általában természeti vagy  társadalmi  jelenség,

törvény antropomorfizált megfogalmazása egy vagy  több  fiktív

történetben.)

 

A görög múzsák Zeusz leányai. Karvezetőjük Apollón. A harmónia

az ő vezetésével jön létre. Szent fájuk a babér, szent  számuk

a 7. Általában hegyen laknak: a Helikónon,

                              a Parnasszoszon,

                             az Olümposzon.

Kleió  (Clio) --     a történetírás

Melpomené     --     a tragédia

Thaleia (Thália)-    a vígjáték

Euterpé       --     a zene

Terpszikhoré  --     a tánc

Erató         --     a szerelmi költészet

Kalliopé      --     az eposz

Urania        --     a tudomány

Polihümnia    --     a himnuszköltészet    múzsája

 

Istennemzedékek:

    Az első létező a Khaosz,   az első működő erő  Erósz

I.   Gaia  (a Föld)   felesége Uranosznak  (az Égnek)

       első gyermekeik borzalmasak: százkezű óriások és

       küklópszok   (a Tartaroszba kerülnek rabokként)

  Fiaik a titánok pl.Kronosz, lányaik a titaniszok, pl. Rhea.

Gaia haragszik Uránoszra, ezért lázadást szít. Kronosz levágja

sarlóval apja nemiszervét, Uranosz kiömlő véréből  lesznek  az

Erinniszek (a mardosó lelkiismeretfurdalás rémei)

II.  Rhea    Kronosz felesége

       Kronosz uralma azzal a jóslattal kezdődik,  hogy  saját

gyermeke  fosztja  meg  majd  az  uralomtól.  Ezért  ismét   a

Tartaroszba  záratja  az  őt  segítő  százkezű  óriásokat   és

küklópszokat, és ahogy gyermekei megszületnek,  sorra  lenyeli

őket:   Hesztiát,   Démétért,   Hérát,   Hádészt    (Plutónt),

Poszeidónt.  Zeusz helyett azonban követ nyelet  vele  Rhea,és

Zeuszt titokban fölnevelik.  Métisz,  az  Ész  is  velük  van,

Kronosszal  kihányatják  gyerekeit,  majd  Zeusz  hadat  indít

Kronosz ellen. 10 évig tartó hatalmas harcban, mivel  Niké,  a

GYőzelem istennője is Zeusszal van , a  küklópszok  villámokat

készítenek Zeusznak,  láthatatlanná  tevő  sisakot  Hádésznak,

három ágú szigonyt Poszeidónnak.

III. Zeusz lett a főisten, az ég és a föld ura, felesége Héra

           Poszeidón  a tenger ura

           Hádész  (Plutón)  az alvilág ura

Az olümposzi istenek:  Zeusz      és           Héra

                       Poszeidón  és           Démétér

                       Apollón    és           Artemisz

                  Héphaisztosz    és           Athéné

                         Arész    és           Aphrodité

                        Hermész   és           Hesztia

Titaniszok:      a három   Hóra    a rend és a törvény őrei

                 a három   Moira    a sors fonalát fonják

Titánok:    Dionüszosz, Héraklész és Prométheusz

 

Fontosabb források: Homérosz művei

                    Hésziodosz:Munkák és napok

                               Az istenek születése

                     Hérodotosz  Történeti könyvei

                     Vergiliusz: Georgica

                     Ovidius: Metamorphoses

                     Claudianus: Gigantomachia

                     Apollodóros: Bibliotheca

                     Aesopus-mesék

                     Plutarkhos: Párhuzamos életrajzok

                     Platón:Gorgias

                     Theokritosz idilljei

                     Apuleius: Metamorphoses

        Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia

        Edith Hamilton: Görög és római mitológia

 

  Az eposz  kötött  formájú  nagyepikai  műfaj.  Arisztotelész

Poeticája  szerint főbb jellemzői: 1) versmértéke állandó

                                   2) elbeszél egy történetet

                                   3)     időtartama     nincs

határhoz kötve

                                   4) drámai  mese   (fikció),

melynek   "eleje, közepe és vége " van, tehát  nem  széteső  a

szerkezete, epizódos a történet

                                    5)    fontos    eleme    a

jellemzés

                                     6)  a csodás elemek

                                     7)      az     ésszerűség

(logika)

 

Egyéb, későbbi megfogalmazás szerint: az eposz  egy  kivételes

képességű,  természetfölötti  erőktől  támogatott  hősnek  egy

egész nép életében döntő fontosságú tetteiről szól.

Eposzi kellékek: invokáció

                 propozíció

                 in medias res   kezdés

                 enumeráció

                 deus ex machina

                 állandó jelzők, sémák, toposzok

                 nagy epikus hasonlatok

                 anticipáció  (előrejelzés, jóslat) stb

       Az elbeszélést epikai hitel és totalitás jellemzi.

                 (Kelecsényi László Zoltán)

 

______________________________________________________________

           Az Íliász és az Odüsszeia összevetése

 

1. Mindkét mű a trójai mondakört dolgozza fel.

2. Mai tudományos felkészültségünk alapján nem valószínű, hogy

mindkét művet ugyanaz az ember alkotta,  mert több  mint  fél

évszázad van a keletkezési idejük között.  (Vszleg  az  Íliász

Homérosz munkája.)

3. Az Íliász tárgya a trójai háború történetének  52  napja  a

tizedik évtől kezdődően. Az epikus  történések  között  sok  a

lelki   történés (harag,   sértődöttség,   őrjöngés,  

                  részvét, emberiesség stb)

 

Egyén  és  közösség  érdekegyensúlya  borul  fel  többször  az

Íliászban.

 

3. Az  Odüsszeia  tárgya  a  trójai  háborúból  hazatérő  hős,

Odüsszeusz kalandsorozata. Körülbelül negyven nap története az

istenek  gyűlésétől  kezdődően  és  az  ithakai   békekötéssel

záródóan. Az eposz ideje és tere  azonban  sokkal  tágabb,  un

retrospektív   elbeszélések  egészítik  ki  az  Íliászt,   pl.

Démodokosz éneke a falóról a phaiákoknál.

 

4. Az Íliász 24 énekének első harmada a görögök vereségével ér

véget (VIII. ének), a második harmad vége után  következik  be 

újabb   fordulat:   Patroklosz   engedélyt   kap    Akhilleusz

fegyverzetének viselésére (XVIII. ének)

 

4. Az Odüsszeia szerkezete:

        I-IV.  ének     Ithaka:   Pülosz   (Nesztór),   Spárta

(Meneláosz), az úton Telemakhosz férfivá érik; ezen események

közt ugyanakkor:

        V-VIII. ének az istenek gyűlése, Hermész viszi a hírt,

Ogügié (Kalüpszó), Szkhéria (phaiákok)

        IX-XII.   ének     Szkhéria    (Odüsszeusz    elmeséli

kalandjait:

a mesés múlt következik, "lelépés a  térképről",  megszakad  a

jelen, maga a  hős  mesél, ennek  hitelességét  a  költő  nem

garantálja.Időrendben:          kikónok,           lótuszevők,

küklópszok,Aiolosz, a szelek királya, laisztrügonok  (emberevő

óriások), Aiaé szigete (Kirké  disznóvá  változtatja  a  hozzá

belépőket,   Hermész   varázsfüvet   ad   Odüsszeusznak,    és

tanácsokat,   hogyan   bánhat   el   Kirkével),   az   alvilág

(Teiresziász,    Odüsszeusz    édesanyja,Agamemnón,     Aiász,

Akhilleusz szól hozzá, megismeri  Minósz,  Orion,  Titüosz  és

Sziszüphosz sorsát),  vissza  Kirkéhez,  a  Szirének  szigete,

Szkülla  és  Kharübdisz,  Héliosz  szigete,  Ogügié szigetére

Odüsszeusz már egyedül érkezik (Kalüpszó nimfánál hét év)

 

Az Odüsszeia XIII-XXIV. éneke  a hazatérés Ithakára

                               koldus képében

  találkozás a kondással, XIV. ének

  Athéné Spártából Télemakhoszt hazaküldi  XV. ének

  Télemakhosz és Odüsszeusz egymásra ismer   XVI. ének

  egy idegen megjósolja Penelopénak, hogy megérkezik a férje,

   lakomázó kérők, durva kecskepásztor,  O.  kedvenc  kutyája,

Antinoosz hozzávágja a zsámolyt a "koldushoz" XVII. ének

Írosz, a  hetvenkedő  koldus  és  Odüsszeusz  "párviadala",  a

szolgálólány ócsárolja Odüsszeuszt    XVIII. ének

Pénelopé eltűnt férjéről szeretne tudakozódni az idegentől,  a

dajka felismeri lábsebéről            XIX. ének

Odüsszeusz az előcsarnokban álmatlanul tölti  az  éjszakát,  a

sorsáról gondolkodik, de biztató jeleket kap az istenektől;

reggel a kérők készítik elő a lakomát   XX. ének

Pénelopé íjversenyre hívja a kérőket  Odüsszeusz  íjával  

                                            XXI. ének

Odüsszeusz és Télemakhosz megölik az összes  kérőt  és  hűtlen

szolgát                                     XXII. ének

Pénelopé nem biztos benne, hogy  a  férje  jött  meg,  próbára

teszi, kérdezi a hitvesi ágy titkát, Odüsszeusz megfejti, majd

elmondja  Teiresziász   jóslatát,   hogy   meddig   kell   még

bolyongania, míg kiengeszteli Poszeidónt     XXIII. ének

Elterjed a szörnyű mészárlás híre,  majd  Athéné  seg1tségével

békekötés következik                         XXIV. ének

 

5. Az Íliász embereszménye  a harcoló, győztes hős, az eszmény

a hírnévvel nyert halhatatlanság

 

5. Az Odüsszeia világképének és  embereszményének  összetevői:

az élet értéke, a hanyatló arisztokrácia kritikája,

az új  történelmi  korszak  más  embert  kíván  (mesterségének

tudóját, jó kereskedőt, kezdeményezőkészséget, stb)

az  embereszmény:   bár  kiváló  harcos  --  okos,  igazságos,

kompromisszumkészség és hajlékonyság jellemzi, tapasztalatból

nyert óvatosság, megfontoltság,bölcsesség;

annak a tanulsága, hogy:  az  ember  a  saját  butaságáért  és

vétkeiért bűnhődik, és az  emberek  sorsát  nem  kizárólag  az

istenek döntik el; A végzet tehát belülkerül az emberbe.

Az Odüsszeia arra  példázat,  hogy  az  ember  vállalhatja  és

alakíthatja sorsát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                     A görög dráma                     

 

--  A dráma megkülönböztetése az epikától és a lírától

--   A  tragédia  és  a  komédia  mint  műfaj   (Arisztotelész

Poeticája,  Bécsi Tamás elmélete, Mohácsy Károly tankönyve)

--  A Dionüszosz-kultusz és az ókori görög dráma kialakulása

--  A görög színház

--      A     görög      dráma      szerkezete,      fogalmak:

prológosz,parodosz, epeiszodion exodosz, exodikon, szituáció,

drámai  hős, tragikum, katarzis, akció, dikció, 

drámamodellek,  teleológia, stb

--    Aiszkhülosz:    Oltalomkeresők;    Perzsák;    Leláncolt

Prométheusz; Heten Théba ellen; Oreszteia

--    Szophoklész:   Oidipusz   király;   Antigoné;   Oidipusz

Kolónoszban; Trakhiszi nők; Élektra; Nyomkeresők

--    Euripidész:  Médeia;  Hippolütosz,  Héraklész;  Élektra;

Iphigeneia   a   tauruszok   között;   Iphigeneia   Auliszban;

Bakkhánsnők

--  A  görög  komédia:  Arisztophanész:Madarak,  Lüszisztraté;

Békák, Béke

 

--  Egy görög dráma részletes elemzése

              - szereplők, konfliktus, szituáció, katarzis,

 drámamodell, a tragikum mibenléte, emberi tanulságok

 

      Szophoklész:  Antigoné

 

--   a   szereplők   tömbszerűek    (egy   -   végig    azonos

       -  tulajdonságcsoporttal rendelkeznek és nem változnak)

     tragikus  hős  Antigoné,  mert  áldozathozatalával  olyan

     katasztrófát idéz elő,  amely  -  bár  értékpusztulással

     jár, de új értékek is tételeződnek; tehát megváltozik  az

     alapszituáció, helyreáll a "világ" erkölcsi rendje

--   a maga szempontjából Kreónnak is igaza van, ezért képes a

     végsőkig  kiállni  érte;  csakhogy   az   igazához   való

ragaszkodás zsarnoksághoz vezet, amely nem veszi figyelembe  a

legfontosabb erkölcsi emberi tényezőket

 

 

 

                      Antigoné

 

--   a konfliktus a két  főhős   (Antigoné  és  Kreón)  drámai

összeütközése;  oka kettőjük különböző  világrend-elképzelése,

közösségről  való  hite,  tudása   (egyikük   a   család,   a

kisközösség a szabad emberi döntés és cselekedet híve, másikuk

az általa elképzelt   REND   mindenáron  való  biztosítása,  a

nagyközösség, a város nevében, valójában azonban  egyszemélyi,

zsarnoki döntéssel,mások véleményét nem figyelembe véve

--  a két főhős  un.  teleológiája   (tételezett  célja)  más,

ehhez  más  eszközrendszer  áll  rendelkezésükre:  Kreónnak  a

hatalom, a katonaság, Antigonénak az önfeláldozás  (emiatt  is

erkölcsi fölénybe kerül Antigoné)

--  e teleológia miatt (Kreón döntése  és  Antigoné  életelve,

magatartása miatt) mindketten kénytelenek akcióba  lépni,így 

az un. tettváltás-sorozat nyomán  (többszörös  késleltetéssel,

un. retardációval) eljut a darab  a  tetőpontig,  a  KRÍZISig,

amelynek nyomán nem következhet más,  csak  a  KATASZTRÓFA,  a

teljes összeomlás   (Kreón  összeomlása  nem  tragikus  bukás,

hanem megérdemelt  bűnhődés)

-- a katasztrófa után élheti át  a  közönség   (az  olvasó)  a

KATARZIST, mely összetett érzelem: egyrészt szomorúság, bánat,

felháborodás  (mert  értékek,  életek  pusztulnak),   másrészt

erkölcsi   megtisztulás-érzés,   fellélegzés,   az    erkölcsi

világrendbe vetett hit  megerősödése,  és  elégedettség  (mert

megbűnhődött, akinek bűnhődnie kellett) 

     a KATARZIS nem csupán a tragédiára jellemző, általában  a

jó  művek  sajátja  (mondja  Lukács   György   Az   esztétikum

sajátossága c. munkájában)

--  a  drámai  cselekmény  tehát  alapvetően  "benne   rejlik" 

(inherencia) az alapszituációban és a  hősök  teleológiájában,

és a  cselekmény-tér-idő  hármas  egységében  zajlik  a  görög

tragédiákban --- az akciókból  (drámai cselekvés, tett)  és  a

dikciókból (a hősök megnyilatkozásai, dialógusok,  monológok),

illetve  a  dráma   egyéb   szereplőinek   megnyilatkozásaiból

szerzünk tudomást róla

Ennek rendje: prologosz,(expozíció) parodosz, epeiszodion (a

bonyodalom kezdete) sztaszimon (kórus) epeiszodion,sztaszimon,

epeiszodion,sztaszimon,epeiszodion sztaszimon,epeiszodion,

sztaszimon,   exodosz   (végkifejlet, katasztrófa)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                    A görög líra

 

-- eredete, műfajai, formák

-- az időmértékes líra rímek nélkül  --- az  időmérték:  mora;

verslábak; sormetszet; arzisz, tézisz

-- az iambosz  Arkhilokhosz

-- az elégia Türtaiosz; Szolón;Mimnermosz

-- az epigramma  Szimonidész

     " Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak,

       megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

__________________________________________________________

 

A dalt strófákra bontja: Alkaiosz és Szapphó

      (a strófák: alkaioszi, szapphói , aszklepiádeszi)

-- Anakreón  (anakreontika)

-- Pindarosz ódái

-- Theokritosz pásztoridilljei

 

Részletesebb elemzésre: pl. Úgy tünik nékem...; Aphroditéhoz

                            Gyűlölöm azt...

 

Művek:   Mimnermosz:   Nannó    (i. e. 6. sz. eleje)

         Szolón:      Az igazi gazdagság;

                      Senkise boldog;

                      Kétféle ember;

                      Önkényuralom

 

         Arkhilokhosz:  Megnyugvás a sorsban;

                        A nagyképű hadvezérekhez;

                        Neubolé

 

          Szapphó:    Aphroditéhez;

                      Úgy tünik nékem...

                      Édesanyám! nem perdül a rokka

 

           Alkaiosz:  Bordal

           Anakreón:   Engem a szerelem;

                       Gyűlölöm azt...

                       Egy leányhoz;

                       Szerelmi párviadal;

                       Töredék a halálról

 

 

            A római líra

 

-- Catullus és a neoterikusok; a Lesbia-szerelem

           Éljünk,  Lesbia;   Lesbia  madárkája;  Gyűlölök  és

szeretek

 

-- Vergilius élete

         Eclogák;    a Georgica;   az Aeneis;  

-- Horatius  élete

-- Carmenek  ódák; epigrammák   Melpomenéhez;  Thaliarchushoz;

Leuconoéhoz,  ARS  POETICA

--  Ovidius: (a szerelem gyakorlatának három könyve)

    De medicamine faciei feminae    (A női arckenőcsökről)

    Ars amatoria                    (A szerelem művészete)

    Remedia amoris                  (A szerelem orvosságai)

           METHAMORPHOSES  (Átváltozások) (15 könyv)

           Fasti   (Naptár);   Tristia   (Keservek)

           Epistulae ex Ponto   (Pontusi levelek)

--  (( Phaedrus ))  mesék

-- Egy mű részletes elemzése, pl. Thaliarchushoz

     1. Áradó,  hosszú,  indulattal  teli,  de  fegyelmezetten

szerkesztett mondatok

     2. A verszenét az időmértékes strófák adják (alkaioszi)

     3. Témája:    --  a természet (hideg, fagy, szenvedés)

                   --    ennek   ellentéteként    az    emberi

cselekvés, amely oldja a természet szigorát

fűtés, bor, gondtalanság, szerelem, tánc, versenyek

a háttérben miniatűr életképek----- árnyékként az  öregség,  a

rosszkedv mint jövő

     4. A jelzős  szerkezetek:  magas  orom,  vad  szigor,  jó

kemény, tengerkavaró vihar, karcsu ciprus, alkonyi félhomály

      kétfülű kancsó, a szerelem gyönyöre, ifju  fej,  mogorva

vénség, rabolt gyürű

     5. Igék: ragyog, roskad,  nyög,  beállott,  fűts,  oldja,

hozd, tölts, bízd,  legyűrték,  feláll,  nem  csikorognak,  ne

bánd, hoz, ébreszt, vedd,  ne  vesd  meg,  ne  kerüld,  őszül,

hívnak, megmondja, bújt, véd, enged

     6. Pergő vizuális képsor

          Költői képek: nyög az  erdő;   a  tél  vad  szigora;

legyűrték a vihart;  ébreszt a sors;  míg rá  nem  őszül  ifju

fejedre  a  mogorva  vénség;    hívnak   a   versenyek;   édes

sugdolódni;

     7. Alakzatok: ismétlések: nézd; fűts; bízd; ne; édes

 

--   Cicero   (a  nagy   összefoglaló:    filozófus,   szónok,

               történetíró, költő)

               Philippikák (Antonius ellen 14 beszéd)

               Brutus  (a római szónokok felidézése )

               De oratore  (A szónokról)

Filozófiai munkák: A legfőbb jóról és rosszról

                   Az istenek természetéről

                   A végzetről;  A kötelességekről

                   Az öregségről;  A barátságról  

     (Ezek dialógusok!)

Írt tankölteményt is: Égi jelenségek (Fordítás  Aratosztól!)

Írt eposzt is Mariusról, a honfitársáról, és egy másikat saját

consulságáról

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                    Összefoglaló a középkorról

 

1.  A történelmi értelemben vett középkor  476-tól kb.  a  XV.

századig

    Kultúratörténetben  W.  Schlegel   szerinti   felosztásban 

(Aurora c. folyóirat)   hősi

                        lovagi

                        egyházi

                        polgári

      Más megközelítésben:  a XII. század a romanika

                             a XIII. század a gótika

 

2.  Szerzők, művek:

XI-XII.  század   --  legendák  (olvasandó  dolgok)     Margit

legenda   1310-ben magyarul   Ráskai Lea lejegyzésében 1510

                  --   laikus   vallásosság    Szent    Ferenc

legendája       1370 körül magyarul, a Jókai-kódex őrzi  (1440

körül)

                 --   életöröm      Assisi    Szent    Ferenc:

Naphimnusz

                 -- példázatok   Barlaám és Jozafát története

 

 

a lovagi korszakból: ( a lovag - keresztény

                               - gáncsnélküli

                               - hűbéri viszonyban él

                               - hazafi

                               -  legfőbb   feladata   a   nők

védelme és tisztelete  (szerelmi szolgálat a  költészet,  nem

irodalom!)

        -- eposz   Roland-ének;  Nibelung-ének

        -- regény  Trisztán és Izolda  (kelta mondakincs)

                   ((Thomas műve töredék  ;  Béroul  -  verses

feldolgozás ; Gottfried von  Strassburg  -  németül  ;   végül

prózában Joseph Bédier 1900 körül))

                Téma: az örök, legyőzhetetlen szerelem

 

        -- trubadúrköltészet   (trubadúrok és minnesangerek)

                                 + jaj, hogy eltűnt minden

                                 A hársfaágak csendes árnyán

          -- vágánsdalok (lázadók,  példaképük  Ovidius  "Naso

pápa" Kr. e. 43.  latinul írt dalszövegek pl.  Carmina  Burana

Nagy Károly gyűjti össze őket

 

 

----- Dante;  Villon

 

 

 

Dante

--