Janus Pannonius búcsúverse
Eredeti címe: Abiens valere jubet sanctos reges Varadini
Gerézdi Rabán szerinti fordítása: Távoztában elbúcsúzik Várad
szent királyaitól
Huszti József írja a következőt: " Janus a püspöki szék
elfoglalásénak időpontjáig a jelek szerint Váradon
tartózkodott, ahonnan 1459 telén kelt útra, hogy
egyházmegyéjének kormányzását formailag is átvegye. (...)
A refrén Martialisból van (Somlyó György szerint
Catullustól eredeztethető), aki a refrénnek felülmúlhatatlan
mestere volt. (...) Lehetne arra is gondolni, hogy Janus e
költeményt még 1451-ben, első magyarországi látogatása
alkalmával írta, mely a téli hónapokra esett. Ennek ellentmond
az a körülmény, hogy a költemény célzást tesz a nagy
tűzvészre, mely a régi székesegyházat nem sokkal 1456 előtt
megrongálta."
Egy másik felfogás szerint Gerézdi Rabán nyomán Kardos
Tibor a következőket írja:
"Janus ... legszebb verseinek egyikét... 1451 januárjában vagy
februárjában írta, amikor négyévi ferrarai tartózkodás után
először látogatott el Magyarországra, Váradra, ahol
őrkanonokságot kapott. A versben Budára, és onnan Itáliába
indulva búcsúzik Váradtól. Ha ez a datálás helyes, akkor a
vers 5. sorában az "urunk" kifejezés Vitéz Jánost kell, hogy
jelentse. ... A 31. sorban az ún. szent királyok: I.
István, Árpádházi Imre herceg és I. László arannyal
befestett, kora-renaissance jellegű bronzszobra közvetlenül a
székesegyház előtt állt. A szobrokat a XIV. század legkiválóbb
magyar művészei, a Kolozsvári-testvérek készítették Futaki
Demeter püspök megbízásából, felállításuk 1370-ben történt.
A cím és a refrén pontos értelmezése szerint (tartalmi
telitalálat ebből a szempontból Berczeli A. Károly fordítása:
"Fel hát az útra, társaim siessünk!") a "vershelyzet az
indulás előtti pillanaté.
A vers következésképpen nem a
rohanás, szánkázás közben elpergő közelmúltbeli emlékképeket
illeszti egymás mellé, hanem a búcsúzó pillantás által
befogott állókép elemeit mutatja.
A forma, illetve a versritmus: hendekasyllabus
(hendekaszillabusz)
görög eredetű sorfajta (phalaikoszi sor !) egy glükóni
kólon és egy bacchius versláb kapcsolatából tevődik össze, de
tágabb éretelemben minden 11 szótagos antik sorfaj gyűjtőneve.
(A glükóni kólon: - - - UU - U - ; vagy UU - UU - U -
a bacchius versláb: U - -)
Nézzük meg az Áprily-féle fordítás első strófáját
ritmikailag !
Még mély hó települ a téli földre,
Erdőn mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke suly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét,
És sietni Dunánk felé urunkhoz.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk !
- - - UU - U - U - -
- - - UU - U - U - -
- U U U U - - - U - -
- - - UU - U - U - -
- U - UU - U - U - -
- - - UU - - - U - -
A vers értelmezéséhez néhány idézet következik kapaszkodóul
Kovács Sándor Iván tanulmányából (In Janus Pannonius
búcsúverse Pannónia Könyvek 1986)
" A búcsú, az útra indulás és az utazás ősi lírai
alaptéma, a búcsúvers (görögül propemptikon) az ókori
görög és latin irodalomban népszerű műfaj. Máig sem
tisztázott teljesen, hogy Janus P. kiket imitált valójában.
Az bizonyosnak látszik, hogy az első és a második strófa téli
tájrajza Horatius híres Soracte-versét visszhangozza.
A latin reneszánsz költészet művészi kompozíciójának
követelménye a térbeli és időbeli egység megtartása ( vagy
megteremtése), így az adott mű térkompozíciója is szorosan
szerkesztett: a téli föld és erdő; a befagyott folyó; a
csónak; a szán; a város; a természeti jelenségek: a
hőforrások; az emberkéz teremtményei: a könyvtár és a
királyszobrok.
Janus versében nincs semmilyen epikus történés, továbbá
nincsenek benne sem emlékképek a múltról, sem jövőbeli
történésre utaló mozzanatok, a belső "versidő"
pillanatnyisága megfelel a külső "vershelyzet" hic et nunc
(itt és most) jellegének. A strófa kompozíciója két
három-három strófás egység tartozik egybe, majd a lekerekítés,
zárás egy strófában (visszautalás az utazási készülődésre).
A kompozíció egyensúlyát és zártságát a refrén biztosítja.
(Érdekesség, hogy Nathan Chytraeus (1543-1598)
rostocki professzor kiad egy antológiát, melyben szerepel egy
praktikus táblázat arról, hogy utazás közben mit kell
szemügyre venni. Ez a séma később bejárja az egész európai
utazási irodalmat, pl. Franz Schott itáliai útikönyvében
1600-ban, vagy Magyarországon Frölich Dávid földrajzkönyvében
1639-ben. Eszerint először a város nevét, majd a benne lakó
emberek állapotát kell megfigyelni, a III. IV. pontba szedve
pedig így következhetnek a látnivalók:
III. fekvés 1. folyó 1. környéken,
2. mellette
3. keresztül
2. tenger, kikötő, tó
3. hegy, völgy, síkság, mező
4. erdő, liget, stb.
IV. művek 1. nyilvános 1. egyházi -kolostor
-templom
2. világi - palota
- vár
- piac
- fegyverraktár
- bástya
- torony, fal
- erősség
2. magán 1. kert
2. festmény
3. kút
4. szobor
Janus Pannonius versére szinte hiánytalanul érvényesek ezek az
előírások, illetve majdnem teljes mértékben megfelel e
követelményeknek. Meglepő, hogy ez a városleíró séma még
Csokonai tananyagában is szerepel. (Csokonai latin és magyar
zsengéi ún. propositiók, iskolai versfeladatok,pl. Egy város
leírása, A tél leírása stb.)
Ha további sémákat, imitációkat keresünk, akkor
búcsúversmintaként Propertius III. könyvének 21. darabjához
fordulhatunk (Propertius kr. e. 49-15-ig római elégiaköltő,
leghíresebbek szenvedélytől fűtött szerelmes versei.)
"Ím, hosszú utazást kell tennem a finom Athénba, /... Most
nosza, ó, társak, hajtsátok a vízen a gályát, ...Ég immár
veletek, ti barátok s római tornyok",
Elképzelhető azonban, hogy Catullus-imitációk is
vannak.