Janus Pannonius: Saját lelkéhez

 

(verselemzési vázlat)

 

Néhány szó elöljáróban a magyarországi humanistákról

 

A legkorábbról ránk maradt , teljes egészében magyar nyelvű könyvet, a Jókai-kódexet akkor másolták, amikor Vitéz János első latin nyelvű humanista leveleit írta. A latin humanista irodalom tette lehetővé, hogy a korabeli és későbbi magyar nyelvű irodalom olyan magas színvonalú legyen, amilyen lett.

        Nem feltétlenül magyar irodalomról beszélünk tehát, amikor a magyarországi humanistákról van szó. Vitéz János, Janus Pannonius, Brodarics István, Verancsics Antal egészben vagy részben horvát származású. Az olasz Bonfini csupán élete utolsó éveiben volt magyar környezetben, honfitársa, Galeotto Marzio pedig egy-egy hónapot, egy-egy évet töltött  Magyarországon.

Ha polgári státusukat tekintve egyháziak voltak is a Mohács előtti humanisták, valójában világias réteget alkottak.

Központok: Mátyás udvara

                    Vitéz János és Várad

                     Janus Pannonius és Pécs      (később   Szathmári György keze alatt)

                      Várdai Ferenc  és Gyulafehérvár

                        Vitéz János (esztergomi érsek)

 

Mohács után ezek általában szétzilálódtak, de helyükbe új, világibb központok léptek: Nádasdy Tamás--Sárvár;  Batthyány Boldizsár Németújvár; illetve az erdélyi fejedelmi udvar (Forgách Ferenc, majd Kovacsóczy Farkas ...)

 

Európa-szerte s Magyarországon is az egyház belső reformját hirdető , de Luthert elítélő Rotterdami Erazmus a humanisták fejedelmévé válik a XVI. században (nem véletlenül). A humanisták hűek az egyházhoz, de mentesek a bigott vallásosságtól, és kezdettől fogva a reformok hívei, ugyanakkor kerülik a vallási kérdések kiélezését és nem váltak sem a reformáció, sem az ellenreformáció élharcosaivá.

 

        A humanista irodalom jó része nem más, mint egy nagy kollektív beszélgetés, illetve ennek írásbeli rögzítése. Episztolák, verses levelek, dialógusok, (pl. Zsámboky János, Kovacsóczy Farkas). A témakör teljesen nyitott, bármilyen tárgy irodalmi formát ölthet. A humanista irodalom közönségét maguk az írók alkotják. Nem válik szét tehát az író és az olvasótársadalom. Nyelvi akadály egész Európában nincs, hiszen mindannyian a felújított klasszikus cicerói latin nyelven írnak. Kialakul ennek következtében egy sajátos antikizáló irodalmi tolvajnyelv, amelyben evidens különböző jelenségeket mitológiai képekkel kifejezni, jellemezni. Így egész Magyarország Pannonia néven szerepel. Itália helyett Ausoniát említenek, a lengyelek helyett szarmatákat, a németek helyett alánokat. (A Magyarországon letelepedett jászok alán eredetűek voltak, őket viszont a humanisták a bibliai filiszteusokkal azonosították. )

 

 

 

1466-ban keletkezhetett a 22  disztichonból álló költemény. Leginkább Szabó Lőrinc fordításában szeretik közölni.

        Elemzők azt mondják, hogy J. P. alkotói csúcskorszaka az 1466-1468 közötti időszak, melyben a testi szenvedésektől, a filozófiai műveltségtől, a politikai tapasztalatoktól, anyjának elvesztésének fájdalmától igen gazdag élményanyaggal rendelkező költő nem csupán humanista divatokat követ, hanem -- ha ez a korábbiak után lehetséges --  még személyesebb hangot üt meg.

 

A  "Saját lelkéhez" c. vers megrendítően kétségbeesett, kiábrándulást tükröző elégia. A költő enyhülésként a halált hívja, az öntudatlan állatok boldog léte után vágyódik. Ez is  (mint a költemény sok más motívuma) neoplatonista gondolatokat sugall.  (Lélekvándorlás, stb. Marsilio Ficinóval - 1433-1499--  is levelez J. P. )

 

Az újplatonista világmagyarázat szerint a csillagok világából száll le a lélek, EMANÁCIÓVAL szakad ki onnan.

 

 

KÖZBEVETÉS: egy kis rövidített filozófiatörténet a neoplatonizmusból

 

A reneszánsz egyik  központjában, a Mediciek firenzei udvarában egy bizánci görög ösztönzésére 1459-ben új Akadémiát  hoztak létre, mely a hivatalos skolasztikus arisztotelizmussal szemben Platón filozófiájára kívánt támaszkodni. Az így feltámadó újplatonizmus  (Pico della Mirandola 1463-1494)  mellett azonban egy új-arisztoteliánus irányzat is kialakult. (Pietro Pomponazzi, Pomponatius, 1462-1524) . A reneszánsz filozófiája azonban végül is leveti az iskolák korlátait.

 

 

Az egyik irányzat a NAIV TERMÉSZETFILOZÓFIA. Jellegzetes formája a PANTEIZMUS.  (A természet és az Isten EGYés ugyanaz.)

Ennek első markáns egyénisége a német, a Mosel menti Kues-ból való Nicolaus CUSANUS 1401-1464) Az univerzum és a mikrokozmosz egy és ugyanaz.

Nem egészen száz évvel később Paracelsusnál  (1493-1541) : minden individuumban (voltaképp minden dologban) életerő lakik, ha nem is azonos fokon. (Cusanus még a bíborosi méltóságig emelkedhetett, Paracelsust már üldözik, Giordano Bruno pedig máglyán végzi. Bruno: NATURA EST DEUS IN REBUS   "a természet a dolgokban rejlő isten".)

 

        A természetfilozófiához hasonlóan a reneszánsz a társadalomfilozófiában is naiv-fantasztikus  és realista elemeket kever. Niccolo Macchiavelli (1469-1527) azt mondja, aki az erényt keresi, maradjon meg a magánéletben. A politikai és a gazdasági életben ugyanis csak az eredmény számít. "Aki a célt akarja, akarnia kell az eszközöket is."

Ezzel szemben Thomas Morus (1478-1535) és Tommaso Campanella (1568-1639) szép és fantasztikus álmokat szőnek az ideális társadalomról. (Utópia; Napállam)  Utópiájuk lényege, hogy a társadalmat a céhmunka kézművességének szintjén tartva, a szűkös javakat egyenlően elosztva , az embereket atyai szigorral munkára késztetve  talán meg lehetne őrizni a hagyományos társadalom erkölcsi rendjét és harmóniáját.

 

         A reneszánsz gondolkodás jellegzetes mozzanata: a szkepticizmus és a sztoicizmus újjáéledése. A németalföldi humanista, Erasmus (1466-1536) vallási türelmessége szkepticizmusból fakad, Montaigne (1533-1592) esszéiben azt tanácsolja, valljuk be, hogy tudatlanok vagyunk, és minden tudásunk bizonytalan.

 

Az újplatonizmus eredete Plótinosz filozófiájában gyökeredzik  (203-269)

1. a mindenség tisztán szellemi természetű része magasabb rendű, mint a természeti világ, amelyben a szellemi összetevő az anyagival keveredik;

2. a természeti világ dolgainak és folyamatainak valódi okai szellemi természetűek;

3. az ember testénél fogva a természeti a lelkénél fogva a szellemi világhoz tartozik.

 

Plótinosz élete vége felé sietősen írta le gondolatait. Ötvennégy iratát tanítványa, Porphüriosz osztotta be hat, egyenként kilenc értekezést tartalmazó egységbe. Innen a mű címe: ENNEADÉSZ  (azaz: Kilencesek  --  görög ennea = kilenc)

Plótinosz leginkább metaforákkal próbálja érzékeltetni, hogy mit gondol a világról:

A világ legfőbb arkhéja az Egy, amely azonos a Jó-val. Az Egy még a létezésnél is korábbi. Ezért még azt sem állíthatjuk róla, hogy létezik. Amikor az Egy a maga bőségén túlcsordul, ez a kiáramlása (EMANÁCIÓ - későbbi, latin kifejezés)  nem más, mint a SZELLEM, a NUSZ. Ez az ideák lakhelye. A Szellem emanációjaként jön létre a Lélek. Az anyag nem emanáció eredménye, önmagában sötét és rossz, amelybe a lélek visz némi fényt és formát.

 

 

 

 

Képes a csillagok világain át utazó lélek visszaemlékezni élményeire, és értékes tulajdonságokkal ruházzák fel az érintett bolygók, csillagok (Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz, Merkur.) Az asztrológiával is foglalkozó J. P. talán jobban hitt ezekben a féltudományos, félpogány tanokban, mint az ősi keresztény mitológiában.

 

Janus Pannoniust dicsérő ÖNJELLEMZÉS (külső és benső tulajdonságokról egyaránt bőségesen kapunk információt) is ez a részlet.

 

A JELEN léte azonban tűrhetetlen állapotot mutat. A TEST alkalmatlan a nagy lélek létezésének támogatására. (Skolasztikus gondolat!)

 

A halálvágy után a lélek jövőjének lehetőségeiről szól a mű. A neoplatonista hit szerint a lélek visszaszáll a test halála után a csillagokba. és ott ezer évig megújul, azután valamilyen tökéletesebb testbe ismét  EMANÁCIÓVAL  leszáll. A költő azért rimánkodik, hogy ne legyen már többet ember, inkább méh, hattyú, erdei vad, vagy valamely tengeri lény. Azt mondja, hogy  "durva sziklákból születtek az emberi testek". Utalás a görög mitológia vízözön-történetére. Eszerint:

"Van olyan mítosz is, amely szerint a Föld (Gaia) az olümposzi istenek ellen lázadó gigasok kiömlő véréből sarjasztotta az első embereket. Ez a fajta is istentelen és, erőszakos volt, akárcsak maguk a gigasok. Látta bűneiket Zeusz az Olümposzról, szörnyű haragjában összehívta az istenek gyűlését, és kihirdette köztük, hogy elpusztítja az embereket.

Zeusz először villámözönnel akarta elpusztítani a bűnös embereket, de attól félt hogy ennyi tűztől még a szent aether is lángra kap, és a világtengely is elég. Ezért inkább elzárta az északi szelet Aiolosznak a barlangjába, és kibocsátotta NOTOSZt, az esőt hozó déli szelet. Zeusz segítséget----jtséget kért Poszeidóntól is, aki összehívta a folyamokat, és teljes támadást intézett az emberek ellen.  ---  Ovidius Metamorphosese  nyomán Trencsényi-Waldapfel Imre  nyomán) 

 

        A költemény rokon verse a MARS ISTENHEZ BÉKESSÉGÉRT fohászkodás. Ez az epigramma tulajdonképpen ANTI-HIMNUSZ, melyet akkor írt, amikor megundorodott mindenféle háborútól 1469-1471 között. A csattanó (a Mars istent megszólító halmozás után) az egész pannon nép békéjéért könyörög: "Atyánk, kíméld megfáradt, pannon népeMet!"  Figyelemreméltó a birtokos szerkezet!