Janus Pannonius: Saját
lelkéhez
(verselemzési
vázlat)
Néhány szó elöljáróban a
magyarországi humanistákról
A
legkorábbról ránk maradt , teljes egészében magyar nyelvű könyvet, a
Jókai-kódexet akkor másolták, amikor Vitéz János első latin nyelvű humanista
leveleit írta. A latin humanista irodalom tette lehetővé, hogy a korabeli és
későbbi magyar nyelvű irodalom olyan magas színvonalú legyen, amilyen lett.
Nem
feltétlenül magyar irodalomról beszélünk tehát, amikor a magyarországi
humanistákról van szó. Vitéz János, Janus Pannonius, Brodarics István,
Verancsics Antal egészben vagy részben horvát származású. Az olasz Bonfini
csupán élete utolsó éveiben volt magyar környezetben, honfitársa, Galeotto
Marzio pedig egy-egy hónapot, egy-egy évet töltött Magyarországon.
Ha
polgári státusukat tekintve egyháziak voltak is a Mohács előtti humanisták,
valójában világias réteget alkottak.
Központok: Mátyás
udvara
Vitéz János és Várad
Janus Pannonius és Pécs (később Szathmári György keze
alatt)
Várdai Ferenc és
Gyulafehérvár
Vitéz János (esztergomi érsek)
Mohács után ezek általában
szétzilálódtak, de helyükbe új, világibb központok léptek: Nádasdy
Tamás--Sárvár; Batthyány Boldizsár
Németújvár; illetve az erdélyi fejedelmi udvar (Forgách Ferenc, majd Kovacsóczy
Farkas ...)
Európa-szerte s
Magyarországon is az egyház belső reformját hirdető , de Luthert elítélő
Rotterdami Erazmus a humanisták fejedelmévé válik a XVI. században (nem
véletlenül). A humanisták hűek az egyházhoz, de mentesek a bigott
vallásosságtól, és kezdettől fogva a reformok hívei, ugyanakkor kerülik a
vallási kérdések kiélezését és nem váltak sem a reformáció, sem az
ellenreformáció élharcosaivá.
A
humanista irodalom jó része nem más, mint egy nagy kollektív beszélgetés,
illetve ennek írásbeli rögzítése. Episztolák, verses levelek, dialógusok, (pl.
Zsámboky János, Kovacsóczy Farkas). A témakör teljesen nyitott, bármilyen tárgy
irodalmi formát ölthet. A humanista irodalom közönségét maguk az írók alkotják.
Nem válik szét tehát az író és az olvasótársadalom. Nyelvi akadály egész
Európában nincs, hiszen mindannyian a felújított klasszikus cicerói latin
nyelven írnak. Kialakul ennek következtében egy sajátos antikizáló irodalmi
tolvajnyelv, amelyben evidens különböző jelenségeket mitológiai képekkel
kifejezni, jellemezni. Így egész Magyarország Pannonia néven szerepel. Itália
helyett Ausoniát említenek, a lengyelek helyett szarmatákat, a németek helyett
alánokat. (A Magyarországon letelepedett jászok alán eredetűek voltak, őket
viszont a humanisták a bibliai filiszteusokkal azonosították.
)
1466-ban keletkezhetett a
22 disztichonból álló költemény.
Leginkább Szabó Lőrinc fordításában szeretik közölni.
Elemzők azt mondják, hogy J. P. alkotói csúcskorszaka az 1466-1468
közötti időszak, melyben a testi szenvedésektől, a filozófiai műveltségtől, a
politikai tapasztalatoktól, anyjának elvesztésének fájdalmától igen gazdag
élményanyaggal rendelkező költő nem csupán humanista divatokat követ, hanem --
ha ez a korábbiak után lehetséges --
még személyesebb hangot üt meg.
A "Saját lelkéhez" c. vers megrendítően
kétségbeesett, kiábrándulást tükröző elégia. A költő enyhülésként a halált
hívja, az öntudatlan állatok boldog léte után vágyódik. Ez is (mint a költemény sok más motívuma)
neoplatonista gondolatokat sugall.
(Lélekvándorlás, stb. Marsilio Ficinóval - 1433-1499-- is levelez J. P. )
Az
újplatonista világmagyarázat szerint a csillagok világából száll le a lélek,
EMANÁCIÓVAL szakad ki onnan.
KÖZBEVETÉS: egy kis
rövidített filozófiatörténet a neoplatonizmusból
A
reneszánsz egyik központjában, a
Mediciek firenzei udvarában egy bizánci görög ösztönzésére 1459-ben új
Akadémiát hoztak létre, mely a
hivatalos skolasztikus arisztotelizmussal szemben Platón filozófiájára kívánt
támaszkodni. Az így feltámadó újplatonizmus (Pico della Mirandola 1463-1494) mellett azonban egy új-arisztoteliánus
irányzat is kialakult. (Pietro Pomponazzi, Pomponatius, 1462-1524) . A
reneszánsz filozófiája azonban végül is leveti az iskolák korlátait.
Az
egyik irányzat a NAIV TERMÉSZETFILOZÓFIA. Jellegzetes formája a PANTEIZMUS. (A természet és az Isten EGYés ugyanaz.)
Ennek első markáns
egyénisége a német, a Mosel menti Kues-ból való Nicolaus CUSANUS 1401-1464) Az
univerzum és a mikrokozmosz egy és ugyanaz.
Nem
egészen száz évvel később Paracelsusnál
(1493-1541) : minden individuumban (voltaképp minden dologban) életerő
lakik, ha nem is azonos fokon. (Cusanus még a bíborosi méltóságig emelkedhetett,
Paracelsust már üldözik, Giordano Bruno pedig máglyán végzi. Bruno: NATURA EST
DEUS IN REBUS "a természet a
dolgokban rejlő isten".)
A
természetfilozófiához hasonlóan a reneszánsz a társadalomfilozófiában is
naiv-fantasztikus és realista
elemeket kever. Niccolo Macchiavelli (1469-1527) azt mondja, aki az erényt
keresi, maradjon meg a magánéletben. A politikai és a gazdasági életben ugyanis
csak az eredmény számít. "Aki a célt akarja, akarnia kell az eszközöket
is."
Ezzel szemben Thomas Morus
(1478-1535) és Tommaso Campanella (1568-1639) szép és fantasztikus álmokat
szőnek az ideális társadalomról. (Utópia; Napállam) Utópiájuk lényege, hogy a társadalmat a
céhmunka kézművességének szintjén tartva, a szűkös javakat egyenlően elosztva ,
az embereket atyai szigorral munkára késztetve talán meg lehetne őrizni a hagyományos
társadalom erkölcsi rendjét és harmóniáját.
A reneszánsz gondolkodás jellegzetes
mozzanata: a szkepticizmus és a sztoicizmus újjáéledése. A németalföldi
humanista, Erasmus (1466-1536) vallási türelmessége szkepticizmusból fakad,
Montaigne (1533-1592) esszéiben azt tanácsolja, valljuk be, hogy tudatlanok
vagyunk, és minden tudásunk bizonytalan.
Az
újplatonizmus eredete Plótinosz filozófiájában gyökeredzik (203-269)
1.
a mindenség tisztán szellemi természetű része magasabb rendű, mint a természeti
világ, amelyben a szellemi összetevő az anyagival
keveredik;
2.
a természeti világ dolgainak és folyamatainak valódi okai szellemi
természetűek;
3.
az ember testénél fogva a természeti a lelkénél fogva a szellemi világhoz
tartozik.
Plótinosz élete vége felé
sietősen írta le gondolatait. Ötvennégy iratát tanítványa, Porphüriosz osztotta
be hat, egyenként kilenc értekezést tartalmazó egységbe. Innen a mű címe:
ENNEADÉSZ (azaz: Kilencesek --
görög ennea = kilenc)
Plótinosz leginkább
metaforákkal próbálja érzékeltetni, hogy mit gondol a világról:
A
világ legfőbb arkhéja az Egy, amely azonos a Jó-val. Az Egy még a létezésnél is
korábbi. Ezért még azt sem állíthatjuk róla, hogy létezik. Amikor az Egy a maga
bőségén túlcsordul, ez a kiáramlása (EMANÁCIÓ - későbbi, latin kifejezés) nem más, mint a SZELLEM, a NUSZ. Ez az
ideák lakhelye. A Szellem emanációjaként jön létre a Lélek. Az anyag nem
emanáció eredménye, önmagában sötét és rossz, amelybe a lélek visz némi fényt és
formát.
Képes a csillagok világain
át utazó lélek visszaemlékezni élményeire, és értékes tulajdonságokkal ruházzák
fel az érintett bolygók, csillagok (Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz, Merkur.)
Az asztrológiával is foglalkozó J. P. talán jobban hitt ezekben a féltudományos,
félpogány tanokban, mint az ősi keresztény mitológiában.
Janus Pannoniust dicsérő
ÖNJELLEMZÉS (külső és benső tulajdonságokról egyaránt bőségesen kapunk
információt) is ez a részlet.
A
JELEN léte azonban tűrhetetlen állapotot mutat. A TEST alkalmatlan a nagy lélek
létezésének támogatására. (Skolasztikus gondolat!)
A
halálvágy után a lélek jövőjének lehetőségeiről szól a mű. A neoplatonista hit
szerint a lélek visszaszáll a test halála után a csillagokba. és ott ezer évig
megújul, azután valamilyen tökéletesebb testbe ismét EMANÁCIÓVAL leszáll. A költő azért rimánkodik, hogy
ne legyen már többet ember, inkább méh, hattyú, erdei vad, vagy valamely tengeri
lény. Azt mondja, hogy "durva
sziklákból születtek az emberi testek". Utalás a görög mitológia
vízözön-történetére. Eszerint:
"Van olyan mítosz is, amely
szerint a Föld (Gaia) az olümposzi istenek ellen lázadó gigasok kiömlő véréből
sarjasztotta az első embereket. Ez a fajta is istentelen és, erőszakos volt,
akárcsak maguk a gigasok. Látta bűneiket Zeusz az Olümposzról, szörnyű
haragjában összehívta az istenek gyűlését, és kihirdette köztük, hogy
elpusztítja az embereket.
Zeusz először villámözönnel
akarta elpusztítani a bűnös embereket, de attól félt hogy ennyi tűztől még a
szent aether is lángra kap, és a világtengely is elég. Ezért inkább elzárta az
északi szelet Aiolosznak a barlangjába, és kibocsátotta NOTOSZt, az esőt hozó
déli szelet. Zeusz segítséget----jtséget kért Poszeidóntól is, aki összehívta a
folyamokat, és teljes támadást intézett az emberek ellen. --- Ovidius Metamorphosese nyomán Trencsényi-Waldapfel Imre nyomán)
A
költemény rokon verse a MARS ISTENHEZ BÉKESSÉGÉRT fohászkodás. Ez az epigramma
tulajdonképpen ANTI-HIMNUSZ, melyet akkor írt, amikor megundorodott mindenféle
háborútól 1469-1471 között. A csattanó (a Mars istent megszólító halmozás után)
az egész pannon nép békéjéért könyörög: "Atyánk, kíméld megfáradt, pannon
népeMet!" Figyelemreméltó a
birtokos szerkezet!