(910-ben alapított kolostoruk a clunyi kolostor. Céljuk a túlvilági élet előkészítése aszkézissel, a test sanyargatásával; ehhez jön a liturgikus pompa)
A bencés-rend szerepét később szerzetesrendek veszik át: ciszterciek 1098-ban; premontreiek 1120-ban; ferencesek 1209-ben; domonkosok 1216-ban.
A szórakozáshoz hivatásos mulattatókra van szükség. Ezek lesznek az átmenet a lovagi kultúra és a népi műveltség között.
A polgárság is felüti a fejét: pénz, kézművesség, árucsere,városi kultúra
Írásbeliségünk vezető nyelve a latin lett, de a latin nyelv eredeti metrikus lejtését hangsúlyos formák váltották fel.A MŰVÉSZ nem különül el a MESTEREMBERtől. Az esztétikai gondolkodás ismeretlen. Nem ritka a prózának a verssel való vegyítése, stb. Nálunk (késéssel) az egyháziból, a lovagiból, a polgáriból inkább csak az egyházi fejlődik ki.
(Amíg másutt az értelmiség nagyrészt a városi polgárságból kerül ki, nálunk a FŐNEMESSÉGből.)A törvényirodalom is érdekes lehet, pl. Kálmán király törvényeinek gyűjteménye, melyet egy somogyvári szerzetes állított össze, és ajánlott az esztergomi érseknek.
A királytükör műfajában a leghíresebb az Intelmek (Imre herceghez); az ismeretlen szerző a király nevében az uralkodás feladatait részletezi meleg hangon 10 rövid fejezetben.
A XI-XII. századi gesták szövegének részleteit a Képes krónika őrzi rímes prózában, ritmikus mondatvégekkel (cursus).
Az I. Endre korabeli gesta már szinte epikus szerkezetet produkál.A zsolozsmáét a Breviárium és az Antiphonárium (ebben felelgetve előadott verses szövegek vannak, az egyes strófák az antiphonák illetve responsoriumok; az ünnep szentjéről szóló hosszabb verseket sequentiának, a rövideket tropusnak hívták, a breviárium énekeit HYMNUS-nak).
Karácsonykor, vízkeresztkor, nagypénteken, húsvétkor adták őket elő papok, papnövendékek. Összefüggően Jézus életét és halálát, illetve feltámadását.
A magyarországi Tractus stellae-t valószínűleg az 1090-es években írták, és elő is adták a győri székesegyházban.(A vízkereszt eseményeit tartalmazta öt jelenetben:a mágusok elindulnak; Heródes elé járulnak; követik a csillagot; Krisztus előtt hódolnak; hazatérnek.)
A rövid párbeszédeket és a kar-nak az epikus mozzanatokat magyarázó szövegeit gregorián dallamokra recitálták.A prédikációk és imádságok között igen értékes fordítások is vannak, melyek nem csupán fordítások, pl. a Halotti Beszéd és Könyörgés eredeti szövegének fordításakor hármas figura etimologica keletkezik (morte morieris -- halálnek haláláal holsz)
Az irodalom fejlődésének ebben a korszakában a legfontosabb az értelmiség kialakulása, ezek egyházi és világi írástudók, szakemberek. A világi értelmiség is klerikus, mert iskolába csak az kerül, aki papi pályára készül.
Kb. 1320-tól tudunk világi írástudókról, ún. literátusokról, deákokról.Fényes, reprezentatív királyi udvar III. Béla korában jött létre először 1172-1196. Királyi székhelyek: Esztergom, később a tatárjárás után IV. Béla Budát teszi azzá.
Károly Róbert Visegrádot; Nagy Lajos Visegrádot és Budát; Zsigmond pedig végleg Budát.Magyarországon hiányoztak a lovagköltők. A hivatásos énekmondók - jokulátorok - magyar megfelelője az igric lett.
1253-ban a Karcsa faluban lakó jokulátorok a következők:Általános szokássá vált az iskolás gyerekeknek (scolaris) előkelők előtti szerepeltetése, a rekordálás, illetve az énekszóval kéregetés: mendikálás.
A kóbor-diák (vágáns) a XIV. században tűnik fel Magyarországon garabonciásként, illetve galádként (goliard-falánk)
Emlékiratunk a híres RELATIO (jelentés), a domonkos rend elöl- járója, Ricardus írta a pápának 1237-ben, Julianus útjáról. Fontos epistola IV. Bélának 1250-ben a pápához írt levele.
Lodomér (esztergomi érsek) 1288-ban kelt levele IV. Kun Lászlót szidja (tulajdonképpen izgalmas elbeszélés)Rogerius 1244 táján megírja élményeit a tatárjárás borzalmairól (valóságos kis történelmi értekezés igen jó leíró és elbeszélő részekkel). A cím: Carmen miserabile (Siralmas ének)
A szarvasmondát és a fehér ló-mondát elhagyja, ezzel szemben egy soha nem volt nagy csatát beszél el, mely Kievnél történt volna a magyarok és az oroszok között. Anonymus a hun Atillát ugyanattól a szkíta őstől, Magógtól származtatja, mint Árpád nemzetségét. Az ország (Árpád) ellenségéül egy sohasem létezett Zalán nevű bolgár vezért tesz meg. (Majd Vörösmarty fogja felhasználni ezeket az "adatokat" nemzeti eposzához, a Zalán futásához.)
Anonymus legfőbb törekvése a magyar oligarcha-családok őseinek bemutatása (tehát az ő igazolásuk). Történelemszemléletében tehát a dinasztikus hatalommal szemben oligarchikus törekvéseket szolgál.
Leggyakrabban rímes prózát alkalmaz. Egyéb eszközei a szójátékok és a szóhalmozások, alliterációkkal. Az írásmű modora "hősi ének"-szerű.
Ákos mester munkáiban 1270 körül a kalandozásokról ír, és felháborodottan kérdezi a XI. századi forrást tanulmányozva, hogy - ha hét vezér "honfoglalt", akkor hol vannak a többiek, pl. az Ákosok.
Lehel és Botond mondáját is ő örökíti meg.Az oligarchikus történetírással szemben, de egyszerre kellett érvényesítenie azt, hogy "égbe" emelje a dinasztiát, de egyeztesse érdekeit az oligarchiával, tehát ne fordítsa szembe a kettőt. A hunt és a magyart azonosnak fogta fel. (A hunoknak is és a magyaroknak is volt szarvas-mondájuk, ezt Jordanes, VI. századi gót történetíró munkájából tudhatta meg.) Így kibővültünk egy dicsőséges korszakkal és egy világverő őssel, Atillával.
Kézai "megszólaltatja", a romokat, a régészeti emlékeket, aminek később nagy jelentősége lesz a XIX. századi romköltészetben Kölcseynél, Vörösmartynál.
A történelmi értelemben vett középkort a Nyugat-római Birodalom bukásától (476-tól) Kolumbusz Amerika felfedezéséig (1492-ig), vagy az angol polgári forradalomig, 1640-ig számítjuk.
Wilhelm Schlegel a középkort korszakokra osztotta: eszerint hősi, lovagi, egyházi és polgári korszakokat különböztethetünk meg a művelődéstörténetben.
Más megközelítésben a középkor művészete a XII. század román stíluskorszakában és a XIII. századi gótika stíluskorszakában összegződik.
Az időrend azonban csak részben jellemző, mert a felsorolt korszakok egymás mellett élnek. Az ország és a nyelv is csak részben jellemző, a középkor művészete nemzetközi jelleget mutat. (PL. a latin nyelv általános használata és a teológiai világkép, illetve a theogonikus gondolkodásmód.)
Az eszmény a bátorság, az erő, a vendégszeretet; a tettek indítéka a dicsőségvágy, a harci kedv és a bosszú. E magatartás eredményei az ún. HŐSMONDÁK.
(A hősmondákat nem írták le, csak dalolták vagy mesélték. Maga a monda még nem irodalom, csak alapanyag, lehetőség arra, hogy később irodalommá váljon. Kérdés, hogy milyen utat jártak be a mondák, mire írott anyaggá formálódtak.)
GERMÁN HŐSMONDÁK: a népdalok alapján keletkezett költői feldolgozások a XII-XIII. században a Nibelung-ének és az Edda-dalok
NÉMET töredék: a Hildebrand-töredék (800 körül)ÍR mondakör az ún. ulsteri mondakör (XIII.sz.), melynek főszereplője Oisin, azaz Osszián (ez az alapja a későbbi (1760) nagy hamisítványnak, Macpherson Osszián-eposzainak, melyben a "kelta bárdot" szólaltatja meg a szerző, és eredeti, XIII. századi alkotásnak hazudja művét. (Osszián borongós elégikus hangulatai erősen hatottak pl. Arany Jánosra is, lásd a balladákat, és az Ősszel c. lírai költeményt)
(Az angol-normann Geoffrey of Monmouth latin krónikája őrizte meg, és a francia fordítások hatottak az irodalomra.)
A viking kor mondáit az ún. SAGÁK őrizték meg (prózai elbeszélések, hazájuk Izland). Virágkoruk a XIII-XIV. század.(Néhány saga: Egil-saga; Heims-kringla; Grettirsaga; Völsungasaga -- ez utóbbi a Nibelung-mondát dolgozza fel saga formában, és majd Wagner forrása lesz.)
A finnek népeposza a KALEVALA (XII. sz.)A nemzetek nyelve és irodalma (angol, francia, olasz, német, spanyol) születőben van, az irodalmi nyelv a latin. Az irodalom (tudomány és történetírás) megőrzői a kódexek, sokszorosítói a szerzetesi kolostorok.
A X. században a franciaországi Cluny kolostorból meginduló vallásos mozgalom az egész nyugati kereszténység arculatát megváltoztatja (aszkétizmus). A keresztény mítosz középpontjába a sátán léte és a haláltudat kerül. Ennek eredménye "a világ megvetése --- contemptus mundi". A cisztercita szerzetesek ebben a gondolatkörben tevékenykednek, pl. Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153), aki megteremti a személyes élmény áhitatát és a Mária-tisztelet kultuszát, illetve szellemi atyja a keresztes hadjáratoknak.
Az egyházi korszak filozófiai alaptételeit a SKOLASZTIKA és a MISZTIKA tartalmazza. (A filozófia ebben a korban a "teológia szolgálóleánya".) (A skolasztika és a misztika gondolatrendszerének nagy összegzője Dante !)
Az egyházi korszak filozófiájának első egysége az ún. patrisztika (I-től a VIII. századig). Forrása: Újszövetségi Iratok kánonjai; regula fidei -- "a hit szabálya"--- ezzel szűrik ki az eretnekeket;;; a 3. század keresztényüldözései után Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinat (325-ben); (((Áriusz, alexandriai presbiter tanításait kell például cáfolnia ((szerinte a Fiúisten, azaz a Logosz nem egylényegű (homousziosz) az Atyával,hanem maga is teremtmény))) ((Később majd Madáchnál Homouszion (Egylényegű) és Homoiusziun (Hasonló lényegű) szavakkal találkozunk.
A patrisztika aranykorában működnek a nagy görög egyházatyák (Nagy Szent Vazul; Aranyszájú Szent János) és a latin atyák ( Szent Ambrus; a Bibliát latinra fordító Szent Jeromos; és a "Nyugat tanítója", Szent Ágoston). Ekkoriban kezdődik a Szentírás értelmezése (interpretáció) és a dogmatika rendszerbe foglalása.
Szent Ágoston (Augustinus) (354-430) legfontosabb művei: A szabad akaratról; A keresztény tanításról; Vallomások (400 körül); A szentháromságról; Az isten városa.
(Ágoston átvette Cicerónak azt a gondolatát, hogy a filozófia legfőbb feladata a boldogság kersése, és a boldogságot Isten "élvezetében" határozza meg, ami elsősorban Isten megismerését jelenti. Nagy problémát okoz számára a rossz fogalma, ezt az ember szabad akaratával, azaz a szabad választással magyarázza.)
Az egyházi korszak második filozófiai egysége a skolasztika ((a latin "iskola" szóból származik)) (IX-XIV. század). A skolasztika első korszaka Nagy Károly uralkodásához köthető (800-814) pl. Canterbury Szent Anzelm; Abélard; Petrus Lombardus.
A második korszakba beépül az arisztotelészi hagyomány. Ez a skolasztika virágkora. Középpontjában két vita áll: az univerzália-vita és az ontológiai istenérvek. Képviselői: Albertus Magnus; Aquinói Szent Tamás (tomizmus; ún. Summa-irodalom a Summa Theologica nyomán, melynek felépítése:
A MISZTIKA a német misztikában éri el csúcspontját: Echart mesternél (1260-1327); kezdettől fogva összefügg a neoplatonizmussal és a gnoszticizmussal. Lényege tágabb értelemben: az érzéki észlelés kikapcsolása helyett benső megvilágosodással eljutni Istenhez (a misztérium papjai szimbólumokban és allegóriákban fejezik ki tanaikat, így a beavatatlanok nem érthetik őket).
Szűkebb értelemben a misztika: a kultikus cselekedeteket jelenti, az ezáltal való érintkezést Istennel.Vagyis: a szent étkezések; az "isteni vőlegény", az izgató és bódító eszközök, a meditáció vezethet az extázishoz, az érintkezéshez Istennel.
Nem az ember cselekszik tehát, hanem Isten az emberben és az ember által, ha ez megvilágosodik az ember számára.
A skolasztika alkotója Pierre Abélard (1079-1142), aki Héloise szerencsétlen szerelmeseként él a köztudatban. Műve: "Kalamitásainak története".
Legendák:(olvasandó dolgok) Hétalvók; Szent György legendája; Szent Kristóf legendája; Barlaám és Jozafát története (Jozafát története tulajdonképpen Buddha legendájának metamorfózisa)
A legendákkal rokon műfaj a PÉLDÁZAT (erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, anekdotikus történet) Pl. Barlaám és Jozafát története
Legfontosabb példázatgyűjtemény a Gesta Romanorum (XIV.sz.)a vitézi énekek (nem olvasásra készültek, az egyház által üldözött dalnokok, kobzosok, csepűrágók, csavargók ún. jongleur-ök énekelték őket igen profán hangnemben várakban, vásárokon, búcsújáróhelyeken.)
Az egyház által megbecsült előkelő lovag-énekesek, a trouvere-ek csak a szentek legendáit, és a kevésbé profán vitézi énekeket énekelték.
Az első vitézi ének-gyűjtemény a Chanson de Roland (Roland-ének), a franciák nemzeti eposza (Nagy Károly 778-as spanyol hadjáratáról szól áttételesen -- a sőhős, Roland ugyanis a pogány szaracénok ellen vívja harcát.)
A spanyol vitézi énekek gyűjteménye Romanzero (Cid-románcok) (A románc 8 szótagú, négysoros, asszonáncos versszakokból álló lírai hangú elbeszélő költemény.)
Antik tárgyú lovagi eposz, melyet alexandrinokban írtak (az alexandrin 12 szótagos párrímes költemény) : Nagy Sándorról szól; (Alberic de Besancon műve XI. század)
egy másik antik tárgyú lovagi eposz a trójai háború történetét beszéli el, egy harmadik pedig az Aeneist alakítja át (Heinrich von Veldeke --1140-1200)
Ezzel rokon mondák a Tristan és a Grál-legenda, a belőlük készült művek: Wolfram von Eschenbach (1170-1220) a Grál-monda német változatát adja a Parszifálban.
Gottfried fon Strassburg 1200 körül a Tristan-mondát dolgozza fel németül.4. A szerelem a legmagasabb erkölcsi érték, minden lovagi tett gyökere (a szerelmes nagylelkű és bátor, nem eshet folt a becsületén)
5. A Hölgy nem elérhetetlen, de nehezen érhető el.