Három fogalmat látunk a címben, amelyek közül kettô azt sugallja, hogy létezik egy különleges embertípus, az európai ember. Az a kérdés számomra, hogy melyik korban vagyunk akkor, amikor szemügyre vesszük ezeket a fogalmakat. A cím személyneve ugyanis a Krisztus elôtti VIII. századba, az úgynevezett homéroszi korba kalauzol bennünket, miközben nap mint nap XX. századi életünkben is az európaiságról ömlik a szó. Gondolkodjunk el tehát elôször Odüsszeusznak, az eposzi embernek a tulajdonságairól, majd nézzük meg, hogy általánosítható-e (idôtlen-e; kortalan-e) az ô európaisága!

A két homéroszi eposzban, az Íliászban és az Odüsszeiában különbözô az embereszmény (az egyikben a dicsôséget kergetô, életeket kioltó harcos, a másikban az élni akaró és életeket megmentô okos túlélô az embereszmény), Odüsszeusz azonban már az Íliászban is inkább cselével, okosságával tûnik ki, mint haragvó harcosságával, gyilkoló kedvével. (Pl. a faló esete.) Új szemléletmódot tükröz már, ahogyan Odüsszeusz él, egy késôbbi társadalmi állapotnak megfelelôt. (A görögök elôször megvetették lábukat városállamaikban, és hódító, majd védekezô háborúkat folytattak, de aztán letelepedtek, és a békeidôben kereskedtek, hajóztak, földrészeket fedeztek fel, tehát csupa olyan tevékenységet folytattak, amihez tanulás, tudás, óvatosság, türelem, stb. kellett. Minden más tehát, csak nem harc és gyilkolás.) A kulcsszó a két életszemlélet között két szélsôség: halál és élet.

Akhilleusz az Íliászban mindig magányos. Legtöbbször ô maga üldözi el a társait, akik segíthetnének legyôzni rettenetes haragját (tehát önmagát); Odüsszeusz igyekszik megmenteni és megôrizni társait, ô közösségi ember. Fontos a közösségi magatartás az ún. európai embernek? Hogyan érvényesül ez az Odüsszeiában? Legyegyszerûbb, ha példákat keresünk, és megnézzük, hogyan viszonyul Odüsszeusz az emberekhez: a társaihoz, azokhoz, akik megtámadják, és akik segítik ôt; a családjához, stb...