Kortársak: Periklész, Aiszkhülosz (525-456), Euripidész (480-406)

Arisztophanész (446-385), Hérodotosz, Thuküdidész, a filozófiában a szofisták, Szókratész és a fiatal Platón, a képzőművészetben az athéni Akropoliszt mesterművé álmodó Pheidiasz. (Persze háború is van a korában, a peloponnészoszi háború szülővárosa és Spárta között dúl 431-404-ig.)

Labdakosz fia, Laiosz jóslatot kap, hogy fia meg fogja ölni, és saját anyját veszi majd feleségül. Ez a mítosz-előzmény.

Babits írja: "Óraműszerű pontosság, elegancia és tárgyilagosság: ez jellemzi az Oidipusz királyt is. A kikerülhetetlen végzet tájéka ez is. De valami barbár erővel hat, primitív borzalommal. Mert a jellemekből következik.

... de Oidipusznak egyáltalán nincs Oidipusz-komplexuma.

... Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete.

Szophoklész kívül áll témáján, és az egészet látja. Amit csak bizonyos távlatból lehet látni. "

Fordítás: Babits Mihály

Személyek: Oidipusz --- (Babitsnál: Oedipus)

Pap

Kreón ----- Kreon

Thébai aggok kara

Theiresziasz ------------ Tiresias

Iokaszté ----------- Iokasté

Hírnök

Pásztor

Hírmondó

A PAP válasza: segítsen Oidipusz valahogy a döghalállal küzdő városon.

Oidipusz elmondja, hogy már intézkedett: elküldte Menoikeus fiát, Kreont (ő a sógora Oidipusznak, ő lesz majd az uralkodó később, az Antigoné c. darabban) Phoebus (Apollón) pythói jóshelyére megtudakolni, hogy mit tegyenek.

Éppen érkezik KREON, és elmondja (de értelmezi, kommentálja is a jóslatot, mert az maga homályos), hogy Laiosz gyilkosát kell megtalálni, és bosszút kell rajta állni, akkor tisztul meg a város.

Kreon mondja el azt is, hogy annakidején egyetlen kísérője maradt életben Laiosznak, aki rémülten elfutott, és az azt állítja, hogy NEM EGY, hanem TÖBB útonálló végzett a királlyal és kíséretével.

Oidipusz kérdése: miért nem kutattak a gyilkos után.

Kreon válasza: A Szfinx miatt.

Athéné, Artemisz és Apollón az ima "címzettje".

azután Theiresziásszal)

Lassan, apró információdarabkákból áll össze az első nyom, merrefelé kell kutatni Laiosz gyilkosát

Előbb a KAR információi: Theiresziászt ajánlja

úgy hiszik, utasemberek ölték meg

(Jön egy kisgyerek által vezetve Theiresziász, a vak jós), aki ha nem lát is, tudja, mi a helyzet.

Theiresziász nem akarja megmondani a titkot, mert saját és Oidipusz romlását éri el vele.

Theiresziász erre kimondja, hogy Oidipusz a bűnös.

Oidipusz arcátlan szemtelenségnek tartja ezt, és már Theiresziász megbüntetését emlegeti.

Th.: "Azt mondom: a gyilkos, akit kutatsz, te vagy !"

Oid.: S azt hiszed, ezt mind bosszulatlan mondhatod?

(Később: "Vak vagy, és füled és elméd éppolyan vak, mint szemed.")

Oidipusz azt hiszi, hogy a boldogsága és a hatalma miatt támadja meg őt Kreón, és segítőtársa ebben Theiresziász. A KAR beleszól a vitába, azt látja, hogy a HARAG beszél mindkettejükből.

Theiresziász végül felteszi azokat a kérdéseket, amelyek Oidipuszt már régóta foglalkoztatják:

-- Tudod-e, kik fia vagy?

-- És hogy átka vagy a tieidnek föld fölött és föld alatt?

-- Kétélü átok űz ki, apád és anyád átka e földről...

-- Most mindent látsz, de akkor majd csak feketét...

Oidipusz némi vita után őrültnek nevezi Theiresziászt, aki arra hivatkozik, hogy Oid. apja és anyja bölcsnek mondta őt.
Oid.: Megállj hát!... Ki szült engemet?

Th.: E mái nap szül és veszít el tégedet.

Th. mielőtt eltávozik, részletes jóslatot mond Oidipuszról, és azzal búcsúzik, hogy " tünődj szavamon, és ha rajtakapsz, hogy nem igaz, akkor mond, hogy jóslásra vak vagyok!"

A KAR nem hiszi el a "vak vádakat", amíg tényekkel nem bizonyítják.

Kreon és a KAR, illetve Oidipusz és Iokaszté párbeszéde.

Oid. (Kreónhoz): Nem esztelenség volt-e a vállalkozás, hogy így pénz és barátok nélkül trónt vadássz, amit csak kincs és seregek foghatnak el?

(Heves vita bontakozik ki Kreón és Oidipusz között, először Oidipusz kérdez, és Kreón válaszol, azután cserélnek. (Kreón: mert az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz.)

Mellékesen említi Iokaszté, hogy Laioszt egy hármas keresztútnál ölték meg ismeretlenek. Erre Oidipusz megrémül, és megrendül, rémülten kéri a feleségétől a térnek és az időnek a pontosítását, és az meg is adja:

Oi.: Óh, jaj, Zeusz, mily tettre szántál engemet?

Oidipusz ettől kezdve őrjöngő kutatásba kezd, először Iokasztétól próbál mindent megtudni, amit az tudni vél. (Pl. Láiosz milyen termetű volt, hányan voltak -- öten egyetlen szekéren...)

Oidipusz visszahívatja a pásztort, aki egyetlen túlélője a keresztúti gyilkosságnak, és elmeséli Iokaszténak, hogy mit tud önmagáról:

Attól fél tehát Oidipusz, hogy ő Láiosz gyilkosa.

Attól is fél, hogy esetleg apja gyilkosa lesz, és anyja kedvese, ezért ha száműzik Thébaiból, akkor HAZA sem mehet, Korinthoszba.

Iokaszté, Hírnök, Kar, Oidipusz

(A végén a királynő, Iokaszté mindent megért, berohan a palotába, a Kar Oidipuszt kérdezi, hogy miért rohant el a királynő.)

A Hírnök így köszönti Iokasztét:

Legyen hát boldog, s éljen mindig boldogok között, ha teljes -jogszerinti hitvese.

A HÍRNÖK elmondja, hogy Korinthoszban meghalt a király, ezért Oidipuszt királlyá akarják választani ott is.

Oidipusz örül a hírnek (eszerint nem igaz a jóslat, hogy ő öli meg az apját, de még fél a jóslat másik felétől, erre Iokaszté a következőt mondja:)

Iok.: Mit borzadozzon, féljen, aki puszta sors rabja, s előre semmit sem lát biztosan?

Legjobb vaktában élni csak, ahogy ki tud. Te sem remegj, hogy anyád szeretője légy.

Oidipusz azért továbbra is retteg, hogy esetleg anyja szeretője lesz, ezért

a HÍ RNÖK megnyugtatja: a korinthoszi királyhoz és királynéhoz nincs vér szerint köze Oidipusznak.

A Hírnök azt is elmondja, hogy egy másik pásztortól vette át Oidipuszt, aki Laiosz háznépéhez tartozott.

Kiderül (a Kar mondja meg), hogy ugyanarról a pásztorról van szó, aki jelen volt Laiosz meggyilkolásánál is. (IOKASZTÉ ekkor már mindent ért, és azt kéri Oidipusztól, hogy NE KUTASSON TOVÁBB.)

Oidipusz mindenáron meg akarja ismerni származását. (Két problémát derít fel tehát párhuzamosan, de nem látja, hogy keresztezi egymást a két probléma: -- az egyik: Ki ölte meg Laioszt?

-- a másik: honnan származik ő maga?

A Pásztor megpróbálja megakadályozni, hogy a Hírnök kifecsegje az ősi titkokat, de az jóindulatúan mindent megmagyaráz.

A jelenet sokban hasonlít ahhoz, amit Theiresziásszal művelt Oidipusz. A Pásztor nem akarja elmondani az igazságot, Oidipusz pedig mindenáron tudni akarja.

Oidipusz végre villámcsapásszerűen megtudja, hogy sorsa beteljesedett:

Oid.: Óh, jaj, jaj! Minden tisztán napvilágra jő.

Óh, napvilág! ma utoljára látlak én.

Ott születtem, hol nem kellett; azt vettem el,

kit nem lehet; s megöltem, akit nem szabad!

(A KAR jajong, sajnálja, egyben elátkozza Oidipuszt.)

EXODOSZ (végkifejlet, katasztrófa)

a Hírmondó, a Kar, Oidipusz és Kreón jelenete

(A Hírmondó mondja el, hogy Iokaszté felakasztotta magát, és Oidipusz kiszúrta szemét Iokaszté köntösének csatjával.)

Ezután kijön a palotából Oidipusz, és egymással párbeszédben jajonganak és átkozódnak a Karral. (KOMMOSZ)

Megérkezik Kreón, és újra isteni tanácsot kér, majd Oidipusz kérésére száműzi Oidipuszt.

Nézzetek rám: Théba népe, itt a híres Oedipus,

ki a Nagy Talányt megoldta, leghatalmasabb király,

minden polgár irigy szemmel leste boldogságomat:

s nézzétek, mily rettentő sors hullámába hulltam én!

Senki hát halandó embert, ki e földön várja még

végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete

kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.