Poétikai összefüggések néhány vázlatpontban és idézetben

Prótagorasz: "Minden dolog mértéke az ember" (Winckelmann, a XVIII. századi tudós szerint: nemes egyszerűség és csendes nagyság."

A katonai erények (areté -- latinul virtus) kultuszát felváltja a testi és szellemi kiválóság összhangja (görög szóval: kalokagathia = "szépjó")

Juvenalis, latin költő ezt így fogalmazta meg: Mens sana in corpore sano" = Ép testbe ép lélek.

Khilón-nak, a hét görög bölcs egyikének a mondata a delphoi jósda (Apollón-templom) falán: "Ismerd meg önmagad!"

 

Arisztotelész a Poétikában fejtette ki a katharzis fogalmát. Ennek lényege a szánalom és a félelem (hogy mi is úgy járhatunk, ahogy a főhős), ennek nyomán erkölcsi megtisztulás, az emberi világ íratlan erkölcsi rendjének megértése.

 

Jegyzetek Arisztotelész Poétika c. tanulmányából

I. Az eposzírást, a tragédiaköltészetet, a komédiaírást, a dithürambosz-költészetet, a fuvola és a lantjátékot különbözteti meg:

"három tekintetben különböznek egymástól:

más eszközökkel

mást

máshogyan utánoznak"

II. A tragédiában a kortársaknál jobbakat, a komédiában a kortársaknál hitványabbakat utánoznak.

III. Az eposzban a költő maga is szól, és másokat is megszólaltat,

a lírában csak maga szól,

a drámában az utánzott személyek cselekszenek és szólnak

IV. A színészek számát először Aiszkhülosz emelte egyről kettőre, csökkentve a kar szerepét, és a párbeszédet állítva a középpontba;

a három színészt és a díszletezést Szophoklész vezette be.

A versmérték a tetrameter helyett az iambosz lett.

V. Az eposz megegyezik a tragédiával abban, hogy komoly tettek vagy emberek versmértékben történő utánzása. Különbözik viszont a versmértékben.

A tragédia leginkább egyetlen nap idejére terjed.

VI. A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű

cselekmény utánzása, megízesített nyelvezettel.

A cselekedeteknek két természettől adott oka van: a jellem és a gondolkodásmód (ezek szerint érnek célt vagy vallanak kudarcot a szereplők).

Az egész tragédiának tehát hat alkotóeleme kell hogy legyen: a történet,

a jellemek,

a nyelv,

a gondolkodásmód (ahogy előadnak valamit, vagy ahogy a gondolataikat kifejezik)

a díszletezés és

a zene. (Két elem eszköze, egy módja, három tárgya az utánzásnak -- ezeken kívül semmi más nincs.)

A legfontosabb a tettek összekapcsolása, mert a tragédia nem az emberek, hanem a tettek és az élet utánzása. (Egyáltalán nem azért cselekszenek, hogy jellemeket utánozzanak, hanem a jellemek mutatkoznak meg a tettek által. --- Cselekmény nélkül nem léteznék tragédia, de jellemek nélkül még lehetne...)

A további legfontosabb tényezők, amelyek által a tragédia a lélekre hat: a fordulatok és a felismerések.

Nincs jellem az olyan beszédekben, amelyekben nem világos, mire törekszik vagy mit kerül a beszélő.

VII. Teljes az, aminek van kezdete, közepe és vége...

VIII. A történet, mivel cselekmény utánzása, egységes és teljes cselekményt utánozzon; a cselkmény részeinek pedig úgy kell összekapcsolódniuk, hogy egyetlen rész áttétele vagy elvétele nyomán szétesssék és összezavarodjék az egész -- hiszen ami meglétével vagy hiányával nem befolyásolja a mű értelmét, az tulajdonképpen nem is része az egésznek.

IX. A történetírót és a költőt az különbözteti meg, hogy az egyik megtörtént eseményt mond el, a másik pedig olyat, ami megtörténhetne. A költészet tehát az általánosat, a történetírás pedig az egyedit mondja el.

X. Nagy különbség, hogy valamilyen esemény valaminek a következtében, vagy egyszerűen valami után történik.

XI. Külön szól a fordulatról. (Az Oidipuszban például azért jön a hírnök Oidipuszhoz, hogy megörvendeztesse, és eloszlassa anyja miatti félelmét, de amikor felvilágosítja arról, hogy ki ő valójában, éppen az ellenkezőjét éri el... A felismerés: a tudatlanságból a tudásba való átváltozás

XII. A történetnek tehát része a felismerés és a fordulat, a harmadik a szenvedés.

XIII. A hiba -- válik centrumává Arisztotelész gondolkodásának. A bonyolult szerkezetű tragédiában a jól felépített történet: egyszerű,

a változás szerencséből szerencsétlenségbe visz (mégpedig nem hitványság, hanem súlyos tévedés miatt),

 

XIV. Ha baráti vagy rokoni viszonyokon belül megy végbe a szenvedés, az szánalmat kelt: ilyen témákat kell keresni.

XV. A drámai jellem ábrázolásának követelményei:

derék,

hőshöz illő,

a hagyományhoz való hasonlóság,

következetes ábrázolás.

XVI. A felismerés (megértés, rádöbbenés) legjobb fajtája az, ha magából a cselekményből, meglepetés nyomán jön létre.

 

XVII. A szereplők magatartásába bele kell helyezkednie a költőnek...

XVIII. A tragédia egyik része a bonyodalom, a másik a megoldás.

A karnak a színészek egyikének szerepét kell betöltenie.

XIX. A gondolkodásmód körébe tartozik mindaz, amit a beszéd által kell elvégezni. (Bizonyítás, cáfolás, érzelmek felkeltése...)

(Sarkady János fordítása)

 

Horatius Ars poeticája pedig i. e. 16 körül keletkezhetett, az Episztolák II. könyvében található…