Érvelés, érvelő esszé

Új típusú feladat egy érvelő fogalmazás megalkotása nyelvi, irodalmi, általános kulturális, etikai, életmódbeli kérdésekről. A feladat tartalmaz egy gondolatébresztő, az érvelés tematikai hálózatára utaló szöveget, általában szövegrészletet. (E felvezető szöveg lehet kritika, esszé, publicisztikai mű, szépirodalmi mű stb. részlete. A feladat megfogalmazása nem feltételezi a felvezető szöveg egészének ismeretét.)

Az érvelő fogalmazás lényeges eleme, hogy a vizsgázó valamely problémát, kérdést old meg úgy, hogy a kifejtésben az érvelés általános retorikai eljárását alkalmazza. Így bizonyít, cáfol, véleményét, álláspontját vagy a másoktól felhozott véleményt, álláspontot példákkal, hivatkozásokkal támasztja alá. A feladat sikeres megoldása szükségessé teszi a saját álláspont megfogalmazását is. A jó érvelés feltétele a világosság, a meggyőző erő, a gondolatmenet tagoltsága, koherenciája, a hangvétel egyenletessége. E feladattípus lehetővé teszi, hogy az irodalmi tárgyú problémafelvetés mellett általános kulturális, civilizációs kérdések egyaránt megjelenhetnek tárgyalandó, vitatandó problémaként. (Lásd a  példákat.)

PÉLDÁK

A kezembe kerülő könyvek kilenc tizede fölös leírásokkal, fecsegő dialógusokkal és szükségtelen apró szereplőkkel túlságosan bő lére van eresztve, s ezért nem elég vonzóak, hiányzik belőlük a dinamikus erő. Még a legünnepeltebb klasszikusokban is zavar a sok vontatott részlet, s így gyakran javasoltam a kiadóknak azt a merész ötletet, hogy adjanak ki olyan átfogó irodalmi sorozatot Homérosztól kezdve Balzacon, Dosztojevszkijen és Jókain át a Varázshegyig, amely mindegyik művet megszabadítaná a benne található fölösleges elemektől, s így e vitathatatlanul időtlen értékű művek új életre kelhetnének, és új befolyást szerezhetnének napjainkban.

(Egy könyvajánlás részlete)

Fejtse ki véleményét a fenti gondolatról úgy, hogy értelmezi és vitatja a szerző felvetését! Bizonyítsa két-két meggyőző érvvel a fenti gondolattal való egyetértését,  egyet nem értését egyaránt! Példaként térjen ki a hivatkozott szerzők vagy más írók olvasott műveire. Érvelésének adjon találó, az álláspontját kifejező címet. Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.

• • •

Miként jelenik meg a bűn és büntetés (bűnhődés) motívuma irodalmi alkotásokban? Mindig arányban áll-e a büntetés mértéke az elkövetett bűnével? Fejtse ki véleményét! Érvelésében hivatkozzon irodalmi példákra; a magyar és a világirodalom epikai, lírai és drámai műveiből egyaránt meríthet. Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.

Megközelítési lehetőségek, lehetséges tartalmi elemek:

– a görög drámák (pl. Szophoklész: Antigoné, Oidipusz király) tragikumát a bűn, a törvény megsértése és a büntetés nagysága közti hatalmas aránytalanság adja (ez a tragikumfelfogás tükröződik Katona József Bán bánjának ötödik szakaszában);

– Dante elrendezett, hierarchikus erkölcsiségű világképében (Isteni színjáték) a túlvilági büntetés, mely analogikus vagy ellentétes az elkövetett földi bűnnel, megkérdőjelezhetetlenül igazságos, még akkor is, ha az elbeszélő rokon- vagy ellenszenvvel viseltetik a bűn elkövetőivel;

– a bűn jóvátételére törekedhet az ember, a megbocsátás vagy feloldozás az isteni kegyelem körébe tartozik (Arany János: Toldi);

– az Arany-balladákban a bűn magában hordozza a büntetést, mert a személyiség megbomlásával jár együtt, ezt jelzik a bűnösök hallucinációi és víziói; az idézett gondolat azt az Arany János-i felfogást tükrözi, miszerint az erkölcsi világrend legkisebb megsértése vagy felelőtlen értelmezése is lavinaszerűen maga alá sodorja az embert;

– Dosztojevszkij és Tolsztoj művei azt sugallják, hogy a bűn erkölcsileg megköveteli a büntetést, a földi igazságszolgáltatásnak csak az a feladata, hogy biztosítsa bűnhődés belső végigélésének lehetőségét;

– a bűn problémája a modern korban: az erkölcsi értékek megingása, bizonytalanság; a hagyományos értékrendek (vallási és polgári értékek) háttérbe szorulnak; a morál szubjektivizálása („Törvényszék? Én is az vagyok!” – Szabó Lőrinc);

– a társadalom széles rétegei számára a bűn jogi fogalom, a büntetés egyenlő a bíróságok ítéleteivel

• • •

Babits írja Swift Gulliverjéről:

„Végső leszámolás az emberrel és minden emberivel. Olvasása valóságos pokolba szállás. Borzasztó könyv, s annál borzasztóbb, mert az egyszerű mese köpenyébe öltözködik. Ha „«nem véletlen», hogy a Robinson gyermekkönyv lett: valósággal gúnyos végzet, hogy a Gulliver az lett. Kétségtelenül minden idők leghatalmasabb szatírája ez. Stílusa pedig az egyszerű és nyugodt próza örök mintaképe. Mennyi komplikált nyugtalanság árán!”¹

Gyerekeknek szólnak-e a klasszikus gyerekkönyvek (Gulliver, Momo, A kis herceg, A Gyűrűk Ura, Micimackó stb.)? Mutassa be kedvenc „gyerekkönyvét”, és érveljen a címke mellett vagy ellen! Írása ne haladja meg a 4–5 oldal terjedelmet.

Lehetséges háttérelemek:

• a gyerekkönyv, a gyerekirodalom (történeti szempontból szociológiai kategória – a 19. század második felétől használatos; kialakulása összefügg az oktatás tömegessé válásával, a könyvkiadás iparszerűségével, a sajátos korosztályú olvasók megjelenésével);
• a gyerek- és ifjúsági irodalom nehezen definiálható,
• a 19. század második felétől az addig korosztályi szempontból nem rétegződött irodalom igyekszik megfelelni az életkori elvárásoknak, oktatási igényeknek; a mese gyermekműfajjá válik; a nemzeti irodalomnak – esztétikai és erkölcsi szempontból a látszólag a gyermekek által is dekódolható – alkotásai (János vitéz, Toldi) beépülnek a tananyagba;
• az ifjúság tömeges olvasói igényére a világirodalom alkotásai közül néhányat – nehezen magyarázható szempontok alapján – az ifjúság számára kanonizáltak (l. szövegbázis);
• 20. századi jelenség a tudatosan gyerekeknek, adott ifjúsági korosztálynak írt művek nagy számú megjelenése (pl. Csukás István: Keménykalap és krumpliorr; Mándy Iván: Csutak és a szürke ló; Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója);

Lehetséges tartalmi elemek:

• az ún. gyerekirodalom népszerűségét növeli a társadalom infantilizálódása, illetve a felnőtt visszavágyódása a gyermeki boldogság vagy ártatlanság vélt világába;
• a művészi-esztétikai érvénnyel megírt irodalmi alkotás sosem csupán korosztályi érvényű, a befogadói tapasztalatvilág bővülése és változása a mű mindig újabb és újabb jelentés- és értékrétegét fedezteti fel az olvasóval.

• • •

„Az emberek közösségi viselkedésmódja, értékrendje átalakul. Japánban az ilyen «módosult» embert otakunak hívják. Az otaku a digitális világ szülötte. Kerüli a személyes kapcsolatokat, társaságban félénk, visszahúzódó a viselkedése. Ezek az emberek már tegeződni sem képesek. Létezik otaku társadalom is, de ott a kapcsolattartás létmódja a hálózat. Az otaku számára a technika öncélúvá válik: funkciója az információ megszerzése vagy elpusztítása. Ez az információfetisizált iskola egyik eredménye. Az otaku inkább gyűjti az információkat a popsztárokról, mintsem hallgatná őket. Az otakutársadalom egyik kedvence, Haga Yui például nem is létezik, koncertjein mindig más színész személyesíti meg őt. Az otaku posztmodern embertípusa ideálisan illeszkedik a fogyasztói társadalom mechanizmusába. Gyermekként csupán egy speciális részterületen mélyítik el tudásukat, s azután felnőve maguk is azzal foglalkoznak, hogy gyermekkori intellektuális (?) tápszereiket újratermeljék.”

(Bencsik Csaba: Internet és nevelés)²

Ön szerint az idézetben ismertetett jelenség valódi veszélyt jelent-e a társadalom egészére vagy sem? Mit gondol, az írott kultúrára az „otakuk” milyen hatással lehetnek, illetve az írott kultúra milyen hatással lehet az „otakukra”? Válaszát részletesen indokolja! Írása ne haladja meg a 4–5 oldal terjedelmet.

• • •

Lehetséges tartalmi elemek:

I. a, igenlő válasz esetén átalakuló értékrend problémája

- tetten érhető az írott kultúra változásában, a beszélt nyelv romlásában

- az írásbeliség csak az információkra szorítkozik – közvetlen tapasztalat lehet - - az amerikai típusú önéletrajz, sms, e-mail

- az információkat jelentős többségben az elektronikus médiából lehet szerezni

b, hatása a viselkedésre:

- míg látszólag az elektronikus világ megnyitja a kapcsolatokat, a valóságban, osztályközösségekben egyre több „magányos” ember található, akik a virtuális közeg arctalansága nélkül sokkal jobban megszenvedik a gesztusok, metanyelvi kommunikáció által létrejövő valós kapcsolatokat

c, az információ megszerzése vagy elpusztítása:

- az információ az egyetlen érték – köznapi példával élve fontosabb, hogy egy házibuli hol, mikor lesz, mint hogy kinél; az iskolai beszélgetésekben sokkal több mondat szól arról, hogy milyen egy új számítógép, minthogy mit lehet vele kezdeni

d, gyermekkor, fogyasztói társadalom problémájára:

- mivel minden igényre van a (poszt)modern társadalomnak egyen, (formalizált) válasza, megszűnik az igazi kérdésfelvetés lehetősége

- sokkal nagyobb manipulációnak van kitéve az ember, mint korábban

- a valódi egyedüllétre nincs lehetőség

- menekülésképpen a gyermekkort megidéző eszközökhöz nyúl vissza az ember, de már ott is az elektronizált világot találja

II. Tagadó válasz esetén:

- nem kell az ismertetett veszélytől taratani, mert a könyveket sem szorította ki az Internet

- a világ lényegében nem változik, csak más eszközöket használ, ezért nem kell a haladás útjába állni

- az elektronikus kommunikáció terjedése sokkal több szabadidőt tesz lehetővé, mert nem kell bemenni a könyvtárba, hogy pl. Ady-verseket olvassunk, hanem le lehet tölteni a netről, s azt végül úgyis kinyomtatva olvassuk el

- más országok lakóival sokkal könnyebben lehet kapcsolatot teremteni, s ezáltal könnyebben tágul a látókör

- az Internet biztosítja a szabad véleményformálást

- aki otakuvá válik, az a valós világban is komoly problémákkal küszködne, mint ahogy küszködik is

• • • 

„A külvilági információ manapság olyan mértékben árasztja el agyunkat, hogy gyakran nem marad idő és kapacitás a belső világból származó impulzusokkal való társításra, és ennek számos negatív következménye van. Nemcsak tudásunk, ismeretanyagunk válik felszínessé, hanem a lelki elsivárosodás és számos pszichiátriai megbetegedés is fenyeget. Agyunk információs környezete az elmúlt ötven–száz év során drasztikusan megváltozott. Az ősembertől a XIX–XX. századig a feldolgozandó információ növekedése olyan lassú volt, hogy az agy feldolgozó képességének fejlődése lépést tudott vele tartani. A közelmúltban a telefon, rádió, televízió, ma már mobiltelefon, internet megjelenése, az utazás egyszerűvé válása olyan információs robbanást és gyors globalizációt eredményezett, amely agyunkat már szinte megoldhatatlan feladat elé állítja.”

(Freund Tamás agykutató)

Áldás vagy átok az információ robbanásszerű növekedése? Érveljen az információhoz való hozzájutás szabadsága VAGY feldolgozhatatlanságának következménye mellett! Írása ne haladja meg a 4 oldal terjedelmet.

***

Vissza!