o
Leginkább 1908 és 1902
között írt ciklusokba rendezhetően ún. istenes verseket Ady.
o
Jellemző kötetek: Az Illés
szekerén; a Szeretném, ha szeretnének; A Minden-Titkok versei; A menekülő
Élet.
o
Nem csupán keresztény (vagy
keresztyén) indíttatásúak ezek a költemények, hanem a pogány kultuszok emlékét
is őrzik.
o
A mítoszteremtés eleven
mozzanatai is tettenérhetőek a művekben.
o
Többek közt a görög
mitológiából is merít Ady, amikor istenes verset ír.
1.
A lírai „én” gyakran küzd
maga teremtette istenszerű alakokkal, illetve fétisként „működő”, tárgyiasult
eszmékkel, absztrakciókkal. Ilyen például a pénz, a vér, az arany, a démoni
szerelem, az emberi kapcsolatok kísértetiessége (pl. Az ős Kaján)…
2.
Mammonról ír verset, és
különböző bálványokról (vagy bálványokhoz), amelyeknek gyakran ő ad nevet és
külsőt. Példa rá: A disznófejű Nagyúr.
3.
Igazi pogány kultuszokból is
előfordulnak ebben a költészetben istenek (Ima Baal istenhez).
4.
Ady istenes verseinek
legfontosabb szereplője azonban az Ószövetség Istene. A költő alaposan ismerte a
Bibliát, és legkedveltebb egyéb olvasmányaiban is nagy szerep jut ennek a
témakörnek (Dávid zsoltárai; Balassi istenes versei…)
5.
A keresztény vallás, a
Biblia szókincse az Ady-versek nagy százalékában jelen van. (A szókincs, a
jellegzetes nyelvi fordulatok, a zsoltárok/himnuszok gondolatritmusai, a
jellemző metaforák és szimbólumok.)
a)
Ady istenhite hasonló egész
költői/emberi attitűdjéhez: megoldáskeresés ez, mely biztosíthatná az emberi
boldogságot. Ady szerint „Isten van valamiként / Minden Gondolatnak alján.” (Az
Isten balján)
b)
Az istenes versek sorozatát
tehát folytonos Istenkeresés jellemzi – a gyermeki hittől a felnőtt kételkedő
hitéig megrajzolt emberi és mitikus gyötrődés ez. (Kis karácsonyi ének;
Krisztus-kereszt az erdőn; A Sion-hegy alatt)
c)
Az Ószövetség Istene, akivel
kapcsolatosak az Ady-versek: mindentudó, mindenható, szent, egyszerre vonzó és
félelmetes, haragvó és kegyosztó, hódolatra méltó és lázadásra késztető.
Harcolni kell vele, ÉS imádkozni hozzá. Vállalni kell, prófétálni érte, DE Ő az,
aki „nagyon sújt, és nagyon szeret”.
d)
Bonyolult lelki és
intellektuális képzetek kötődnek tehát hozzá, tipikusan a kor kételkedő és hinni
akaró értelmiségének szimbóluma.
e)
Gyermeki szorongások,
félelmek kötődnek hozzá (mint valamilyen szigorú apához), ugyanakkor kamaszos,
felnőtt dacot és lázadást vált ki a „léte”. (Hiszek hitetlenül
Istenben)
*
I.
Hangsúlyozzuk: nagyon
összetett ez az Istenkép, versről versre változik.
o
Van olyan költemény,
amelyben Isten hideg, kérlelhetetlen, megismerhetetlen. (Isten, a
vigasztalan)
o
Másutt humánus, embert
segítő, könyörögni lehet hozzá, talán segít.(Álmom, az Isten; Imádság háború
után)
o
Néha groteszk jelenség,
olyan, mint egy giccses, de félelmetes mikulás. A Sion-hegy alatt c.
költeményben, pl. az Úr öltözete: a naptár ünnepi, piros betűivel foltozott,
harang alakú, kopott kabát.
o
A költőnek (és mindenkinek)
nyilván valamilyen biztos pontot, megnyugvást jelentene Isten bizonyított,
folyamatosan tapasztalható léte, így az a hitvilág is, ami hozzá kötődik. Az
Ady-féle hit azonban kutató, kételkedő, sőt hitetlenkedő, ezért állandó
küzdelem, drámaiság, benső vívódás, konfliktus terheli ezeket az istenes
verseket.
o
E költeményekben a lírai
„én” attitűdje is állandóan változik. Istenközelség és elhagyatottság, áhítat és
megrettenés, belenyugvás és vitatkozó számonkérés, alázat és lázadás váltják
egymást.
Nézzünk meg közelebbről egy
Ady-féle istenes verset!
(Önálló
munka!!!)