• Arany az összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom addig létrehozott.
  
• Lírájában összegzi Berzsenyi, Kölcsey; Vörösmarty bölcseletét és motívumrendszereit, a debreceni diákköltészet vaskos humorát (A nagyidai cigányok), a Petôfi-féle tárgyias költészetet (Családi kör).
  
• Gyulai Pál szerint a nép-nemzeti költészet betetôzôje (Toldi-trilógia). Verses regényt is ír (Bolond Istók).
  
• Balladáinak tragikus, misztikus légköre majd az Ady-versekben tér vissza, a számvetés-líra (Visszatekintés)

• Horváth János szerint a nemzet klasszikusa Arany, a magyar kultúra nemzeti öntudatra ébredése benne érte el tetôpontját
  
• világkép, nyelvi gazdagság, történelemszemlélet dolgában.
  
• Arany a népiességtôl indulva a szimbolizmus elôkészítôjévé vált.

1. az epika definíciója (Az epika cselekményes mûnem, mert cselekvés közben mutatja be az embert. A drámához fûzôdô rokonsága ebben ki is merül (dran & cselekedni). Olyan irodalmi mûnem, amelyben az alkotó nem tárgya, csupán létrehozója a mûalkotásnak. Epikai közlésformák: - a cselekmény elbeszélése; -- helyszínrajz, környezetrajz; --- dialógus vagy monológ; ---- jellemzési módok. Jellemzô eleme a tér és az idôkezelés, illetve az elbeszélôi attitûd.)

Néhány mondat mindegyik mûrôl (mi a témája, milyen a formája és szerkezete, fôbb mondanivalói illetve az adott mû korban és Arany életmûvében elfoglalt helye)

1. Az elveszett alkotmány Arany elsô nyilvánosság elé kerülô mûve. "Magán idôtöltésül" fogott hozzá"minden elôzetes terv nélkül". A Kisfaludy Társaság vígeposzra írt ki pályázatot, erre beküldte a mûvet Arany, és elnyerte a pályadíjat. (Csak 1849-ben jelent meg.)

A mûfaj tehát vígeposz -- sok-sok eposzi kellékkel és a klasszikus eposzok motívumaira való utalással (Odüsszeia; Aeneis; bár csak hét énekbôl áll,nem huszonnégybôl vagy 12-bôl)

"Nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnôk"-írja róla Vörösmarty. (Ez azonban a szatíra eszköze is!)

Szereplôk: Rák Bende (a maradiak vezére)-- Armida az a varázsló, aki ôt segíti; Hamarfy (a hebehurgya haladás szószólója)-- ôt Hábor, Armida férje segíti; Ingadi (az "arany középút" vezére)

Odüsszeusz is, Aeneas is leszáll az alvilágba, hogy apjával beszélgessen, Rák Bende is. Megtudjuk, hogy apját a Hitel olvasása közben ütötte meg a guta, és az a büntetése, hogy az alvilágban a Hitelt kell olvasnia.

A tanulság, illetve a mû vége értelmetlen verekedés, de megjelenik két jószellem, az Erély (Hábor alakul át azzá) és a Lelkesedés (Armidából lesz).

A forma is az eposzi hagyományokat követi: hexameterekben íródott a mû: pl. így kezdôdik: "Férfiat énekelek, ki sokat s nagymessze rikoltott,

(Schiller szerint, ha a költô nem találja fel ideálját a valóságban, az ábrázolási attitûd rezignált lesz, ezért jön létre az elégia.)

-- A Toldi estéje inkább erkölcsi, mûvelôdési problémákkal foglalkozik (hogyan lehet a nemzeti hagyományokat, erényeket összeegyeztetni az újjal, az idegennel; melyek azok az erkölcsi követelmények, amelyek szerint élnie kell egy tiszta erkölcsû magyar embernek stb.

• A Toldi alapattitûdje az optimizmus.
  
• A Toldi estéje alapattitûdje a pesszimizmus.
  
• A Toldi ún. elôhangból és 12 énekbôl áll, melyeket Ilosvay-idézet elôz meg mottóul. (Ilosvay Selymes Péter 1574-ben írt verses históriája Az híres neves Tholdi Miklós jeles cselekedeteirôl és bajnokoskodásáról való história) (Idézetek!)

• A cselekmény fôvonala azonos a két mûben, azonban ez az egyik esetben a fôhôs számára diadalt és az igazság érvényesülését eredményezi, a másik esetben csak gyôzelmet és tragédiát. ( A cselekmény fôvonala: Miklós elindul Nagyfaluból Budára, és legyôzi az idegen bajnokot, ezzel megmenti a nemzet becsületét.)
  
• 
  
• A Toldi egy fô konfliktusra épül. A cselekmény lefolyása a mesék morfológiája szerint szervezôdik. (LÁSD Propp: A mese morfológiája c. tanulmányát!) A fôhôs gátló és segítô erôk érvényesülése közepette eljut a legfôbb próbatétel helyszínére, és ott gyôz. Ezáltal a jó elnyeri jutalmát, a gonosz a büntetését. (Naív realizmus !)

• 2-- A Toldi estéje konfliktusok sorozatára épül, e konfliktusok nem könnyen tettenérhetôk, mert egyéb ellentmondások is színezik az érvényesülésüket. Ilyen például, hogy a tragikum részben komikus elemekkel vegyül, illetve, hogy a tragikomikum tragikus (Miklós) és komikus (Bence), egymást értelmezô, kiegészítô figurában ölt testet. A másik összefüggés az, hogy az események Miklós vaskalapos nézeteit látszanak igazolni, miközben tudjuk, hogy nagyrészt nincs igaza. (Arany nem foglal állást, de a szimpátiája egyértelmûen Miklósé.)
  
• 
  
• Mindkét mû stílusa igen gazdag, árnyalt, ún. alkotott stílus, tehát többfélébôl ötvözi Arany (népiesbôl, krónikásból, szentimentálisból, romantikusból, realista és naív realista elemekbôl).

-- A két mû költôi eszközrendszere is nagyon hasonlít, a versforma ugyanaz (négyütemû felezô tizenkettes, páros rímû sorokkal; egy versszakban nyolc sorral).

A Toldi szerelme Arany öregkori mûve. Históriai realizmus jellemzi, és mégegyszer összegzôdnek azok a motívumok, amelyek Arany epikájában a világképet jellemzik:

• Toldi megint bûnbe esik, mert nem tud uralkodni indulatain
  
• súlyosan vezekel önmagára mért büntetésül
  
• a hallgatás (a bensô világ fel nem tárása) Toldi örök magányát és boldogtalanságát okozza
  
• konfliktusait részben önmaga idézi elô (ami legnagyobb erénye, egyben legnagyobb bûne is), így konfliktusai feloldhatatlanok (mint az Arany-korabeli magyarságé)

stanza. Ez nyolc jambikus sorból áll, melyek 11 és 12 szótagosak -- az elsô hat sor keresztrímmel, az utolsó kettô páros rímmel kapcsolódik egymáshoz.

A Bolond Istók II. éneke 1873-ban készült el, tulajdonképpen semmi köze az elsôhöz. Voltaképpen verses önéletrajz, a debreceni évekrôl és a vándorszínész korszakról szól. Arany prózában elkészítette a III. és a IV. ének tervét is, de ebbôl már semmi sem valósult meg.

A mese alapja egy 16. századi történelmi anekdota: a nagyidai vár ôrsége titokban elvonul a várból, és a reménytelen helyzetben a cigányokra bízza a vár védelmét.

A Buda halálában a modern lélektani regények eszközeivel bomlik ki az a folyamat, amely a végzetes testvérgyilkosságig vezet. Ismét tanúi vagyunk annak, hogy valaki nem tud uralkodni az indulatain, és ezért katasztrófába sodorja önmagát, és mindazokat, akik hozzá tartoznak (Etele megöli Budát, a bátyját.)

A mû formája és nyelvezete küülönleges: a négyütemû 12-es sorokba rendszeresen choriambusokat (a choriambus hosszú-rövid,rövid-hosszú szótagokból álló versláb) iktat Arany, ezáltal újfajta szimultán ritmust teremt. Jellemzô még a stilisztikai archaizálás és a tájnyelvi szavak használata, illetve a gyakori inverzió alkalmazása. Gyönyörû a hatodik ének, a Rege a csodaszarvasról. (Az egész mû 12 énekbôl áll.)

Greguss Ágost megfogalmazása szerint a ballada tragédia dalban elbeszélve, így mindhárom irodalmi mûnem sajátosságait magábafoglalja.

Általában csoportok vagy személyiségek erkölcsi, poitikai vagy egyéb normarendszere ütközik benne. Legtöbbször egy figurában összpontosul a konfliktus egyik összetevôje, aminek bukás a vége.

• képzettársításos
  
• kihagyásos (balladai homály)
  
• drámai csomópontok köré épülô

-- történelmi balladák (melyek nagyrészt allegorikus jelentésûek * ez azt jelenti, hogy eredeti témájukon, problémakörükön kívül másra is vonatkoztathatók; ebben az esetben a magyarságra és/vagy a mûvészek, politikusok,"írástudók" felelôsségére).

(Rákócziné -1848; A honvéd özvegye - 1850; Rozgonyiné-1852; Török Bálint- 1853; V. László- 1853; Mátyás anyja- 1854; Szibinyáni Jank- 1855; Szondi két apródja -1856)

-- un. kétszólamú balladák (kettôs vagy megosztott térben és/vagy idôben játszódnak, legalább két fontos figurával vagy csoporttal a "dráma" középpontjában)

• a szabadságharc elôtt keletkezett balladák
  
• (A varró leányok -1847; A méh románca -1847; Szôke Panni- 1847; Rákócziné 1848)
  
• 2-- a nagykôrösi korszak fontosabb balladái 1851-1860

Az egyetlen e korszakból való idegen témájú történelmi ballada, A walesi bárdok, éppen a katasztrófa utáni magyar viszonyok allegóriája.; a bárdok (énekesek, krónikások, költôk) helytállása és a zsarnok király megôrülése pedig általánosan is a költôi helytállás és a zsarnok bukásának parabolája.

Balladai homály -- tömörítés --lényegkiemelés -- párhuzamok-ellentétek egymással való megvilágítása -- szaggatott cselekményközlés -- drámai dialógusok és monológok -- gyakori, un. belsô beszéd -- jelképhasználat -- mûfajkeveredés -- elégikus, ódai,tragikus, groteszk esztétikai minôségek; a szereplôk tetteinek gondos motivációja -- a jellemzés tömörsége és sokoldalúsága -- merész, modern idô- és térkezelés

• 2-- Ágnes asszony szeretôje segítségével megöli a férjét, vizsgálati fogságba, majd bíróság elé kerül, a lelkiismeretfurdalástól megôrül.
  
• Dramaturgia
  
• 2-- a bûn elkövetése után Ágnes asszony bensô drámája zajlik:

az ôrült állapot következményei (a bíróság hazaereszti, mert arra hivatkozik, hogy ki kell mosnia a lepedôjén esett vérfoltot)

• 2-- térben többszólamú (egyidejû, vagy majdnem egyidejû
  
• események zajlanak két különbözô térben: a király lakosztályában és a börtönben, illetve azon kívül)
  
• 2-- minden jelenség, leírás, kettôs megvilágítású

(tudniillik, hogy Hunyadi László kivégzése után a jellemgyenge V. László mindentôl, még saját lelkiismeretétôl is retteg -- késôbb kiderül, hogy éppen azok gyilkolják meg, akikhez menekül, akikben fenntartás nélkül megbízik, miután saját népének, alattvalóinak bizalmát eljátszotta --- az olvasó azt is tudja, hogy a kivégzett László öccse, Mátyás lesz Magyarország királya)

-- Buda vára hatalmas viharban. A király nem tud aludni, hallucinációi, látomásai vannak, rosszat álmodik; újra meg újra meg kell nyugtatni. Látomásában épp megszökni látja a két Hunyadi-fiút. Eközben, mire az ôrséget megkettôzik a rabok elôtt - a vihar leple alatt - megszöknek a rabok (Mátyás kivételével.)

A király Mátyást túszként magával viszi Cseh földre, úgy vélvén, hogy ott nagyobb biztonságban van az élete, mint a saját országában. Csehországban azonban valószínûleg megmérgezik, s a költemény jövôbe tekintô utolsó sora kettôs jelentésû, vonatkozik a költô saját korának rabjaira

büntetését éppen abban nyeri el,ami miatt a bûnt elkövette (ugyanis nem tudta, hogy kiben bízhat, és kinek a tanácsát nem szabad követnie) az gyilkolja meg, akinek a hûségében nem kételkedik.

-- történelmi ballada (Walest, eredetileg önálló tartományt Edward, Anglia zsarnok királya leigázza, és elvárja, hogy a tartomány minden alattvalója kinyilvánítsa hódolatát.)

A tárgy a XIII. századi Anglia és Wales legendáját, történelmét idézi, de allegorikusan (és analogikusan) a XIX. századi Magyarország leigázására, szabadságharcának vérbefojtására utal.

-- Edward király kíséretével együtt megtekinti a leigázott, - úgymond - pártos honfivérrel öntözött tartományt. Szolgáival beszélgetve halad Montgomery vára felé. A vár ura kényszerbôl fejedelmien megvendégeli, ez azonban a királynak nem elég: pohárköszöntôt követel, és a bárdok (énekesek) ôt dicsôítô énekét. Három bárd szereplését közli a szöveg, mindhárman keményen megbírálják és elítélik a királyt tettei miatt, sôt, a harmadik megátkozza barátja haláláért. (Nehéz lenne nem ráismerni a Petôfi-utalásra.)

Az uralkodó erre felbôszül, és - mivel nem szokta meg a kritikát és nem tûr ellentmondást - máglyára küldi az összes wales énekest (a költôk és a társadalom élô lelkiismeretének allegorikus figuráit), majd tetteinek következményeképpen erkölcsi vesztesként a lelkiismeretfurdalástól megôrül.

• többrétegû dramaturgiai elv érvényesülése figyelhetô meg; e dramaturgiai megoldások erôsítik egymás hatását
  
• a legfontosabb dramaturgiai szál: a király zsarnoki, fölényes biztonságának , e biztonság megingásának és teljes összeomlásának folyamata
  
• 2-- a jelzett drámai folyamat kollíziójának nélkülözhetetlen elemei a királlyal szembenálló erkölcsi erôk egyre határozottabb megnyilvánulásai (félelem, harag a szólni nem tudó urak; jól megfogalmazott bírálat a szó

hivatásos mûvészei, a dalnokok (költôk) szájából, személyes fellépésükkel hitelesítve)

• a fokozás másképp is megfigyelhetô: - csendes tartomány
  
• puszta sírként hallgató nép
  
• elsápadó, némán haragvó walesi urak
  
• az énekesek irtózatos krónikája és átkai
  
• az ötszáz vértanú bárd egységes átok-dala
  
• a "dráma" cselekményének tagolódását, illetvfe Edward lelkiállapotának legfôbb változásait egy gondolatritmusszerûen visszatérô szöveg jelzi:

• a strófaszerkezetben (chewy-chase, ugyanolyan, mint a Szózaté)
  
• a sokféle gondolatritmusban és alakzatban
  
• a jelképértékû és/vagy allegorikus képekben
  
• a hangutánzó, hangfestô szavak használatában
  
• a stílusban és a sokféle esztétikai minôség használatában
  
• a vallomásosságban

Arany János nem tartja magát lírikusnak. Lírai munkáit tévedésnek, eltévelyedésnek minôsíti. Ezt a mûnemet akkor érinti, amikor nagyon személyes mondandója már nem tûri az epikus vagy drámai objektivációt, áttételeket. Így a szabadságharc bukása után kezdôdik az a korszak, amelyben Arany lírájáról beszélhetünk. E versek a szabadságharc bukása utáni lelkiállapotról tudósítanak. A szabadságharc bukását Arany közösségi és személyes katasztrófaként éli meg.

• fölösleges, hiábavaló küzdelemrôl
  
• katasztrófaélményrôl
  
• illúzióvesztésrôl
  
• közösségi és személyes válságról
  
• a céltalan jelen, az ellehetetlenülô jövô és az értékgazdag múlt absztrakt téridejérôl, állapotairól

• 4--- Évek, ti még jövendô évek (Byron-idézet)
  
• (1850. febr. 15.) --- Letészem a lantot (1850. márc. 19.)
  
• Ôsszel (1850. október)
  
• Kertben (1851 eleje)

• 4--- Visszatekintés (1852 októbere -- Nagykôrös)
  
• A lejtôn (1857)
  
• Az örök zsidó (1860) (Korszakzáró vers.)

• Epilogus (1877. július 6.)
  
• Mindvégig (1877. július 24.)
  
• Naturam furca expellas... (tamen usque recurret) (1877. július 9.)

2. Alapélmény a nemzeti és személyes katasztrófa, a múlt állandóan szembesül a jelennel, a költeményben Arany lelke ifjúságát, értékes-naív vágyait és élet-lehetôségeit siratja el. A refrén mindig a fájdalmas alaphangot erôsíti, a csüggedést, az elégiát, de a mûfaj ún. elégiko-óda.

3. Zárt kompozíciójú mû: az elsô és utolsó keret-versszak a költô lírai jelenének állapotát rögzíti (de az elsô és utolsó kettô a jelen, a többi múlt).

4. Formája is szigorúan szerkesztett: jambikus sorok; a szótagszámok: 9,8,9,8,- 8,9,8,7; a strófák rímképlete: X A X A B C B C

5. Képei részben fontos toposzokat érintenek (pl. a fa, virág, lant, ég, föld, dal, stb), részben az érszékszervek jelképes együttesét, amelyre pl. Baudelaire Correspondances (Kapcsolatok) c. költeményében utal, vagyis a színre, a hamgra és az illatra.

1. 1. Két jelképes téridô és annak értékei ütköznek a mûben: a homéroszi derû, idill (aranykor) és az ossziáni rezignáltság, bánat, lemondás, dekadencia, komor halálhangulat (Lásd James Macpherson "gaél nyelvbôl fordított" mûvét (hamisítványait) -- 1765)
   
2. 
   
3. Az ôsz a lírai jelen (az elmúlás fájdalmas tudomásulvétele), a nyár a ragyogó, idilli múlt, mely kontrasztként hangsúlyozza a reménytelenséget, az elôbbihez ódai, az utóbbihoz elégikus hangulatokat rajzol meg a költô.

3. Képi toposzok (metaforák, kulcsfogalmak) vezetik az olvasó figyelmét: madár (madárdal), költô (dalnok), dal (költészet), nyár (idill), ôsz (elmúlás, reménytelenség). A 3. szakasz nominális stílusa jelzi, hogy Aranyra is hatott az impresszionizmus.

4. Látvány és látomás keveredik; az alakzatok érzelmi zaklatottságról tudósítanak (ismétlés, kérdés, felkiáltás, elhallgatás, párhuzamok, stb), a forma ennek ellentmond, teljesen szimmetrikus szerkezetûek a versszakok (ABABCDCD rímképlet, 88888989 szótagszám).

5. A záróversszakban egybemosódik két sors, a képzeletbeli kelta népé és a magyarságé, mely egyaránt elpusztul, így értelmetlenné válik a költô megszólalása.

1. 1. A kert itt több fogalomkör metaforája. (Mivel a konkrét megfelelés azonosító és azonosított között többször elhalványul, és inkább csak sejthetôvé válik, ezért jelkép, sôt szimbólumszerû a képzet.) A kert képzetkörei így: otthon; a munkálkodás és a gondolkodás absztrakt tere; haza (ország, nemzet); a vegetálás, a passzivitás, a visszavonulás élettere; az áttekinthetô, behatárolt világ (börtön); az idegen, ellenséges külsô világgal szemben a bensôséges, ismert világ, stb. A kertész e fogalomköröknek megfelelôen munkálkodik, az utolsó képben maga a halál.
   
2. 
   
3. A vers a kiábrándultság, a pesszimizmus, az illúzióvesztés világképét sugallja, e világ középpontjában a lírai alany, aki szemlélôdik, és következtetéseket fogalmaz meg.

1. 1. Az elátkozottság (néhány francia dekadens költô, nálunk Vajda János, majd késôbb Ady vallja magát elátkozott költônek) és a pihenni vágyás zaklatott panasza a költemény.
   
2. 
   
3. A szerepvállalásban benne rejlik a mitológiai alak sorsa és a magyar költôé. Mindkettô a végtelen vágy megtestesítôje: a pihenni vágyásé, az otthont keresôé, és mindkettô számára lehetetlen az otthon és a nyugalom meglelése.

3. A képek (hangok, színek, tapintásérzetek, ízek) által megrajzolt téridô nem valóságos, inkább vízió, melynek minden eleme valamit jelképez: pl. az út, amely "sûlyed, ropog , átvékonyúl", a lángoló ital, a délibáb-hazugság tó és patak, a kívül arany, belül hamu "friss" gyümölcs, stb.

4. A versben rejlô életérzés a nagyvárosi ember atomizáltsága, az emberi kapcsolatok ellehetetlenülése, emellett a szörnyû helyzetben lévô költô nyugtalansága és hivatásérzete jelentkezik ellentmondásként.

Az utolsó sor szakaszonként megbontja a szimmetriát, amely egyébként teljesen szabályos lenne (négy sor -- AABB rímképlet --- szabályos jambikus lejtés, ugyanakkor felezô nyolcas hangsúlyos sorok -- tehát szimultán ritmus)

1. Az "Ôszikék" korszak reprezentáns verse. Önszemlélete Barta János szerint elégikus-önironikus lesz, elhárítja a "nemzet költôje" és a "költôfejedelem" pózát, verseinek látszólagos igénytelenségét, majdhogynem költôietlenségét hangsúlyozza.

2. Az epilógus lezárást, végszót, végsô befejezést, összegzést jelent. Arany a póz nélküliséget, a látszólagos igénytelenséget többféle eszközzel hangsúlyozza: az út mint életút képletével, a szókinccsel (bizon, legfölebb, gyalog jártam), és a legegyszerûbb hangsúlyos ritmussal (négyszótagos ütemek).

3. A disszonáns, nyugtalanító (vagy ironikus) eszköz a strófák harmadik sorának hirtelen felére rövidülése, és a szinte már mulatságosan igénytelen ragrímek használata (párosával).

Amirôl szó van, összességében közlésparadoxon. (A késôn megkapott alkotási lehetôség hiábavalóságán bánkódva ír verset)

5. A látszólag egyszerû metaforák (sár, út, gyaloglás,virág; rab madár, kalitka) a legfontosabb életérzések jelképeiként mûködô toposzok (magyar és európai költészet toposzai).

Téma: Budai Ali basa históriája (1553) a forrás, melyet Tinódi Lantos sebestyén írt (utána még az Egervár viadaljáról szóló ének -- késôbbi kivonat az Eger summája; és a Az János király fiáról való szép krónika következik).

Szondi György 1545 és 1552 között az esztergomi érsekség drégelyi várának a kapitánya. E témát Arany elôtt Kölcsey és Czuczor Gergely is feldolgozta.

Így a felhô, a hanyatlott, a rom, a visszasüt a nap, a (késôbb) bíborszínû kaftán, a szép zöld hegyorom, stb. nem csupán az események terét és idejét határolják be, hanem többértelmû utalással, denotációs és konnotációs jelentésükkel

MEGJEGYZÉS: az oda fog folyamodni szövegrészlet, melyet Szondi György mond Mártonnak, az oroszi papnak, egyben vele üzen Alinak; Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításából való XXXIII. zsoltár 11.9.

A felhô a csata pora, a puskapor szürke köde is lehet. A komorság jelzése. Azt is jelentheti a kép, hogy a természet is elkomorult. Esetleg azt, hogy jótékonyan beburkolja a szörnyû látványt a gyarló embernél fenségesebb, hatalmasabb rendszer.

A rom felhôbe burkolózása egyrészt antropomorfizált. A lelôtt, vagy levágott -- éppen most meghalt ember képét is idézi a hanyatlott ige. Másrészt a MI nézôsíkunkat emeli, ezzel mintegy fölébe helyezi az olvasót a történteknek.

A nap szó itt eleve két jelentést hordoz: az egyik az idôintervallum, a másik a borzalmakat megvilágító (ezzel azokra újra emlékeztetô) égitest.

Az ádáz tusa jelzôs szerkezet gondosan kiválasztott kifejezés. A tusa: harc, viadal, küzdelem - kizárólag a szépirodalmi stílusban használatos szó. Az ádáz melléknév (mely szintén a szépirodalmi stílusréteg szókincsének része) szinonimái az értelmezô szótár szerint a gonoszul ártó szándékú, kegyetlenül vad, szörnyû, pusztító, dühöngô.

A szövegrész mássalhangzói (a zörejek) fôképpen felpattanó zárhangok, tremulánsok és súrlódók: b, t, tt, d, g, t, p, d, t, p;

Hangutánzó, hangfestô szavak: lobogós, orom (a rím miatt), kopja (a rím miatt); lant, zsibongva, alant (a rím miatt), ûlet (a rím miatt);

Ali gyôzelem-ünnepe; mért---mért; zöldel--zöldel; zászlós kopiával; kezökben a lant--- kezében a lant; ottlenn -- odalenn; zengeni, zendül, zengjétek;