Az elnevezés a francia előörs kifejezést takarja.

Általános értelemben a 20. századi ( a fin de siecle utáni) irodalmi-művészeti irányzatok gyűjtőfogalma, eredete azonban a XIX. század végére nyúlik vissza.

Lényege a tartalmi, de főleg formai lázadás a korábbi művészeti hagyományok, szokásos jelrendszerek ellen. Így tehát radikális művészeti mozgalom, amely angolszász területeken csak MODERN irodalom, modern művészet kifejezéssel ismeretes, mivel elsődleges célja az újítás, és minden szokványos elvetése. Néhol a modernizmus kifejezéssel illetik.

A polgári szakirodalom egy része csak a szélsőségesen formabontó irányzatokat sorolja ide, míg más szakemberek minden újító művészeti mozgalmat avantgarde mozgalomnak neveznek. Az igazság valószínűleg valahol a kettő között van, és e mozgalmak immár "klasszikusnak" számító korszakában, az IZMUSOK létrejötében keresendők a lényegi jegyek.
 

Az 1905 és 1935 közötti eredeti avantgarde irányzatok után 1945 után ún. neoavantgarde irányzatok létrejöttét figyelhetjük meg. A döntő ismérv az ÚJnak és csakis az ÚJnak a létrehozása és követelményként való interpretálása. E formai (tartalmi) lázadás gyökere pl. egy Ady-idézettel is jellemezhető: "Minden egész eltörött, minden csak részekben lobban, minden egész darabokban" (Kocsi-út az éjszakában) Az avantgarde művészet világképében tehát az a megrendülés rejlik, hogy a világ egészében nem felfogható, és az ember sem definiálható. Nem létezik tehát önismeret sem a az autonóm személyiség, sem az emberiség szintjén, csak töredék-ismeretek, melyekből esetlegesen "rakható" össze a világ. Ezzel együtt nagy szerepe van az ún. "polgárpukkasztásnak", vagyis a polgárság értékítéletével szembeni harsány véleménynyilvánításnak, minden nyugalommal és harmóniával való leszámolásnak.

Paradox módon közvetlen kapcsolatot akarnak létrehozni az avantgarde művészei az egyén és a közösség között, ezért néha AGITÁCIÓS szócsővé teszik a művészetet (plakátfestészet, kiáltványirodalom, lázító röpiratok, stb).

Az ún. nyugati avantgarde első fejlődési periódusa kb. az első világháború időszakáig tart. E korszak két fontos irányzata a FUTURIZMUS és az EXPRESSZIONIZMUS.

A két mozgalom lényegében egyidős.

Az expresszionizmus kezdetét vagy az 1905-ös Die Brücke, vagy az 1911-es Der blaue Reiter csoport létrejöttétől számítják;
a futurizmus kiáltványa 1909-es dátumú.

Az expresszionizmus
leginkább a német irodalom uralkodó irányzata 1910 és 1925 között;

a naturalizmus és az impresszionizmus után fellépő első jelentős stílusirányzat; alapjában szubjektivisztikus természetű; gyakran irracionális filozófiai nézetekkel
("A világ középpontja minden egyes ÉNben van." (Daubler))
E világnézet központi eleme a nietzschei filozófia több tétele:
tagadja a megismerő értelem jelentőségét;
eszerint az érzelem és az akarat mozgatja az emberi világot;
hirdeti az ösztönök felszabadításának szükségességét;
a tömegek fölötti kiemelkedő egyén fontosságát hangsúlyozza.

Egy másik filozófia, mely a mozgalom hátteréül szolgál, Bergson intuíció-tana.

Az objektív művészi igazság helyére az alkotó szubjektív igazsága lép. Ez a mű értékének a mércéje. A mű célja kizárólag az, hogy az alkotó szándékainak megfelelően megváltozzon a valóság. A művészi valóságot a "lélek törvényei" alakítják; a valósággal való kapcsolatot az "érzelem intenzitása és robbanóereje" teremti meg.
 

Az értelem tehát háttérbe szorul, az érzelem és az akarat az uralkodó, ennek megfelelően keresnek kifejezésformákat az expresszionista művészek. Kifejezésmódjuk erősen retorikus: kinyilatkoztatás; elragadtatás; csalódottság, kétségbeesés; undor és átok.

A FUTURIZMUS

Az olasz futuro (jövő) szóból származik az elnevezés.

Első kiáltványát Marinetti tette közzé 1909. febr. 20-án (franciául) a párizsi Le Figaro-ban, majd ugyanebben az évben olaszul a Poesia c. lap 1-2. számában. (Fondazione e manifesto del futurismo -- A futurizmus megalapítása és kiáltványa). A franciáknál Apollinaire kísérletezett azzal, hogy terjessze a futurizmust, saját kiáltványt adott ki.

A másik jelentős futurista mozgalom Majakovszkij vezetésével Oroszországban alakult ki. A két azonos elnevezésű irányzat között nyílt ellenségeskedés robban ki, amikor Marinetti 1914-ben Oroszországba látogat.

A futurizmus legáltalánosabb, közös vonása:

• a modern nagyvárosi élet,
• a technikai civilizáció heves igenlése, és az ennek megfelelő művészeti formák kikísérletezése;
• a "múzeumi" ; "múltos" művészet elvetése, sőt kiirtása;
• tüntetések kirobbantása, röpcédulák, kiáltványok létrehozása;
• valamennyi művészeti ág formanyelvének felforgatása.

Filozófiájuk hátterében Nietzsche hőskultusza és emberfeletti embere áll, valamint Bergson és James intuitivizmusa.

Ideáljuknak az őrültség határait súrolóan gátlástalan "franktirőr művészt" tekintették, szerintük lázadni kell a "harmónia és a jóízlés", illetve a "közízlés" ellen.
 
 

A futurizmus (folytatás)
 

Az irodalmi formaelveket Marinetti Manifesto tecnico della letteratura (A futurista irodalom technikai kiáltványa 1912) rögzíti. Eszerint:

• szét kell rombolni a mondatszerkezeteket
• el kell hagyni minden melléknevet, határozót, kötőszót és nagybetűt,
• a szöveg csak főnevekből és főnévi igenevekből állhat,
• a központozás helyett matematikai és zenei jeleket kell alkalmazni
• a szavakat az analógiák logikátlan láncára kell felfűzni úgy, hogy
• a lehető legnagyobb rendetlenségben elhelyezett képek minél távolabbi, minél ellentétesebb képekből álljanak.

• Ki kell iktatni az irodalomból az ÉN-t, a pszichológiát, a hagyományos emberfogalmat és az antropomorfiát,
• helyére az ANYAGOT, a GÉPET, a SÚLYT, a SEBESSÉGET, a SZAGOT és a ZAJT kell állítani
• érthetetlenül és durván kell mindezt leírni
• ,, Minden nap rá kell köpni a Művészet Oltárára.Mi a szabad intuíció határtalan tartományába lépünk. A szabad vers után íme, itt vannak végül a szabad szavak."

A futuristák különleges nyomdai eljárásokat, sortördeléseket alkalmaznak:

• felújítják a képverset (a későbbi lettrizmus, a konkrét költészet előfutárai)
• jellemző a hangutánzó szavak sűrű használata
• az ún absztrakt költészet értelmen túli nyelvének a bevezetése

A Marinetti-féle futurizmus szélsőséges jelszavakba, nacionalista uszításba és a fasizmusba torkoll;
A Majkovszkij-féle pedig a szovjethatalom dicsőítésébe és konstruktivizmusba.

A SZÜRREALIZMUS

A sur realisme (szür realizm) francia kifejezés azt jelenti, hogy a valóságon, a realitáson túl.

Ebben az értelemben a szürrealizmus olyan avantgarde irányzat, amely figyelembe veszi a valóságot mind képileg, mind fogalmilag, de átépíti; emberi fantáziával, álmokkal, irracionális összefüggésekkel úgy átalakítja, hogy mind a partikuláris, mind a realitások világához ragaszkodó befogadó értetlenül áll a jelenség előtt. A szürrealizmus hatása elsősorban érzelmi, mert a tudatalattira hat, illetve azt "szabadítja fel"
Ehhez az elmélethez kötődik mind az alkotói módszer, mint az Apollinaire-féle definíció.

A szürreakizmus eszmevilágában mérhetetlenül megnő az egyéniség súlya, jelentősége. Az első világháború befejezésekor ugyanis átértékelődik a polgári kultúra és az európai civilizáció. (Finoman szólva kételyek merülnek fel a kultúra és a civilizáció embernemesítő és morális tartalmaival szemben. A DADAIZMUS is ezért jön létre.)
 

A szürrealizmus Aragon szerint "pokoli ricsaj"; zavaros az eszmevilága, de tiszta a szándéka. "Mérhetetlen kétségbeesés és határtalan reménykedés" (Carrouges) jellemzi a szürrealista szerzőt és művét.
Az első igazi előd a szimbolista Baudelaire, de csak az erkölcs terén (Breton mondja)
A rimbaud-i rombboló lázadás , hányavetiség és szó-alkímia a szürrelizmus két alappillére lett.

A legfőbb előfutár azonban Lautréamont, aki a szabadság és a hatalom költője, Maldoror énekei c. kusza, elszabadult képzeletvilágú művében már igazi szürrealizmust teremt.
A lautréamont-i szépségeszmény: " Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon."
Különlegesen nagy hatású a szürrealisák körében JERRY UBU királya.