o Leginkább 1908 és 1902
között írt ciklusokba rendezhetően ún. „istenes verseket” Ady.
o Jellemző kötetek: Az Illés
szekerén; Szeretném, ha szeretnének; A Minden-Titkok versei; A menekülő Élet.
o Nem csupán keresztény (vagy
keresztyén) indíttatásúak ezek a költemények, hanem a pogány kultuszok emlékét
is őrzik.
o A mítoszteremtés eleven
mozzanatai is tettenérhetőek a művekben.
o Többek közt a görög
mitológiából is merít Ady, amikor istenes verset ír.
1.
A
lírai „én” gyakran küzd maga teremtette istenszerű alakokkal, illetve fétisként
„működő”, tárgyiasult eszmékkel, absztrakciókkal. Ilyen például a pénz, a vér,
az arany, a démoni szerelem, az emberi kapcsolatok kísértetiessége (pl. Az ős
Kaján)…
2.
Mammonról
ír verset, és különböző bálványokról (vagy bálványokhoz), amelyeknek gyakran ő
ad nevet és külsőt. Példa rá: A disznófejű Nagyúr.
3.
Igazi
pogány kultuszokból is előfordulnak ebben a költészetben istenek (Ima Baal
istenhez).
4.
Ady
istenes verseinek legfontosabb szereplője azonban az Ószövetség Istene. A költő
alaposan ismerte a Bibliát, és legkedveltebb egyéb olvasmányaiban is nagy
szerep jut ennek a témakörnek (Dávid zsoltárai; Balassi istenes versei…)
5.
A
keresztény vallás, a Biblia szókincse az Ady-versek nagy százalékában jelen
van. (A szókincs, a jellegzetes nyelvi fordulatok, a zsoltárok/himnuszok
gondolatritmusai, a jellemző metaforák és szimbólumok.)
a)
Ady
istenhite hasonló egész költői/emberi attitűdjéhez: megoldáskeresés ez, mely
biztosíthatná az emberi boldogságot. Ady szerint „Isten van valamiként / Minden
Gondolatnak alján.” (Az Isten balján)
b)
Az
istenes versek sorozatát tehát folytonos Istenkeresés jellemzi – a gyermeki
hittől a felnőtt kételkedő hitéig megrajzolt emberi és mitikus gyötrődés ez.
(Kis karácsonyi ének; Krisztus-kereszt az erdőn; A Sion-hegy alatt)
c)
Az
Ószövetség Istene, akivel kapcsolatosak az Ady-versek: mindentudó, mindenható,
szent, egyszerre vonzó és félelmetes, haragvó és kegyosztó, hódolatra méltó és
lázadásra késztető. Harcolni kell vele, ÉS imádkozni hozzá. Vállalni kell,
prófétálni érte, DE „Ő az”, aki „nagyon sújt, és nagyon szeret”.
d)
Bonyolult
lelki és intellektuális képzetek kötődnek tehát hozzá, tipikusan a kor
kételkedő és hinni akaró értelmiségének szimbóluma.
e)
Gyermeki
szorongások, félelmek kötődnek hozzá (mint valamilyen szigorú és könyörtelen apához),
ugyanakkor kamaszos vagy felnőtt dacot és lázadást vált ki a „Vele” való
szembesülés. (Hiszek hitetlenül Istenben)
*
I.
Hangsúlyozzuk: nagyon összetett ez az Istenkép, versről versre
változik.
o Van olyan költemény,
amelyben Isten hideg, kérlelhetetlen, megismerhetetlen. (Isten, a vigasztalan)
o Másutt humánus, embert
segítő, könyörögni lehet hozzá, talán segít is. (Álmom, az Isten; Imádság
háború után)
o Néha groteszk jelenség,
olyan, mint egy giccses, de félelmetes mikulás. A Sion-hegy alatt c.
költeményben pl. az Úr öltözete: a naptár ünnepi, piros betűivel foltozott,
harang alakú, kopott kabát.
o A költőnek (és nyilván mindenkinek)
valamilyen biztos pontot, megnyugvást jelentene Isten bizonyított, folyamatosan
tapasztalható léte, így az a hitvilág is, ami hozzá kötődik. Az Ady-féle hit
azonban kutató, kételkedő, sőt hitetlenkedő. Ezért állandó küzdelem, drámaiság,
benső vívódás, konfliktus terheli ezeket az istenes verseket.
o E költeményekben a lírai
„én” attitűdje is állandóan változik. Isten-közelség és elhagyatottság, áhítat
és megrettenés, belenyugvás és vitatkozó számonkérés, alázat és lázadás váltják
egymást.
Nézzünk meg közelebbről egy Ady-féle istenes verset!
(Önálló munka, elemzés!!!)