Jókai Mór

(1825–1904)

A magyar romantikus próza klasszikusa

“Az álmok országának koronázatlan királya” (Kosztolányi)

“Irodalmunk nagy korának, a XIX. századnak õ a legszeretetreméltóbb alakja. Stílusából, meséibõl, humorából máig is az emberre mosolyog a szeme, csupa gyermeki jóság” (Szerb A.)

Világos után is “kétkedés nélkül remény-kedett a magyarság többszörösen kiérdemelt jobb jövõjében”; “Jókai maradandó írásai a nemzeti romantika jegyében születtek”

(Nagy Miklós)

Életének fõ állomásai: Komárom – Pozsony – Pápa – Kecskemét – Pest – Tardona – Pest

Folyóiratai: Életképek (1847), Vasárnapi Újság (1854), Üstökös (élclap; 1858), A Hon (1863–82)

Emberek közelében

Petõfi Sándor (Pápa, Tízek társasága, 48)

Laborfalvi Róza (1848, meghalt 1886-ban)

Lukanics Ottília

Nagy Bella (1899)

Elsõ könyve: Hétköznapok (1846)

Regényírói mûvészetének néhány jellem-zõje:

· stílusa (élvezetes elbeszélõi stílus, gazdag szókincs, az élõbeszéd természetessége)

· cselekményvezetés (általában egyenes vonalú, fordulatos; hatásos leírások a feszültségkeltés stilisztikai eszközeivel – ellentétek, felkiáltá-sok, kérdések, fokozás, halmozás, megszólítá-sok)

· különféle mûfaji elemeket vegyít (anekdota, idill, szatíra, életkép, példázat, de a döntõ a mese)

· eszményített hõsök, atmoszférát teremtõ mellékszereplõk, a szereplõk jellemzése (cse-lekvéssel, belsõ monológgal, természet-leírással)

· sajátos kettõsség: a romantika és a népiesség ötvözése

Pályája:

Az ötvenes évek (elején: “Sajó”: Csataképek, 1850) Egy bujdosó naplója (1850)

A reformkor idézése: a hit ébren tartása

Egy magyar nábob (“irányregény”) (1853–54)

Kárpáthy Zoltán (1854–55) “Az iro-dalom hivatása az igazság eszméit terjeszteni.”

Történelmi regények

Erdély aranykora (1851)

Török világ Magyarországon (1852–53)

Janicsárok végnapjai (1854)

Fehér rózsa (1854)

A hatvanas évek

Az új földesúr (1862) – A passzív rezisztencia idejébõl (Ankerschmidt)

Politikai divatok (1862–63) Petõfi ~ Pusztafi

A kõszívû ember fiai (1869)

Heroikus regény, hõseposz

“a szabadságharc máig legjobb regényes feldolgozása. … A három Baradlay-fiú népmesei hõs és mégis, vagy éppen ezért: érvényes típus. … Olyasféle mû prózában, mint amilyen az Íliász – versben” (Nemeskürty)

A HETVENES ÉVEK

Fekete gyémántok (1870)

A polgári fejlõdés problematikája

Berend Iván, Evila, Szafrán Péter, Theudelinda, Sámuel apát, Kaulmann Félix

Bondavár, Bondavölgy, Delejország

Hit a tudományban

Eppur si muove (És mégis mozog a föld) (1872)

A reformkort elõkészítõ mûvészi és tudományos törekvések

Jenõy Kálmán (Csokonai, Kisfaludy, Katona)

Az arany ember Jókai legkedvesebb könyve (1872)

Timár Mihály újszerû Jókai-hõs: vívódó, meghasonlott ember, s nem bûntelen

Timár életútja: ártatlanság – bûnbeesés – bûnbánat – megtisztulás

A leleményes, bátor hajós kezdetben ellenáll a pénz kísértésének

Késõbb a pénz erõsebb lesz a jelleménél (a vizes búzából sütött kenyér; Ali Csorbadzsi kincsei)

Karrierje fölfelé ívelésével ellenkezõ irányú erkölcsi formája (mind lentebb süllyed)

Kettõs élet Tímea és Noémi között

Folytonos bûntudat kínozza – öngyil-kossággal büntetné magát, de egy váratlan romantikus véletlen megmenti

Jelek és szimbólumok Az arany emberben

A cím értelemváltozásai

Az orsovai vámfelügyelõnek Kacsukához írt levelében:

az arany ember = megvesztegethetõ ember

A pancsovai kapitány vállveregetése: “Arany ember ön, biztos úr!” (látszat és valóság; a beavatott az olvasó)

Timár gondolatmenete: “A szegény ember komisz ember.” – A becstelenség igazságta-lan látszata ellen lázad Ali Csorbadzsi kin-cseinek megtartásával

A társadalmi megbecsülést a tisztessége árán szerzi meg – más vagyonából jótékonykodik

A gazdagság – és a társadalmi rang – további ára: folytonos szorongás, a leleplezéstõl való félelem (lázálmában aranyhegy alatt érzi magát) (a könyv amerikai kiadásának címe: Modern Midas)

Timár a sorsfordító döntés idején: “most már igaz ‘arany ember’, midõn mindene veszen-dõben”

A félrevezetett világ Krisztyán Tódor tetemét tiszteli “az arany ember”-ként

A holdszimbólum mint Timár lelkiállapo-tának érzékeltetõje (“kivetítés”)

Az elsõ kísértéskor: a hold a vámvizsgálat hamisságának szimbóluma

Amikor Ali Csorbadzsi rábízza kincseit, a vörös hold valami fenyegetést sugall

A Melankólia címû fejezetben a hold a válságos lelkiállapot tükre, mint folytonos figyelmeztetés (Noémi szerint az öngyilko-sok lelkei lakják a holdat)

Végül a megbékélt Timár számára a hold “egy ismerõs jó barát”

A pénzvilág és a Senki szigete

A pénz sorsrontó, ártó, démoni erejû mind a fõhõs, mind a mellékszereplõk számára:

• Timár erkölcsi lezüllését okozza

• Tereza mama férje egy szerencsétlen kereskedelmi ügylet áldozata

• Krisztyán Tódor sorsát apja szerzõ-désszegése és szökése pecsételte meg

• Brazovics Athanázt – ki többeket tönk-retett – Timár teszi tönkre

• Athalie rádöbben: Kacsuka csak a pénzéért szereti

• Fabula János becsületes munkával nem, de telekügylettel meggazdagodott

• Tímea “visszaadja a kölcsönt” Athalie-nak: “Te ügyetlen!”

• Kacsuka és Tímea gyermekét a vagyon tékozlóvá tette

Jókai véleménye a gazdagságról Krisztyán Maxim szavaival: “Akinek pénze van, az azt mind lopta...” (Lásd Balzac és Bertolt Brecht ezzel azonos véleményét)

A Senki szigete – a pénz által fertõzött világ ellenképe, utópia

Nemcsak gazdátlan föld, hanem a bûnbeesés elõtti paradicsomi világ

Az érzelmeket itt nem fertõzi, nem teszi tönkre, nem pusztítja el az érdek

Panteista szemlélet – a természet isteni voltának hangsúlyozása (Rousseau hatása)

A szigetlakók imádsága: a munka (a mocsár lecsapolása – lásd: a Faust-ban is)

Anakronisztikus viszonyok – pl. a csereke-reskedelem – eszményítése:

Jókai Senki-szigetének képe: bibliai,

a felvilágosodás korabeli

és anakronisztikus elemekbõl épül

Az elbeszélõ és a szereplõk viszonya

Az elbeszélõ nézõpontja lehet

szubjektív

objektív

‘semleges’

Jókai mindhárom lehetõséggel él.

A szereplõket kezdetben kívülrõl, objek-tíven látjuk (természetközelség, idõtlenség)

A társadalmi közegbe jutva az író egyre többet mutat hõsei belsõ életébõl (az õ sze-mükkel “néz”, lelki indítékaikat is megis-merjük)

A különbözõi elbeszélõi módok találko-zása nem mindig szerencsés (pl.: A kettétört kard c. fejezetben)

Az utolsó fejezetben a ’semleges elbeszélõi nézõpont’ valósul meg – az elbeszélõ csak annyit tud, mint egyik szereplõje

A jellemzés nyelvi eszközei

A beszéddel való jellemzés: ki-ki a maga kultúrájának megefelelõen szól (Fabula, Athalie, Zsófi)

Az író felveszi annak a szereplõnek a stílusát, akirõl beszél (Athalie, Zsófi, Kacsuka)

Néhány sokat olvasott Jókai-regény

Az arany ember utáni évtizedekbõl:

A jövõ század regénye (1872–74)

Rab Ráby (1879)

A felvilágosult, megvesztegethetetlen jozefinista fôhõs konfliktusa és féligaz-sága

1776: Petõfi Társaság

A NYOLCVANAS ÉVEK

Szeretve mind a vérpadig (1882)

A lõcsei fehér asszony (1884)

A cigánybáró (1884)

A PÁLYA VÉGE

Gazdag szegények (1890)

A városi szegények világa (váltóõr, fiákeres, drótostót, piaci virágárus, közrendõr) – újszerû tárgy

Sárga rózsa (= Klári) (1893)

A hortobágyi pusztán játszódó, jelképes értelmû balladaszerû történet

Elmélyülten árbrázolt jellemek

Erõteljes drámai konfliktus a Kláriért vetélkedõ Decsi Sándor (csikós) és Lacza Ferkó (gulyás) között