(elemzési
vázlat)
I.
A Léda-szerelem az Ady-költészetben (fontosabb versek)
I.
A Léda-szerelem az Ady-költészetben (fontosabb versek)
1. A Léda-szerelem és a hozzá kapcsolódó költemények Király István szerint az érzelmi lázadás egyik motívuma Adynál. Őszinteség-igény a kor hazug ál-erkölcseivel szemben, egy újfajta erkölcs körvonalazódása, a testiség motívumainak felerősödése, vonzó idegenség-élmény…
2. Az örök érzelmi paradoxon szimbóluma: a mitizált nemiség és az abszurd szerelem groteszk költeménye ebben a gondolatkörben a Héja-nász az avaron.
3. Fontosabb Léda-versek: Meg akarlak tartani, Lédával a bálban, Séta bölcsőhelyem körül, Áldásadás a vonaton, Elbocsátó, szép üzenet
4. (Megjegyzés. Fontosabb Csinszka-versek: Vallomás a szerelemről, Őrizem a szemed, Nézz, Drágám kincseimre
5. Néhány fontosabb szerelmes vers Ady-kötetekben és ciklusokban:
- Új versek kötet, Léda asszony zsoltárai ciklus; 1. ciklus: (Az én menyasszonyom), Meg akarlak tartani, Héja-nász az avaron…
- Vér és arany kötet, A Léda arany-szobra ciklus; 4. ciklus: Örök harc és nász; Lédával a bálban…
- Az Illés szekerén kötet, Léda ajkai között ciklus; 3. ciklus: Léda ajkai között; Én régi mátkám…
- Szeretném, ha szeretnének kötet, A Hágár oltára ciklus: Séta bölcsőhelyem körül…
- A Minden-Titkok versei kötet, A szerelem titkai ciklus: Nem adom vissza…
- A menekülő élet kötet, Asszony és temető ciklus: Áldásadás a vonaton…
- A magunk szerelme kötet, Imádság csalásért ciklus: A magunk szerelme; Elbocsátó, szép üzenet…
II. Külső információk
1. 1903 augusztusában Ady találkozik Diósiné Brüll Adéllal, Lédával Nagyváradon. („A Maga szent lénye siettette bennem a tiszta levegőre vágyakozást”- írja Ady egy levelében Lédának.)
2. „Felszabadítóként szerepelt Léda az Ady-teremtette mitológiában: ő volt a magyar Ugar elküldött, megváltó asszonya” – írja Király István.
3. Ady kiszemelt szerelmei már korábban is provokálták a „falusi Magyarország” ízlését és erkölcsi felfogását. Első szerelme zilahi osztálytársának húga, Friedmann Erzsébet (zsidólány). Utána színésznők és táncosnők következnek (nem „comme-il-faut” (komilfó)). Novák Máriáról, Rienzinéről írják: „roppant testiségű”, „tolakodóan kebles”, harmadrangú orfeumi énekesnő. (Lásd Az én menyasszonyom c. verset!)
4. A Léda-szerelem a maga társadalmon kívüliségével már eleve megbocsáthatatlan lázadás volt a kor polgári társadalmában. „Itt az erkölcsi rendként tovább élő feudalizmussal húzott újat a költői öntudat” – írja Király István.
5. „A test a magyar költészetben eddig jóformán néma volt” (Király I.) Ehhez képest pl. a Jöjj, Léda, megölellek c. költeményben már a test kapja a főszerepet a motívumrendszerben: „Öled hívó, meleg, puha – Mint a boszorkán-pelyhek altató, bűnös vánkosa.”
6. Finom egyensúlyt tart azonban Ady, ez nem erkölcs-csősz és nem pornográf megnyilatkozás, hanem őszinteség-igény. Léda stilizált alakjára, képére jellemző a finomság, az érzékenység, a vonzó idegenség és messzeség…
7. „De a szerelem pompázó, kigyújtott, ünnepi fényei mögött rossz, tépett idegrendszerek akaratnélküliségében, kicsinyes, szégyellt csalásaiban, féltékenykedésekben, pörpatvarokban mindent elnyelő árnyak nőttek fel. A megváltást, az ünnepet kereste ez az érzelem, s a legcsúfabb hétköznapokat szenvedte át. Egymást vádolták azért, amiért az élet, az akkori lét felelt, amit az nem adott meg. Mint minden megfékezhetetlen, szilaj szenvedély, nem a végtelenben kötött ki végül az ő szerelmük sem, hanem a semmihez ért el.” (Király I.)
8. Individuális kiútkeresés volt ez a szerelem az érzelmek és a társadalom korabeli zűrzavaraiból, de nem lehetett az adott viszonyok között harmonikus.
9. „Ady megfogta minden szerelem végső paradoxonát is: az egyesülés vágya és a teljes eggyé válás lehetetlensége a tartalma. „Piros-fekete glória” kettős ragyogása jellemzi ezt a szerelmet.”
10. A kínt okozó Léda, mint nemi rabszolgatartó jelenik meg. Kulcsfogalmak itt: a „vad szerelem”, a démoniság, a kísértetiesség, az elkárhozás-érzet, az önzés párharca, az egymás felé húzó nemiség és az önmegőrzés taszítása, a kínzó közelség, és a távolság titokzatos vonzása, a soha ki nem elégülés kínjai… Két idézet hozzá: „Átkozlak, téplek, marlak szilajon, - Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom!”; „Magam szeretem, ha téged szeretlek, S mert nagyon szeretsz, nagyon szeretlek.”
11. A régi szerelmi madárjelképeket újak váltják fel. A galamb, a gerle, a hattyú, a fecske helyett vad ragadozók tűnnek fel; karmok, éles tépőcsőrök… A héja és a dögkeselyű az elátkozott, démoni szerelem szimbólumai. (A minta a francia szimbolizmus.)
III. Elemzési vázlat a Héja-nász az avaron c.
költeményről
1.
Az
Új versek kötet (1906) Léda asszony zsoltárai ciklus talán legfontosabb verse a
Héja-nász az avaron.
2.
„A
mitizált nemiség és az abszurd szerelem groteszk költeménye.” (Király István)
3.
Pesszimista,
dekadens mű, melyben azonban jelen van a közös lét vállalása, a nemes emberi
részvét, a humánum és a vergődő, megszűnni nem akaró, halálos szerelem.
4.
Az
örök érzelmi paradoxon szimbóluma lett az egymás húsába tépő héja-madár.
5.
Rokon
versek: Csak jönne más; Meg akarlak tartani; Örök harc és nász; Lédával a
bálban.
6.
A
költemény minden képe szimbólum (de legalábbis jelkép értékű). Ezek: Út
(életút); szárnyalás; Nyárból az Őszbe; hája-madarak; egymás húsába tépés;
lehullás az őszi avaron; utolsó nász…
7.
A
grammatikai eszközök között legfeltűnőbb a sok ige vagy igei tulajdonságokkal is
rendelkező szó:
-
(útra)
kelünk,
-
megyünk (az Őszbe),
-
vijjogva, sírva, kergetőzve,
-
vannak
(a nyárnak),
-
csattognak (az új héja-szárnyak),
-
dúlnak (a csókos ütközetek),
-
szállunk (a nyárból),
-
űzve szállunk,
-
megállunk,
-
(egymás
húsába) beletépünk,
-
lehullunk (az őszi avaron).
8.
Fokozást
rejtenek a „kelünk, megyünk, szállunk, űzve szállunk” állítmányok. Visszafelé
fokozást a „megállunk, lehullunk”.
9.
A
közösen vállalt reménytelenség az „-unk”, „-ünk” ragokban kap jelzést.
10.
Az
aszimmetrikusan építkező versszakok ritmusban, szótagszámban, rímképletben
egyaránt zaklatottságot, diszharmóniát sugallnak. „Mégis” van az egész
előadásmódban valamiféle harmonikus, őszinte pátosz, amely mögött
kiegyensúlyozott, mély tudás és élettapasztalat rejlik.
11.
A
Léda-szerelem 1912-ben, az Elbocsátó, szép üzenet c. költeménnyel ér véget.
(Megjelent 1912-ben a Nyugat c. folyóiratban május 16-án.) Részletek a
költeményből:
„Törjön
százegyszer százszor-tört varázs:
Hát
elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha
hitted, hogy még mindig tartalak
S
hitted, hogy kell még elbocsáttatás.”
A
vers zárása pedig:
„Kérem
a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba
ne véljen fonódni
S
mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam
vagy, mert meg én láttalak
S
régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”