• Az európai irodalomban a mû keletkezése idején (1860) már a fin-de siécle (századvég)-hangulat uralkodik (ezt az illúzióvesztés, a hit megrendülése a nagy közösségi eszmékben, a liberalizmus válsága jellemzi, a szabadság-fogalom is válságban, elveszett paradicsom-hangulat, végzet-hangulat uralkodik a mûvészetben)
  
• 
  
• A magyar gondolkodásban ez fokozottan érvényesül, a katasztrófa után a "mindennek vége" hangula mindent elborít

Madách mûve összegzés, tartalmazza egyrészt mindazon filozófiai áramlatok töredékeit, amelyekkel Madách érintkezhetett, másrészt azokat az eszméket, illúziókat vagy világkép-elemeket, amelyek a magyar valóságban problémát okozhattak. Így, egyrészt

A logika harmadik eleme, egyben a szerkezet és a mondandó rendezô elve: a mû keresztmetszete (Ezt megkapjuk, ha a három állandó fôszereplô viszonyait megvizsgáljuk.)

Éva nem egyszerûen élettárs -- kétarcú, mint a természet maga, azt is jelképezi. Éva a középpont, minden ôkörülötte fordul meg, ô a homályos ôsi ösztön, a természet szava az emberben, mely semmi mást nem akar csak élni, szemben a szellem minden szándékával. A szellem szándékait eymással állandó vitában Ádám és Lucifer képviseli.

Ebbôl a gondolkodásmódból fakad a mégis-morál, amely már Zrínyinél jelentkezik, Vörösmartynál is megjelenik, és Adynak világnézetévé lesz. ("Az élet él, és élni akar."

Ott a mû hátterében a bukott szabadságharc, de a közös európai kiindulópont a fejlôdés-gondolat, mely Széchenyinél jelenik meg elôször a magyar irodalomban.

A Tragédia felépítésének egyik tengelye az a hegeli gondolat,hogy az emberiség mind közelebb jut önnön szabadságához, ez küzdelmeinek lényege;

harmadszor az egyénekre széthulló tömeg szabadsága zsákutca, de egyben kiegyenlítôdés is -- római szín (szintézis)

Ezután más gondolati elvek is belejátszanak a szerkesztésbe a probléma adja a logika központi elemét, ez pedig: --- mik a szabadság józan határai

• a londoni színben a teljes gazdasági szabadság mindent elszürkít, lezülleszt, és áruvá tesz
  
• (Ez az út babonás, balladai szörny-világba és a sírba vezet)
  
• a falanszter színben a végletesen szabad tudomány megöli a személyeset, az egyedit, a furcsát, a különlegeset, a mûvészit, és nem tûri a devianciát

Ádám nem is jut el a szabadságig, csak az önként vállalt öngyilkosságig (torzult szabadságigény-megvalósítás), a természet azonban így is közbeszól.

A keret egyrészt a XIX. századi emberiségnyi világkép gondolati összegzése, másrészt az elveszett paradicsom nosztalgiájának felidézése -- ezáltal válik a mû egyben "az ördög komédiájává" (Erdélyi János), hiszen Lucifer bocsát álmot Ádámra, ennek a célzott álmodtatásnak biztosan pesszimizmus, bukás, pusztulás, reménytelenség a vége

(Hogy Isten teremtménye életképtelen, és az egész teremtés rossz, ezt akarja bebizonyítani Lucifer, hiszen a keretszínekben rejlik a DRÁMA alapszituációjában a mû konfliktusrendszere: az Úr és Lucifer teleológiájának különbözôségébôl fakadóan. Az EMBER ebben a konfliktusrendszerben csak játékszer.