Madách Imre: Az ember
tragédiája
A keretszínek I.
Madách Imre életének
állomásai
Alsósztregova
– Pest (jog) – 1840: Lantvirá-gok (versek) – 1842–43: Csák végnapjai,
Mária királynõ, Nápolyi Endre, Férfi és nõ, Csak tréfa (drámák)
– 1845: Fráter Erzsébet , “Lidércke” – Csesztve – 1848: együtt a forradalommal
– családi tragédiák – 1852: börtön (Rákóczi János bújtatása miatt) –
Alsósztregova (válás) – 1859: A civilizátor – 1860–61: Mózes – 1863:
Akadémiai székfoglaló: A nõrõl, különösen aesthetikai
szempontból – 1864. okt. 5.
Nem
“egykönyvû”, de egyetlennel halhatat-lan
Az
ember tragédiája
(1859. febr.
14.–1860. márc. 26.)
Mûfaja:
drámai költemény, emberiségdráma, világköltemény
Mûfaji
elõzménye: Goethe Faustja
Rokon
mûvek: Byron, Shelley emberiség-drámái, Hugo: Századok legendája, Ibsen:
Peer Gynt
Elsõ
olvasója és méltatója:
Arany
A Faust
kérdése: mi az értelme, célja az emberi cselekvésnek?
Madáché: van-e
értelme, célja?
(Milyen az
egyén és a tömeg viszonya? Mi az eszmék szerepe a történelemben? Van-e haladás,
vagy céltalan körforgás a világ? Mi a nõ?)
A Keretszínek
I.
A MENNYEKBEN
Az Úr: “A
gép forog, az alkotó pihen.”
Gábriel: az
anyag és tér összhangja
Mihály: az
örökkévalóság és a mulandóság össz-hangja
Ráfael: a
boldogság és tudás összhangja
Az Úr: “S
te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem
találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán,
amit alkoték?”
Lucifer: “Az
ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén
megteszi.”
Az Úr: “Csak hódolat illet meg, nem bírálat.”
Lucifer:“Nem
adhatok mást, csak mi lényegem.”
“Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a
halál,
A boldogságnál a
lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség
és remény.”
“Fukar
kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld
elég nekem,
Hol a tagadás lábát
megveti,
Világodat meg fogja
dönteni.”
II.
A PARADICSOMBAN
Lucifer: “Küzdést
kívánok, diszharmóniát,
Mely új erõt szül,
új világot ád,”
“A tett halála az okoskodás.”
III.
A PARADICSOMON KÍVÜL
Lucifer: “A
család s tulajdon
Lesz a világnak kettes
mozgatója,
Melytõl minden kéj
s kín születni fog.”
Ádám: “A kéjet, amit egy ital víz ád,
Szomjam hevével kell
kiérdemelnem,
A csók mézének ára ott
vagyon –
Amely nyomán jár – a
lehangolásban.”
Lucifer: “Minden
mi él, az egyenlô soká él,
A százados fa s egynapos
rovar.
Eszmél, örül, szeret és
elbukik,
Midõn napszámát s
vágyait betölté.”
“Nem az idõ halad: mi
változunk.”
“És nem kell újra semmit kezdened.
Ha vétkezel, fiadban
bûnhödöl,
Köszvényedet
õbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és
tanúlsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”
XV.
A PARADICSOMON KÍVÜL
Ádám: “Uram! Rettentõ látások gyötörtek,
És nem tudom, mi bennök a
való.”
Az Úr: “Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végtelen
érzete.”
Lucifer:
“Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból
össze-gyúrva
Tudásra törpe, és
vakságra nagy.”
Az Úr: “Karod
erôs – szived emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára
hív.”
A mitológiai elemek
megfejtése
(Lucifer, az Úr, a
bûnbeesés)
Lucifer Ádám elmaradhatatlan társa
Szerepe:
pozitív (“küzdést kívánok”)
(“tagadásod
/ Lesz az élesztõ, mely forrásba hoz”)
(Lásd
a Faust-ban is: Mefisztó “örökké rosszra tör, s örökké jót mível”)
Tekinthetõ
Ádám személyisége részének is, Ádám kétségeinek is
A
különbözõ történelmi színekben egy-egy réteg (bûneinek)
megtestesítõje
Az
Úr Madáchnál
“mesteremberes” jelen-ség
A
bûnbeesés
Az
eredendõ bûn a Biblia szerint a tudásvágy
A
bûnbeesés pozitív oldala – Madáchnál is –, hogy az ember felnõtté
akar válni, maga akarja az igazságot megkeresni
Madách
kételkedik a történelmi haladás bizonyosságában, többre tartja a tudásnál a
hitet (Lásd Kierkegaard, 1813–1855)
A történeti színek
IV
. EGYIPTOM az egyén
Fáraó,
rabszolganõ
Ádám: “Erõsebb
lett az ember, mint az Isten.”
“Ûrt érzek, mondhatatlan
ûrt.”
Éva: “Ki kínjainknak nem volt részese,
Nem ért, nem ért!”
Rabszolga: “Mért
él a pór? – A gulához követ,
Hord az erôsnek, s
állítván utódot
Jármába, meghal. – Milljók egy
miatt.”
Ádám: “E
millióknak kell érvényt szereznem.
Szabad államban – másutt
nem lehet.
Enyésszen az egyén, ha él
a köz,
Mely egyesekbõl
nagy egészt csinál.”
V.
ATHÉN a köz
Miltiádész,
Lucia
Ádám: “E
gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás,”
“Vérpadra mostan, büntetésemûl.
Nem mintha aljast birtam
volna tenni,
De mert nagy eszme
lelkesítni bírt.”
“Vezess új útra, Lucifer, vezess!”
VI.
RÓMA az egyén
Sergiolus,
Julia
Lucifer:
“Nehány õrûltet most feszítenek fel,
Testvériségrõl,
jogrul álmodókat.”
Péter
apostol: “Új eszmét hoznak, a testvériséget,
És az egyénnek
felszabadulását,
Melyek meg fogják rázni a
világot.”
VII.
BIZÁNC a köz
Tankréd,
Izóra
Egy polgár: “Mondd,
mit hiszesz, a Homousiont
Vagy Homoiusiont?”
Lucifer: “A
bûnös önmaga, a gyôzelem,
Mely szerteszór, száz
érdeket növel.
A vész, mely összehoz, mártírt
teremt,
Erõt ád.”
“… egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor
ellenében:
A kor folyam, mely visz
vagy elmerít,
Uszója, nem vezére az
egyén…
Nem a kakas szavára kezd
virradni,
De a kakas kiált,
merthogy virrad.”
VIII.
PRÁGA az egyén
Kepler,
Borbála
Ádám: “Minô
csodás kevercse rossz s nemesnek
A nõ,
méregbõl s mézbõl összeszûrve.
Mégis, miért vonz? Mert a
jó sajátja,
Míg bûne a koré,
mely szülte õt.”
IX.
PÁRIZS a köz
Danton,
arisztokratanõ, pórnõ
Ádám: “Egyenlôség, testvériség, szabadság!”
Éva: “Az elhagyott oltárnak is lehet
Mártírja, óh, Danton,
magaszto-sabb
Kegyelettel megóvni a
romot
Mint üdvözölni a felkent hatalmat”
X.
PRÁGA MÁSODSZOR
Ádám: “Mi
nagyszerû kép tárult fel szememnek!
Vak, aki Isten szikráját
nem érti,
Ha vérrel és sárral volt
is befenve.”
“De a
szabályt, a mintát hagyd pihenni.”
XI.
LONDON az egyén
élemedett
férfiú, polgárlány
Ádám:“Mi
verseny az, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek
szemében,”
Éva: “Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem
elriaszt:
A por hull csak belé, e
föld szülötte,
Én glóriával átallépem
azt.”
XII.
FALANSZTER a köz
Tudós: “Ez
eszme nálunk a megélhetés.”
Plató: “Még a borsón is szépet álmodom.”
XIII. AZ
ÛR
Ádám: “A
cél, megszünte a dicsõ csatának,
A cél halál, az élet
küzdelem,
S az ember célja e küzdés
maga.”
XIV.
ESZKIMÓVILÁG
Eszkimó: “Ha
Isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb
ember legyen,
S több fóka.”
Az ember tragédiájának
eszmetörténeti helye
Hegel történelemfilozófiája:
Madách történelemképe
Hegelre
épül
A
korszellem – a bizánci színben elvá-lasztja egymástól a szerelmeseket
A
prágai színben az örök nõrõl elmél-kedve Ádám a korszellemet
bírálja
Hegel: tézis–antitézis–szintézis;
a
világtörténet célirányos haladása
Egyiptom:
a fáraó
szabadsága « az alattvalók szolgasága ®
rabszoga-felszabadítás
Athén:
a valóságos
szabadság « a manipulált közvélemény ®
visszahúzódás a közélettõl
Róma:
az
önzõ egyén “szabadsága”, hedoniz-musa « az igazi érzés
iránti igény ® a keresztény testvériség eszméje
Bizánc:
a valóságos
testvériségérzés « az eszme eltorzítása ®
a tudomány vigasza
Prága:
a tudás «
a tudós kiszolgáltatottsága ®
cselekvés
(forradalom, népmozgalom)
Párizs:
a
szabadság, egyenlõség, testvériség eszméje «
a forradalmi terror ® szabad verseny
London:
a
szabadverseny « a szabadversenyes szisztéma
önellentmondásai ® valódi egyenlõség és közös munka
A
falanszter:
a “közösség”
fölfalja az egyént
Az
Ûrben:
menekülne a
Földtõl, de a Föld visszahúzza
Az
eszkimószín:
az ember
emberléte válik kérdésessé
Hegel hatása a XIX. század elsõ felében
hartalmas; a 48-as forradalmak bukása után hatása csökken
A
pesszimista Schopenhauer (1788–1860) lesz népszerûvé
Az ötvenes
években a természettudomány és az értékvilág konfliktusa
Egyéb –
Madách mûvében – kimutatható hatások:
Fourier
(utópikus szocialista): falanszter-elmélete (ebben a színben: frenológia –
koponyatan; entrópia–elmélet: a Nap kihûlése stb.)