Legendák szerint szegény, kisnemesi családból származik, valójában paraszti kisbirtokosok a szülei.Élményei a felvidék kis falujához kötôdnek, ez lesz majd az a különös, érdekes ("görbeország"), amelynek képeivel, színeivel, hangulataival novellásköteteiben sikert arat mint író.
Bródy Sándor (1863-1924) (novellái:Nyomor; regénye: Faust orvos; maga írta és szerkesztette folyóirat: Fehér könyv; színmûve: A tanítónô; novella: Rembrandt eladja holttestét; regény: Az ezüst kecske)
Toldy István (1844-1879) (Regénye: Anatole)Tolnai Lajos (1837-1902) (regényeket ír, és egy önéletrajzot; regénye pl. A polgármester úr) (Tolnai Kemény Zsigmond és Arany János epikai hagyományát követi)
Mauks Ilonával kötött házassága (1873) után Pestre költözik (munkát kap a Magyar Néplapnál), de nyomorognak, ezért elválik feleségétôl.(Újszülött gyermekük meghal)
1878-80. A Szegedi Napló munkatársa (ellenzéki lap)A Petôfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, majd a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1887-tôl a Szabadelvû Párt képviselôje, a parlament tagja
Újra feleségül veszi Mauks Ilonát, akivel élete végéig boldog házasságban él (három gyermekük születik).Mûvészetét az utánzó, egyben karikírozó hajlam; a dezilluzionizmus; a mesei-mondai szemlélet; sokfunkciójú táj és tárgyi világ; élôszóbeli fordulatok imitálása jellemzi. Történeteinek alapja rendszerint valamely anekdota vagy legenda.
(Katasztrófák réme fenyeget e történetekben, a figurák különösek, a társadalomrajz reális; a liberalizmus alkonyát mutatják ezek a mûvek)
Különös házasság; A fekete városMikszáth, ha teheti, horpácsi birtokára vonul vissza, mert egyre csalódottabb, kiábrándultabb. Megrajzolja a kibékíthetetlen MORÁLIS ellentéteket (a Tót atyafiak és a Jó palócok balladás, babonás hangulatú történetek, a nép szigorú erkölcse érvényesül bennük; e világ morális ellentéte a "tekintetes vármegye", a "gavallérok" világa.)
Az 1895-ben megírt Beszterce ostroma az anakronizmust teszi pellengérre, az idejétmúlt eszméket és cselekedeteketAz 1898-ban írt Új Zrínyiászban a feltámadt Zrínyi úgy él XVI. századi valódiságával a XIX. században ahogy Mikszáth korának nemessége hirdeti a nemesi erkölcsöt. (Idôben eltévedt Zrínyi is, és a XIX. századi nemesség is. A mû szatirikus társadalomrajz)
Mikszáth (fôleg kései mûveiben) gyakran váltogatja a nézôpontot, ezzel arra világít rá, hogyan dolgozza fel a tudat a külvilágot. (Egyébként EZ Mikszáthnál a kérdések kérdése.)
Gondolatmenete: tény, hogy az ember feldolgozza a külvilágot tudatával;Hol vannak a felismerések határai, meddig terjed a logika, és honnan mûködik a szenvedély; hat-e egymásra ez a két emberi tényezô.
Melyek azok a cselekedetek, amelyeket kényszerül az ember megtenni? Mi lehet ezen cselekedetek indítéka?Az un NORMÁLIS emberekre, eszmékre, csoportokra Mikszáthnál rendszerint bukás, tragédia vár. Szinte állandó a DEVIANCIA jelenléte a Mikszáth-mûvekben (alig van normális figura, csupa mániás, rögeszmés ember szerepel); ezért történik, hogy ahol lehet,
az ÉLET ÜNNEPLÉSE zajlikMikszáth szerint az ember nem szabad; a történelem is áthömpölyög rajtunk anélkül, hogy valamit megérthettünk volna belôle, úgy úszunk a történelem árján, mint az árvízkor a szemét (vagy a Cukri bárány?)
Mikszáthnál már fejlettebb a magyar epika annál, hogy az író az eszmék szócsöve legyen. Itt már bíznia kell az írónak az olvasó elemzési készségében (és szándékában), kritikai érzékében és abban, hogy vannak alapvetô erkölcsi normák, melyeket mindenki ismer és tisztel, ha nem is mindig tart be.
III. A novella témája (igen rövid cselekmény- összefoglalás annak kimutatására, hogy milyen sorsfordulóról van szó)
IX. Mit kap egy huszadik század végi befogadó az adott novellától (emberi értékek, erkölcsi normák, konfliktuskezelés, emberismeret, stb)
1. A Tót atyafiak c. novelláskötet (melyben a Lapaj, a híres dudás is helyet kapott) 1881-ben jelenik meg. Négy hosszabb novellát tartalmaz: Az arany-kisasszony; Az a fekete folt; Lapaj, a híres dudás; Jasztrabék pusztulása.
A novellák szereplôi egymás ismerôsei (pl. Olej Tamás, Brezina bacsája és Lapaj Istók tud egymásról, néha üzenetet váltanak).
A Tót-történetek hôsei a világtól elzárt, a civilizációtól távol élô, magányos emberek,általában furcsák, különcök, de megvan a saját, kialakult erkölcsi értékrendjük, amely talán közelebb áll a "természeti", "természetes" világhoz (néha tiszteletreméltóbb), mint az un. civilizált, városi erkölcshöz.
E novellákban gyakori az eszményítés, a romantikus motívum, ezáltal jobban "látszik" a reális világ életmódjának hazug, tarthatatlan állapota. Mikszáth a paraszti élet felé fordult, ezáltal el is távolodott a Jókai-féle romantikától!
Az író a belsô monológot nem alkalmazza még.A kötet két rokon novellája Az a fekete folt és Lapaj, a híres dudás. Mindkettôben hosszadalmas bevezetés, távolról közelítés a tulajdonképpeni témához. Látszólag mindent megtudunk a két fôhôsrôl, valójában azonban (éppen az a történetek csattanója), egészen más emberek, mint amilyeneknek kívülrôl látszanak. E novellák elsô - nagyobbik részét kitevô bevezetés népi ítéletét gyökeresen megváltoztatja a második rész erôs kontraszthatású történése. A népi mondák légköre lengi be az egész elbeszélést.
II. Mikszáth már írt (és adott ki) elbeszéléseket,de azokat nem a Tót atyafiak természetes hangján írta, hanem Jókai-modorában. A Tót atyafiak szinte elôzmény nélküli bravúr a magyar novellairodalomban. Legfôbb újdonsága az elbeszélések hangvételében, stílusában és szókincsében rejlik, illetve abban, hogy Mikszáth az elsô, aki nem csupán érdekességként, valamiféle csodabogárként szemléli a magyar parasztokat, hanem reális figuraként (az más kérdés, hogy a Mikszáth-"hôsök" szinte mindannyian valamilyen pusztító szenvedély rabjai).
E novellák másik nagy erénye a szerkezet. Úgy épül egybe az anekdota, a mese, a legenda, a babona és a reális fikció, hogy egymást erôsíti, értelmezi, hangulatilag átszínezi, egyszóval olyan érát, világot teremt, amely sajátosan mikszáthi. Mindezzel együtt a klasszikus, boccacciói novellaszerkezet is érvényesül majd minden Mikszáth-elbeszélésben.
A novellának az író életmûvében igen elôkelô helye van, a szerzô diadalmas felfedeztetésének, sikereinek egyik reprezentánsa.
III. A novella legtöbbször valamely sorsfordulót4. Mikor azonban tizenhárom évvel a nagy emberkolera után változatosságból a birkanemzetségre került a tömeges halál sora, Pokolka is engedett az uralkodó járványnak, de annyi hálaérzet benne is volt, mint a többiben, s bôrét itthagyta emlékül...
Pokolka bôrébôl készült a híres duda5. Nézzen meg hát engemet -- rebegi fojtott hangon, egész testében remegve, vacogó fogakkal, melyek olyan fehérek, mint az alabástrom. Ó, nézzen meg engem, hajamat, szememet, halovány arcomat, s mondja el majd neki, ôneki szegénynek, hogy én milyen voltam...
A zöld szoknyás, fehér kötényes (veres rojtokkal), fekete varkocsú, fekete szemû leány, aki öngyilkos lesz, és otthagyja Lapajnak a csecsemôt, ô mondja.
6. Szép ôszi reggel volt. A gyermek egész úton gagyogott a karján valamit, a kecske, mely elôttük ment, mintha felelgetne rá, egyet-egyet mekegett közbe, míg ô maga olyan szívesen hallgatta mind a kettôt, mintha értené.
Az utolsó mondat3. A hintó elrobog, de a búcsúszavak itt maradnak. Csodálatos szavak. Égô tûzbôl vannak szôve, mely hosszú lángnyelveket ereszt egyenesen a szívnek, amik úgy égetik, ágy megdobogtatják azt, mintha vesztét akarnák. Férzevert harang a szív most: a csodálatos szavakat kongatja folytonosan, és utána egyik estétôl a másikig ismétli minden, minden...
Taláry Pál herceg búcsúszavai után ANIKA lelkiállapotának jellemzése4. Azt akarom mondani, hogyha ott az akol környékén vadászgat ezentúl, bár a puskáját csak madárseréttel tölti, könnyen megeshetik, madár helyett medvével állhat szemben.
Olej Tamás mondja Taláry Pál hercegnek, mikor kiderült, hogy Anikára fáj a foga a hercegnek.5. Kezeibôl a vér folyt, szemei fölfelé fordultak karikáikkal, mire Anika bejött a Lapajtól hozott üzenettel, eszméletlenül hevert a földön.
Olej lelkiismereti harca önmagával olyan állapotba hozza, hogy szétzúzza öklével a tükröt, és rosszul lesz.Aztán megint leült, mintha egyéb dolga se volna, pipázott szakadatlanul. Csak akkor emelkedék föl ismét, midôn a nyáj Matyi kormányzata mellett besétált az udvarra.
Ilyen állapotban van Olej, mielôtt felgyújtja az egész tanyát és aklot.Pongrác István gróf eltöri a lábát, de nem akarja, hogy Matykó úgy gyógyítsa meg, hogy fájjon neki, ezért örökre sánta marad.
3. A legközelebbi zsolnai vásáron, ahol valami kopott cirkusz-társulat mutogatta magát, mikor meglátta Donna Esdtellát kurta kétaraszos atlaszszoknyájában és annak a csodálatos produkcióit, magához intette a cirkusz-igazgatót.
- - Hogy adod nekem azt a kisasszonyt?4. De különben az ôrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszûeké volna a Lipótmezô.
Az író elmélkedése Pongrác gróf ôrültségérôl.5. Szeretett volna sietni, de a zsák nehéz volt, még neki, az akrobatanônek is. Csak bent, az erdôben, a fenyôk közt, eresztette le lihegve, fújva.
-- No, gyere ki már. Oh, de borzasztó nehéz vagy.6. ... mindenelôtt kívántatik pontos, alkalmas idôben való megjelenés a világon. Ez a nagy archimédesi pont, ahonnan ítélkeztek. S még jó, aki elôre születik, mert azt még megérti, megbecsüli egy eljövendô kor és szánón mosolyog felettetek, bolondokon, akik fölfogni nem tudtátok, de mit tegyen egy elkésett lény...
Pongrácz grófról elmélkedik az író.3. Ezer meg ezer különös tárgy. Egy fehérnemû-kereskedésben vászonpáncél, két alma nagyságú kidudorodással a mell tájékán. Mi a kô! Csak tán nem az asszonyok járnak most hadba?
(De bizony ôk viselnek ebben háborút a férfiak ellen.)4. A polgármester fejében pedig ott várja egy program, melynek pontjai az elevátor megtekintése, este elôadás az operában, utána díszbankett a városi Redute termeiben. Ezen élvezetekhez csatlakozik újabban a vágóhíd, a vásárcsarnok és az új országház megtekintése.
A híres szalmaláng c. fejezetben Budapesten, a székesfôvárosban várják ,Zrínyiéket, az illusztris vendégeket.5. A papok nagy tôkét csináltak az esetbôl, s méltán. Gyámoltalanság lett volna ki nem használni... S azonfelül ráérdemelt egy kis leckére az álnok és kétszínû emberiség, mely nem hisz a maga által hirdetett igazságokban sem, ha ezek valóságosan elôlépnek. Hát nem cudarság ez?
6. Az orosz támadta meg Magyarországot, s míg derékhadával betört Máramaros felôl, egy kisebb sereget Románián keresztül Erdély ellen menesztett, hogy kétfelôl szorongassa meg a magyar királyt. E hadosztály, melyet gróf Dimitriev Dekanov vezetett, ostrom alá vette Vajdahunyadot...
(ahová Zrínyit és csapatát helyezték, miután nem tudtak velük mit kezdeni, így Zrínyi újra hôsi halált hal, de még elôbb meginterjúvolja Perényi Miksa újságíró)
7. A Gellért alján és a távol Zuglóban fákat nyesegetô napszámosok közt folyt a szó:3. ... aki pedig szerelmes, az rendesen el van keseredve, tehát iszik, s ha lehet, pezsgôt iszik, és az is pénzbe kerül, a hadnagyi fizetés ellenben csekély, ami csak azért szomorú, mert otthonról ugyan vékonyan csörgedezik a segítség
Az elsô oldal vége4. A nagy mesemondók eltûntek tehát a föld színérôl, és vissza se fognak térni többé. Dumas, Hugo Victor és Jókai után bezáródik a kapu, és nem valószínû, hogy még valamikor
megcsikorduljon sarkaiban. Az elbeszélô és a színi irodalom most már a hétköznapi életbôl meríti tárgyait.Noszty Feri korábbi menyasszonya Trencsénbôl megjelenik éppen Tóth Marival beszélgetve a szüreti mulatságon, ahol N. F. vadász jelmezben igyekszik elcsábítani Tóth Marit.
1901-ben nagy botránytól visszhangoznak a korabeli lapok: egy fiatal bácskai dzsentri úgy próbálta megszerezni a gazdag Ungár-lányt (Ungár Lajos, ómoravicai földbirtokos), hogy elôbb kompromittálta. A lányos apa azonban nem követte a korabeli módit, és az erôszakos hozományvadász hoppon maradt.
A témát hangsúlyozottan Ady Endre, a fiatal újságíró írta meg 1901.úlius 21-én a Nagyváradi Naplóban Az öreg Ungár esete címmel.
Mikszáth évekig dédelgette ezt a regénytémát, és amikor az 1905-1906-os koalíciós kormány megbukott, s kitetszett,hogy a dzsentri szabadságharcként aposztrofált politikai csatározások mögött nincs más, mint úri svihákság, elkezdte írni a regényt. 1906 októberétôl folytatásokban jelent meg a Vasárnapi Újságban , majd kisebb kiigazítások után önálló kötetben is. Ekkor már a címe: A Noszty-fiú esete Tóth Marival. 1908-ban három kötetben jelenik meg a 727 oldalból álló mû.
Fábri Anna azt írja a regényrôl: Mikszáth pontos társadalomképen alapuló, nagy mûvészi leleménye az, hogy a magánéletben ütközteti meg azt a kétféle szemléletet, erkölcsöt és magatartást, amelyet egyfelôl Noszty Pál, másfelôl Tóth Mihály képvisel.
A fô téma: a hagyományokból élô, tékozló nemesség bemutatása. A kritika és a humor kettôs eszközével, a szatíra összes eszközét felvonultatva szemléli "cinikus mosollyal" Miszáth a hôseit.
tisztje Noszty Feri is) önmagában is egy kerek novella (kibôvített anekdota -- az anekdota (görög eredetû szó) kisepikai mûfaj; rövid, csattanós történet, amely az adomával szemben valóságos történelmi vagy történeti személyek vagy események mulatságos jellemzését adja).
Megjelenik azonban benne a fô téma minden lényeges mozzanata. Késôôbb az ismétlôdések, párhuzamok fogják majd össze a regény látszólag laza szerkezetét.
"Most" Velkovics Rozáliának", a polgármester lányának a kezére (illetve vagyonára) pályázik Noszty Feri gátlástalanul. Ez a terve a váltóhamisítás miatt hiúsul meg. A regény lezárásakos fontos szerepe lesz ennek a váltóhamisításnak.
(Velkovics maga pénzen vette a nemességet, és már eligérte a lányát a gazdag Kozsehuba Tivadarnak, a bankárnak. Noszty megszorul anyagilag, és Kozshubától kér kölcsön. A váltóra Noszty ezredesének a nevét akarja. Noszty ráhamisítja Stromm Adalbert lovag nevét. A váltó lejáratának napja közeleg, ezért Noszty Pál képviselô úrnak levelet ír Noszty Feri: Ezer forint, vagy fôbelövöm magamat. Noszty Pál Vilmával, a lányával együtt utazik. KopereczkyIzrael Izsák, a helyi takarékpénztár elnöke belebolondul Vilmába, Noszty Pál pedig tulajdonképpen eladja neki Vilmát kétezer forintért. Azonban nem érnek oda délben idôre Kozshuba Tivadarhoz, az pedig már elvitte a váltót az ezredeshez, aki szó nélkül kifizeti a váltót, majd követeli Noszty Feritôl, hogy mondjon le a szolgálatról. Így ér véget a katonai karrierje a dzsentri-fiúnak. Már csak három út marad: a papi pálya (de tanulni nem szeret, és különben is nôbolond Noszty Feri), a politikai pálya (ezzel próbálkozik is), és a jó házasság (azaz a hozományvadászat -- ezzel próbálkozik fôképp).
A II. terjedelmesebb szerkezeti részben Kopereczky Izrael Izsák áll a középpontban. A szerelmes Kopereczky mindig Pestre járogat Vilma után, és amikor lejár a váltó (a kétezer forintos) követeli vagy a pénzt, vagy Vilmát. Pénz nincs, Vilma hozzámegy. A Noszty-család örül, hogy ilyen könnyen megúszta az esetet. Hozományul Bontó vármegye fôispáni székjét adatja Noszty Pál az egyik volt iskolatársával, aki jelenleg miniszter. Kopereczky titkára Malinka Kornél , aki szerelmes Vilmába. Beszédet kell írnia principálisának, de annak semmi sem tetszik (azzal dizsekszik, hogy mindent az állatoktól tanult) ezért Malinka egy harminc évvel korábbi beszédet alakít át, ezt tanulja be szó szerint az újdonsült fôispán. (Bontóváron azt tervezik, hogy megcsúfolják, amikor a vonatról leszáll, ezért készakarva lekési a vonatot, és csak este, titokban megy át Bontóvárra, a vármegyeházra (beszélô nevek).
A beiktatáskor véletlenül Poltáry György ugyanazt a harminc év elôtti beszédet mondja üdvözlésül, amit Kopereczky betanult. A közönség azt hiszi, hagy az új fôispán elsô hallásra megtanulta az alispán beszédét, és azt ironizálva válaszolt. Nagy ünneplésre változik a beiktatás.
Minden készen áll, hogy a nagy hadjárat (hozományt és feleséget szerezni Noszty Ferinek, akinek egyre több az adóssága, de így van ezzel az egész családja is) elindulhasson.
Itt már kikristályosodott a dzsenti-elv, ezt az olvasó világosan látja: a lehetô legnagystílûbben foltozni a szegénységet (késôbb a Gavallérokban ezt a mozzanatot emeli ki egyetlen történetben nagyon kiélezve), látszatvilágot kiépíteni, amelyben egyre súlyosabb, megfizethetetlen hitelekkel egyre megfizethetetlenebb hitelekért folyamodva él; tisztségekbe és fel-felbukkanó vagyonokba kapaszkodik, kénytelen állandóan hazudni, de ez nem esik nagyon nehezére. A pénz és a hivatal megszerzésének egyik lehetséges módja az érdekházasság. Ezt is úgy kell azonban feltüntetnie, mintha igazi lenne. A csalást tehát mûvészetti, színészi teljesítménnyé kell fejleszteni, sôt, magának is el kell hinnie, hogy igazi, romantikus érzelmek nyomán teremt kapcsolatot.
Az adott jelen kiskirályai Bontó vármegyében a Nosztyak, a Horthok, a Rágányosok, a Homlódyak. A Nosztyak közös vonása a gondtalan, életélvezet, a kártya, a sörházbeli kuglizás, a dorbézolás, de a költekezô udvarlás, és az élôsködô életvitel.
Noszty Feri úri svihák, a dinasztia érdekeinek, szellemének és erkölcsi világának a megtestesítôje.Kozsehuba Tivadar az elsô ellenfél -- gyáros és vendéglôtulajdonos. Nyersen realista. Még ellenfelénél is aljasabb, mert nincsenek erkölcsi gátlásai. (Noszty Ferinek többször lelkiismeretfurdalása van, és a teljes összeomlás épp azért következik be, mert szembesül a mû végén bûneivel. Hamar megvigasztalódik azonban, és úgy regenerálódik, ahogy az életvitele diktálja: "Csak egészség legyen és egy kis tûrhetô kártyajárás."
Három ifjúkori jóbarát alkotja a dzsentrikkel szembenálló erôket: Stromm ezredes, Velkovics Mihály (a polgár és a nemes átmeneti típusa, becsületes, de hat rá a dzsentrik vonzása), Tóth Mihály idealizált polgár. Nems lelkû,
önzetlen, kiválóan gazdálkodik, világlátott ember, és -- bár itthon földesúr lesz, megôrzi gazdasági és szellemi függetlenségét. Azért gyôzheti le a dzsentrit, mert minden oldalról erôsebb, mint ôk.
A regény fô motívuma, a hálóját szövô pók a szüreti mulatsággal érvényesül elôször. Itt szeret bele a szobalányával ruhát cserélt Tóth Mari az iparosbálon. Már majdnem teljesen sikerül a hódítás, amikor Noszty megpillantja Velkovics Rozáliát, és kereket old. Máli néninek azonban dicsekvô levelet ír Noszty Feri, és -- többek közt ez is lebuktatja majd késôbb, mert az apa utánajár minden részletnek.
Tél elején Kopereczky szolgabírónak nevezi ki sógorát, aki sorra látogatja a helyi notabilitásokat. Palojtayéknál (születésnap) ismét találkozik Tóth Mari és a "vadász". (metaforikus figura). Egy beszélgetés, egy késôbbi enyelgés (együtt lesik a rókacsaládot) után lánykérés lesz a vége.
Tóth azonban azt mondja Noszty Ferirôl, hogy "méltatlan ember". Mari hervadozik, és Tóthnak döntésre kell vinnie a dolgot, be kell bizonyítania, hogy minden eltervezett hozományvadászat volt csupán, amit Tóth Mari romantikus szerelemnek vél.
Közben tervezik az újabb cselszövést Kopereczkyné és Malinka és Máli néni. Marit egy jótékonysági élôképhez hívják meg szerepelni. Véletlenül Máli néni viszi haza kocsin, és véletlenül odakeveredik a kocsiba Noszty Feri is. Mivel Malinka fölszedeti a hidat Tóthék a felé vezetô úton, a lánynak a kórházban kell éjszakáznia. Feri besurran a kórházba, belép Mari szobájába, így Mari kompromittálódik. Tóth azonban így sem hiszi, hogy lányát egy méltatlan, züllött emberhez kellene adnia, ezért kiterveli a visszavágást, közben idôt nyer, elintézi az összes ügyét, hogy Amerikába mehessen családostól. Kitûzik az esküvô napját, ahol megjelenik Stromm ezredes és Velkovics Mihály is, de nem jelenik meg Mari. Szégyenszemre el kell kotródnia az úri kompániának, amely itt kimutatja a foga fehérét, éppen csak verekedésbe nem torkoll az eset.
Ennek az elbeszélômûvészetnek, stílusnak az alaprétege az anekdotázás, a kedélyes "mesélés" széles gesztusokkal. A hangnem és a nyervezet rendkívül változatos. Mikszáth kedveli a sarkítást és a párhuzamba állított ellentéteket.
A költôiség is jellemzô erre a stílusra, sok az allegória is (a vadász-figura, a hálóját szövô pók, a róka-család).Fontosak a szentenciaszerû mondatok: "mikor annak ideje van, kijön a fû a földbôl, még ha bunkóval vernék is vissza" ez pl. a fiatalok szerelmérôl szól.
Kedvelt eljárása a szabad függô beszéd (beleszövi a szóbeszédet): Milyen szertelen a szerencse...Amikor pedig Mikszáth nem kommentálja az eseményt, akkor az olvasóra bízza az ítéletet. Rendszerint ott rejlik a legfontosabb, általában erkölcsi mondandója. Az elbeszélô modor alapvetôen az élôbeszédet imitálja.
Minden van ebben a regényben ami a korabeli közönség ízlését kielégítette: romantika, mese, humor, zsánerkép, idill, szatíra, életismeret, a sokszínû világ leírása, korrajz, jellemrajz.
Sokszálú regény ez: a 11. fejezet a cselkmény idejéhez képest 35 évvel korábbi idôre nyúl vissza (Tóth Mihály, Velkovics György és Stromm Adalbert életreszóló barátságának eredete).
Külön kis novella a Noszty Vilma és Malinka Kornél szerelmi idillje.Minden szál belesimul azonban a fô történetbe, minden szereplô kulcsfontosságú lesz valahol, és szervesen hozzátartozik a társadalom rajzához is. Ezáltal a vármegyei közélet kritikáját is megkapjuk. Mikszáth majd minden fontosabb szereplôje KÜLÖNc.