(Szabó Zoltán Kis magyar
stílustörténet c. könyve alapján)
I.
Az „ÚJ IRODALOM” 1890-től számítható Kiss József A
Hét c. folyóiratának megjelenésétől. Nem csupán stílustörekvéseket képvisel
a folyóirat, hanem formai-tematikai-szemléletmódbeli változásokat is követel
alkotóitól. A korabeli nép-nemzeti irányzatokkal szemben képvisel valami
mást: nyugat-orientációjú, esztétikai értékekben gondolkodó, kritikus és
önkritikus, autonóm művészeket foglalkoztat.
Korszakoljuk az ÚJ IRODALOM
érvényesülését!
1.
Szecesszió, impresszionizmus
és szimbolizmus (kb. 1890-től 1912-ig) (Ebben a vázlatban főképp
ezekről a stílusirányzatokról ejtünk szót.)
2.
Avantgárd (kb. 1912-től
1927-ig)
3.
A
tárgyias-intellektuális költészet korszaka (kb. 1927-1945-ig, „benne”
közben a neoklasszicizmus és a neonépiesség)
II. A Nyugat stílusforradalmának közvetlen előzményei és
kialakítói:
Bródy Sándor, Gozsdu Elek, Petelei István és Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula novellái, regényei és drámái,
Reviczky Gyula ún.
„hangulat-költészete”
Komjáthy Jenő
„preszimbolizmusa”…
A Holnap antológia
művészei: Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász
Gyula, Miklós Jutka. (A „Holnap”
magyar írói társaság, 1908-ban Nagyváradon alakul meg, és két antológiát ad ki.
Ez a modern magyar irodalom első csoportos jelentkezése.)
A
„impresszió” szó „benyomás”-t jelent. A stíluskorszak először a
(plain-air) festészetben jelentkezik. A festő „megnézi” a tájat, vázlatot
készít róla a szabadban, majd benyomásait összegezve otthon, vázlata
segítségével alkotja meg a képet. Talán ezért is gyakori az egymásba folyó
színorgia, az elmosódott kontúrok és a részletek elnagyoltsága ebben a
stílusban.
A
francia festészetben (ami a mintája a miénknek) időben a naturalizmust (a
természet részletező, pontos leutánzása a naturalizmus) váltja az
impresszionizmus.
Az
irodalmi impresszionizmus sem nélkülözi a festőiséget, néhány eleme a
szecesszióval kereszteződik.
a)
Ambrus Zoltán, Bródy Sándor,
Gozsdu Elek, Krúdy Gyula, Komjáthy Jenő, Reviczky Gyula…
b)
Ady, Babits, Kosztolányi,
Juhász Gyula, Kaffka Margit, Tóth Árpád, (részben Szabó
Lőrinc)…
Az irodalmi impresszionizmus
jellemzői:
·
Érzetkultusz—a közlésmód alapja
valamilyen emlék (emlékező attitűd!)
·
Érzéki benyomásokkal társult
hangulatok – az érzeteket megnevező szavak (nominális
stílus!!) túlsúlyban vannak.
·
Érzetkeveredések ún. korreszpondanciák
jellemzik – ezek általában a jelzőkben (jelzőstílus!!) és a
szünesztéziákban valósulnak meg .
·
A leggyakoribb érzet a
látás érzékszervéhez kötődik. A színek tobzódása az ún. színöröm és a
színszimbolika. (Pl. Kosztolányi: Mostan színes tintákról álmodom; Babits
Fekete ország; Ady: A jövendő fehérei; „a szürkék hegedőse”; „olyan fehér és
árva a sík”; „sohse hull le a vörös csillag”…)
·
A tájköltészetben a
„tájimpresszionizmus” a jellemző – a szerző a környezetet hangulati tényezőként
mutatja be. (Pl. Babits: Messze-messze…)
·
Szintézisigény (összegző áttekintés) lép
fel (az analízissel = szétbontással, részletező elemzéssel szemben) az alkotói
folyamatban és a végeredményben.
·
Nominális
stílus
jellemzi az impresszionista szöveget. (A névszók túlsúlyban vannak az igékkel
szemben.)
·
A pillanat varázsa,
hangulatai, a szín- és a hanghatások együttesen működnek. (Lásd
Kosztolányi: Ilona, Ilona c. versét!)
·
A szövegek zeneisége
felfokozódik. Ez már azonban inkább szecessziós vonás. (Pl. Babits szecessziós,
stilizációs játéka a tömeges alliterációval zeneivé tett
szöveg:
„barangoló
borongó
ki barna bún
borong,
borzongó bús
bolyongó
baráttalan
bolond”—Babits Mihály: Egy szomorú
vers--részlet)
Néhány jellemzően
impresszionista stílusú költemény címe:
·
Juhász Gyula: Milyen volt…;
Szerelem?
·
Tóth Árpád: Körúti hajnal;
Esti sugárkoszorú
·
Kosztolányi Dezső: Mostan
színes tintákról álmodom
·
Ady Endre: Párizsban járt az
Ősz (szecesszióval és
szimbolizmussal keveredik!)
A
Nyugat stílusforradalmának elemei között leginkább három stílusalkotó módszert
szoktak emlegetni: az impresszionizmust, a szecessziót és a
szimbolizmust.
A szecesszió szó „kivonulás”-t jelent. [(Vagyis kivonulást az ún. „únt stílusokból” (Ady)]
„Az
én szecesszióm a haladás harca a vaskalap ellen”- írja
Ady.
A
szecessziós stílus is a képzőművészetből és az építészetből „származott” át az
irodalomba.
Sok
a díszítőelem. (Indázó, kacskaringós vonalak, sokféle
növénymotívum.)
Stilizáció jellemzi ezt a stílust.
(Pl. stilizált arcok az épületek ornamentikáján.)
Az
egyéniség jogainak erős hangsúlyozása. (Gyakori az „Én” a
szóhasználatban. Talán ebből fakad az ÉN-mítosz megteremtése is
Adynál.)
Világképváltozást tükröz a szecesszió. (A
technikai fejlődés döbbenetét, a nagyvárosok dzsungel-létét, az elidegenedést, a
pénz fétisét, a régi tagadását, az erőteljes szubjektivizmust láttatja. Beépíti
a különböző új elméleteket: Freud, Bergson tanait (fontos a kor számára az
intuíció-tana; az élan-vital – „életlendület”-tana és híres
időelmélete a szubjektív időről és a „durée réell”-ről, a „tartam”-ról
szóló elmélete); Einstein, Debussy,
Bartók, Degas, Monet, Manet…
A népiesség kimerült, újdonságra volt szükség az irodalomban.
Az
egyes művészeti ágak jobban hatnak egymásra mint valaha: ez a
szókincsben is megjelenik.
A
szavak társulási képességét tágítják a szerzők: „béna vágyak”, „szűz
borzongások”, „disznófejű Nagyúr”…
A
szavak hangulati – jelentésbeli és zenei expresszivitása
megnő így.
Új szavak kerülnek a költői
szókincsbe: városi argó és műveltségszók, szleng kifejezések,
zsargon…
A
zeneiség gyakran a szövegrészek (variációs) ismétléseiből
ered.
Érvényesül az ún. hangszimbolika.
Új a versprozódia és a külső forma.
Stiláris
intellektualitás, sejtetés, szuggeráló erő, látomásosság
jellemzi ezt a stílust.
Összegezve:
a
szecesszió legjellemzőbb vonása a díszítőkultusz és a stilizálás. A
természetes közlésrend hierarchiája felborul a művészetben (így az
irodalomban is); a díszítőelem követelően magára vonja a figyelmet ((és
csak azután következhet a tartalmi kérdés)).
A stilizálásban sok az ismétlés, a szó- és a színszimbolika, a zeneiséget gyakran az alliterációk sokasága szolgáltatja.
A
szimbolizmus többféle értelemben is „átjárja” a nyugatos költők
alkotásait. Főképp Ady első párizsi útja után mindaz, amit a francia
szimbolisták megalkottak, természetes eszközrendszerévé vált a magyar
szimbolizmusnak.
Emlékeztető a francia – és a
magyar szimbolizmusról, azaz a „modern költészetről 10
pontban”!
1.
Az „érthetetlen versek” kora
kezdődött el az ún. modern költészettel.
(Pl. Ady: A fekete
zongora)
Bolond hangszer: sír, nyerít
és búg.
Fusson, akinek nincs
bora,
Ez
a fekete zongora.
Vak
mestere tépi, cibálja,
Ez
az Élet melódiája.
Ez
a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem
könnye,
Tornázó vágyaim
tora,
Ez
mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek
vére
Kiömlik az ő
ütemére.
Ez
a fekete zongora.
2.
A költő hangsúlyozza saját
különös egyéniségét, MÁS-ságát.(Felfokozott öntudat, magány, gőg; viselkedésben,
öltözködésben, megnyilatkozásban deviancia; a meg-nem-értettség és a
szeretetvágy egyszerre működteti ezt a költői világot. ((Lásd Baudelaire Az
albatrosz c. versét!)) )
Le
Poete est semblable au prince des nuées
Qui
hante la tempete et se rit de l’archer;
Exilé
sur le sol au milieu des huées,
Ses
ailes de géant l’empechent de marcher.
A
költő is ilyen, e légi herceg párja,
Kinek tréfa a nyíl, s a
vihar dühe szép,
De
itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
S
megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
3.
Új, kedvelt témák kerülnek
előtérbe: a halál, a magány, a nyomor, a betegség, a lemondás, a szakítás, a
dekadencia, a szplín (spleen)…(Lásd Verlaine Őszi dal c. versét!)
4.
A művészet (és a művész)
hangsúlyozza saját öncélúságát (Nem szabad, hogy más célja legyen a művészetnek,
mint önmaga felmutatása. Ez a l’art
pour l’art.
Lásd, pl.Verlaine Költészettan c. versének
utolsó szakaszát)
Egy
jó kaland legyen dalom,
Hajnalban az ideges
szélben
Mentákra üljön
észrevétlen…
A
többi csak irodalom.
5.
A forma igézete járja át a
műveket – az ún. „tartalom” csak másodlagos szerepet kap.
(Lásd ismét Verlaine
Chanson d’ automne c. versét!)
Les
sanglots longs
(hosszú zokogásai)
Des
violons (a
hegedűknek)
De
l’automne (az
őszé)
Blessent
mon coeur
(bántják a szívem)
D’une
langueur (a
bágyadtat ((levertet, szomorút)))
Monotone. (állandóan ((folyamatosan))
)
6.
A sejtetés, a hangulat
uralkodik a modern költészetben, nem a tényközlés, vagy a leírás. Lásd Reviczky
Gyula (1835-1889) Magamról c. versét.
(…)
Úgy
tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se
ferde;
Se
gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe
mása.
Ki
sóhajtoz, ki mulat.
A
világ csak – hangulat.(1883)
7.
Jelképek, allegória,
szimbólumok, szünesztézia a képi világ alapja. Lásd Baudelaire Correspondances (Kapcsolatok) c.
versét!
La
Nature est un temple ou de vivants piliers
Laissent
parfois sortir de confuses paroles;
L’homme
y passe á travers des forets de symboles
Qui
l’observent avec des regards familiers.
Comme
de longs échos qui de loin se confondent
Dans
une ténébreuse et profonde unité,
Vaste
comme la nuit et comme clarté,
Les
parfums, les couleurs et les sons se répondent.
Kapcsolatok
Templom a természet: élő
oszlopai
Időnkint szavakat mormolnak
összesúgva;
Jelképek erdején át visz az
ember útja
S a
vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok
egyberingnak
Valami titkos és mély egység
tengerén,
Mely, mint az éjszaka, oly
nagy, és mint a fény,
Egymásba csendül a szín és a
hang s az illat.
8.
Az allegória gyakran indul hasonlatból.
Lásd újra Baudelaire Az
albatrosz c. versét.
9.
Minden mindennel
összefüggésben van (lehet). A jelölő nem feltétlenül jelöltre, hanem újabb
jelölőre mutat. Az asszociációk (képzettársítások) szabadon működnek. Az olvasó
alkotótárssá válik.
Lásd pl. Rimbaud A
magánhangzók szonettje c. költeményét. (Itt az első szakaszt
közöljük.)
„Szurok Á! Hó É! Rőt I! zöld
Ü! Kék O! – csak egyszer
lehessek titkotok mind
elbeszélni bátor!
Á!
– bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt
belepnek lomha testtel!”
10.
Sok az ars poetica és a
programvers, nagy szociális érzékenységgel alkotnak versszöveget a kor költői.
Legfőbb teoretikusuk talán Théophil
Gautier.
Idézzük A művészet c.
költeményének egy szakaszát!
„Minden rom. A
művészet
örök. A többi
por.
A
népet
túléli a
szobor.”
(((Eddig az
emlékeztető.)))
Az
irodalmi szimbolizmus lényege a képek különleges kezelése a verses és/vagy
prózai szövegekben.
Vajda János már
kísérletezett a szimbólumokkal, ő azonban leginkább a költői allegóriát
alkalmazta kifejezési eszköztárában.
Rövid magyarázat arról, hogyan működik a költészetben a szimbólum
A
szimbólum nem szókép, tehát nem metafora (azonosítás) és nem hasonlat
(hasonlítás), hanem képzettársítás. Egy kép többféle jelentést (egész
jelentéstartományt) hordoz(hat). Jel-elméleti értelemben tehát a (szavakkal
kifejezett) kép a jeltest (a jelölő, ami „valamilyen” jelentésre mutat), amire
mutat (a jelölt), az pedig nemcsak egy jelentés, hanem egyszerre több. A
szimbólum által előhívott jelentés tehát sűrített tartalmú absztrakció;
inkább csak lehetőség
valaminek a megértésére, mint annak pontos kifejtése.
Ezért a szimbólummal
kifejezett jelentéstartalom megértéséhez szükség van a befogadó
együttműködésére, fantáziájára. Arra, hogy alkotótárssá váljon, és ne csak
passzív befogadóként olvasson vagy hallgasson ilyen típusú
szövegeket.
(Pl. nem lehet
egyértelműen megmondani, hogy mit jelent az Ady-versekben a
„magyar Ugar”, vagy pl. a „Disznófejű Nagyúr” szimbólum, mégis – főképp a
szövegkörnyzetből és a (költővel) közös kulturális tudásunkból fakadóan -- „megértjük” ezeket a
szimbólumokat.)
Fontos összefüggés, hogy a
szimbólum felerősíti az érzéki és érzelmi megközelítés lehetőségeit, és
szétválaszthatatlanul „egybefonja” az intellektuális tartalmakkal azokat.
(Jelentéssűrítés!!!)
(Megjegyzés!
A
jelkép másfajta képzettársítás! Egy jeltesthez egyetlen jelentés
társul, és – bár a jelentés képzettársításon alapul itt is – meglehetősen
egyértelmű, hogy a jelölő mire mutat. Pl. az Európa csendes… c. Petőfi-versben a
lánc a rabság, a kard a szabadság kivívásának
jelképe.)
Az
Ady-költészetben segítik a szimbólumok jelentéstartományainak meghatározását a
szimbólumrendszerek és a költemények kötetekbe-ciklusokba rendezése. A költő
azzal „segíti” azokat az olvasóit, akik kíváncsiak szimbólumainak jelentéseire,
hogy egy jelentésbeli holdudvart többféle szimbólummal fejez ki. (Pl. a
reménytelen, műveletlen, elmaradott, vidékies, durva, érzéketlen, konzervatív --
de lehetőségeit tekintve értékhordozó magyar világ szimbolikus kifejezői: a
„Hortobágy”, a „Tisza-part”, a „magyar sík”, „a magyar Ugar”, „a láp világa”, a
„nádas”, a „puszta”, „A téli Magyarország”, stb. Vegyük észre, hogy ezek a képek
Petőfinél még pozitív értékek hordozói voltak!)
Ady
szimbólumrendszerei
a következő társadalmi-közösségi problémákat mutatják fel néha egymással is ellentmondásban:
(Ehhez a felsoroláshoz
műveket és idézeteket kell társítani!!!!)
·
Városiasság (urbanizáció) és
elidegenedés
· Dzsungelszerű városok (Párizs) és vadonok (Bakony)
·
Vidékiesség, provinciális,
szűk látókörű elmaradottság és európai műveltség
·
Köznapias érzéketlenség és
durvaság szemben az ünnepi szenzibilitással és kifinomult művészi
érzékkel
·
A tehetségtelen
konzervatívok és a tehetséges, tragikus lázadók
konfliktusai
·
A „mégis”
attitűdje
·
Újfajta magyarságtudat a
„régivel” (Pusztaszer) szemben
·
Démoni, diszharmonikus
emberi kapcsolatok (főképpen a szerelemben)
·
Harmonikus és diszharmonikus
(lelki és testi) szerelmi élmények
·
Élet, erotika és halál
összefüggései
·
Az Istenhit
paradoxonai
·
A PÉNZ
fétise
·
A háború
szörnyetegei
·
A személyiség státusszerepei
– ÉN-mítoszok