A XIX.századi világirodalom főbb irányai
1.Romantika és realizmus
Mindkét stílusirányzat forrása a kiábrándulás a felvilágosodás
nagy eszméinek torzult megvalósulásából,a polgári társadalom-
ból. A romantikus művészek inkább elfordultak koruktól,s egy
képzeletük teremtette elmúlt, jövőbeli,vagy idegen, egzotikus,
de mindenképpen idilli világba menekültek.A realista írók in-
kább szembefordultak saját korukkal,s arra törekedtek,hogy az
emberi és társadalmi valóságot minél hitelesebben ábrázolják.
2.A realista művész...

3.A "realizmus" szót mint művészeti törekvést kifejező fogal-
mat először egy francia festő,Gustave Courbet használta 1855-
ben szokatlan kiállításának címéül.
4.A realizmus uralkodó műfaja a regény és a novella,világhírű
művelői elsősorban a francia és az orosz írók.

5.A franciák nagy triumvirátusa:Stendhal,Balzac,Flaubert;a no-
vellaírás nagymestere Maupassant;a naturalizmus atyja Zola.
Stendhal: igazi neve Henry Beyle, a vidékies Grenoble-ból,ki-
rálypárti családból származott,de Párizsba vágyott és Napóle-
on tábornok tisztje lett.A császárból azonban kiábrándult,s
később a hadseregben is inkább a megélhetést kereste a csaták
helyett.A Bourbonok Franciaországában nem találta helyét,szí-
vesebben tartózkodott Itáliában.Balzac fedezte fel zsenijét.
Művei:legjobb regénye a Vörös és fekete ^1830^ a szegény,de
tehetséges parasztfiú, Julien Sorel tanulságos karrierjének
történetét meséli el izgalmasan,fordulatosan.Regényének for-
rásául valóságos eset szolgált.Szabatos,tárgyilagos stílusban
és a részletekre ügyelve rajzolta meg hősének belső világát,
megteremtve ezzel a lélektani,ún.analitikus regényt.Hősei ro-
mantikus lelkek,konfliktusaikat éppen a valóság sivárságával
való összeütközés okozza.
A regény címe többértelmű,jelentheti az érvényesülés ka-

1. oldal

tonai vagy egyházi útját éppúgy,mint a rulett két színét is.
A főhős Napóleon koráért rajong,amikor a tehetség szár-
mazástól ill.vagyontól függetlenül érvényesülhetett,de kicsi-
nyes korban él,amelyben csak a képmutató törhet fölfelé.Magá-
ra erőltetett szerepével azonban nem képes tökéletesen azono-
sulni.Akkor lép ki belőle,amikor a "csúcsra" ért.
A regény cselekménye Julien Sorel "emelkedése"szerint 4
egységre tagolható:
1.A verriéres-i "kisvilág"
Verriéres bájos,vidéki kisváros,polgármestere de Rénal úr,az
iparosból lett újgazdag,aki nevelőnek fogadja fel Sorel ács
fiát,a művelt,papnak készülő Julient.Julien nem hisz Istenben,
de karriert akar csinálni,ezért az alakoskodást választja.Csak
"Tartuffe" akar lenni a polgármester házában,mégis beleszeret
annak szép,félénk,30 éves feleségébe.Madame de Rénalnak a fiú
lesz élete nagy,szenvedélyes szerelme.A szobalány -a szintén
Julienbe szerelmes Elisa- árulása,és saját,magasba törő vágyai
Verriéres elhagyására késztetik a főhőst.
2.Besancon
Besancon már nagyváros,Julien az itteni papneveldében tanulhat
tovább képmutatását művészetté fejlesztve. A legjobb tanuló lesz,de éppen ezért bélyegzik "önállóan gondolkodónak",s kell
elhagynia a szemináriumot.Gyóntatójának ajánlásával de La Mole
márki alkalmazza titkárként Párizsban.
3.A párizsi "nagyvilág"
Julien Párizsban a nagypolitika sodrába jut,s lassan nélkülöz-
hetetlenné teszi magát a márki számára.A márki nemessé akarja
tenni őt,de időközben a lánya,a romantikus Mathilde is bele-
szeret az ifjú titkárba.Julien ügyes taktikával töri meg a gő-
gös nemeslány büszkeségét,és szeretőjévé teszi.A márki belee-
gyezik a házasságba lánya hírnevének megmentése érdekében,sőt
huszár hadnagyi kinevezést szerez immár Julien Sorel de La
Vernaye lovag részére.Julien elérte célját.
4.A bukás - lehull a "Tartuffe-álarc"
A féltékeny Madame de Rénal leleplező levele lehetetlenné te-
szi Julient.A szenvedélyes Julien Verriéres-be megy,s kétszer
rálő a templomban régi szeretőjére,de nem oltja ki az életét.
Börtönbe kerül,s különös megnyugvást érez:nem kell többé ala-
koskodnia.Mathilde megmentené,de ő már nem akarja korábbi é-
letét élni.A bíróságon önmagát vádolja,halálra is ítélik,de

2. oldal

talán éppen ezt akarja:már csak a szerelemnek él,az őt meg-
látogató Madame de Rénalnak megvallja:a nagyravágyás szakítot-
ta el a boldogságtól,a halál közelében már nincsenek ilyen a-
kadályok.Végre-ha rövid időre is-önmaga lehet és igazán szeret
het.Julien halála után három nappal Madame de Rénal,gyermekeit
átölelve,meghal.
A jellemábrázolás fő kérdése Julien alakja:nem átlagos,
törtető karrierista ő,a magára kényszerített álarc mögött meg-
őrizte jobbik énjét.Magatartása inkább szembeszegülés kora kép
mutatásával,egyfajta hazárdjáték.Végül olyan helyzetbe jutott,
melynek folytatása már belső értékeit pusztította volna el.Ek-
kor követi el a merénylete.Lelki épségét végül csak úgy tudja
megmenteni,hogy kilép az életből.
A Vörös és fekete tehát nem csupán egy kettétört karrier
érdekes története,hanem az író keserűségének a kifejezése,a
társadalom hazug erkölcseinek a leleplezése is.

Balzac:apja Napóleon császársága idején gazdagodott meg,a ne-
mesi származásra utaló de szócskát önkényesen vette fel ne-
vébe.Szigorú neveltetést biztosított fiának,Honorénak,aki a-
zonban 20 éves korában a saját útját kezdte járni: a jogi e-
gyetemet otthagyva író akart lenni.A siker nem jött,ekkor üz-
leti vállalkozásba kezdett,amibe belebukott:szinte egész éle-
tére eladósodott.Korán megtanulta,hogy az emberi szenvedélyek

két nagy forrása az arany és a gyönyör. Egy idősebb asszony vette pártfogásába,így belevethette magát a munkába. Évente 5-6 regényt írt,az irodalom gályarabja lett.Nagy tervet ková-

csolt:meg akarta írni az erkölcsök történetét,kora társadalmá
nak teljes körképét típusokat alkotva,a bűnöket és erényeket
mintegy leltárba szedve.
Művei:legismertebb regényének,a Goriot apónak az írása közben
született meg benne az a gondolat,hogy műveit a szereplők
visszatérésével hatalmas,egymással összefüggő regényciklussá
rendezi:1841-ben választotta regényciklusának az Emberi szín-
játék gyűjtőcímet,mely mintegy 90 regényből áll.Központi gon-
dolata az,hogy a polgárság a vagyon utáni mohó hajszában el-
veszíti korábbi értékeit.A Goriot apó a balzaci életmű közép-
pontjában helyezkedik el,s hordozza írója minden vonását. Az
író célja:teljes keresztmetszetet adni kora társadalmáról a
lehető legpontosabban,hiszen az író csak a TÖRTÉNELEM írnoka.

3. oldal

A regény cselekménye:Párizsban,1819-ben,öt évvel Napóleon bu-
kása után,a Bourbon-restauráció idején kezdődik a történet
egy külvárosi panziónak,Madame Vauquer (voké) házának aprólé-
kos bemutatásával:"prózai nyomor uralkodik itt,s mindent át-
jár a kellemetlen,áporodott panzióillat".A nyomasztó légkör e
lőrevetíti az itt élők sivár,reménytelen életét.A "legszebb"
szobák az első emeleten vannak,azokat a panzió tulajdonosa,
Vauquer-né,illetve egy ifjú hajadon,Victorine Taillefer,és an
nak kísérője,Madame Couture (viktorin tajöfer és madam kutür)
foglalják el.A második emeleten Poiret úr és a rejtélyes Vaut
rin lakik(poáré és votren),a harmadikon egy vénkisasszony,egy
öregúr,Goriot apó és egy diák,Eugéne de Rastignac kapott szo-
bát(gorio és rasztinyak).Balzac szinte fárasztó részletesség-
gel mutatja be a szereplőket,csak Goriot-ról és Vautrin-ről
tudunk meg jóval kevesebbet:titkaik csak később és fokozato-
san juthatnak az olvasó tudomására.A Vauquer-ház a korabeli
Párizs keresztmetszetét adja,az "emeletek" a társadalmi hely-
zetet és mozgásteret is jelképezik:aki följebb költözik,az le
felé süllyed társadalmi helyzetét tekintve.
Eugéne de Rastignac joghallgatót a fölfelé törekvés becsvágya
fűti,vissza akarja szerezni családja nevének régi ragyogását:
eleinte kitartó,becsületes munkával akar bekerülni az előkelő
társaságba,de hamar megsejti:gazdag,arisztokrata női pártfogó
ra,szeretőre kell szert tennie,ha érvényesülni akar.Távoli ro
kona,az ünnepelt szépasszony,Madame Beauséant(boszean) beveze
ti a felső körökbe,és tanácsokkal is ellátja:ha ebben a világ
ban érvényesülni akar,akkor ne mutassa ki érzelmeit és legyen
kíméletlen ellenfeleivel.Rastignac első kísérlete nem sikerül
het,hisz még zöldfülű:Anastasie de Restaud grófné visszauta-
sítja közeledését.Vautrin szinte belelát a diák szívébe és a
"pártfogásába veszi":tisztességgel itt semmire sem megy-tanít
ja neki,hisz aki erényes,az nyomorog."A látható ok nélkül ke-
letkezett nagy vagyonok titka olyan bűn,mely feledésbe ment,
mert ügyesen követték el." A "fent" és a "lent" világának er-
kölcstana között tehát nincs különbség.Ekkor Rastignac kikö-
nyörgi -szívhezszóló levélben- nehéz körülmények közt élő hú-
gai és anyja megtakarított pénzét,hogy "úri módon" reprezen-
tálhasson karrierje érdekében,s megszerezhesse Delphine de Nu
cingen báróné "pártfogását".Vautrin ugyan jobb üzletet ajánl

4. oldal

neki,de a diák visszaretten az ördögi tervtől:udvarolnia kel- lene Victorine kisasszonynak,akit dúsgazdag apja csak azért
tagadott ki,hogy minden vagyonát egyedül fia örökölje.Vautrin
provokálná és párbajban megölné az ifjú Taillefert,az apa pe-
dig visszafogadná a lányát,akit így Rastignac elvehetne mil-
liós hozományával együtt;Vautrin csak százalékot kérne.Ras-
tignac visszautasítja az ajánlatot,de csüggedt pillanataiban
eszébe jutnak Vautrin szavai,és el-elbeszélget Victorine-nal.
Vautrin olvas a fiatalok lelkében,és dönt helyettük:megöli az
ifjú Taillefert,másnap azonban lelepleződik.Letartóztatják a
rendőrök,s kiderül róla,hogy szökött fegyenc,ő a hírhedt Vas-
fejű,azaz Jacques Collin (zsak kolen).A drámai fordulat után
az író már csak Rastignac és Goriot apó sorsát követi nyomon.
Sorsuk összefonódik,hiszen Restaud grófné és Nucingen báróné
valójában Goriot lányai,akiket hozományvadászok vettek fele-
ségül,és nem rendelkezhetnek vagyonukkal,még mindig apjuktól
várnak és kapnak pénzt,támogatást.Az egykor gazdag Goriot-nak
már csak egyetlen célja maradt:boldognak szeretné látni lánya
it.Rastignac pedig akaratlanul is beleszeret Delphine de Nu-
cingenbe,akit eleinte csak ki akart használni.A diák még meg-
maradhatna a helyes úton,hiszen tiszteletet ébreszt benne Go-
roiot apó végtelen szeretete és önfeláldozása,de ismét csalód
nia kell.Az öreg már az életjáradékát is pénzzé tette,hogy se
gíthessen a lányainak,a lányok családi élete,anyagi biztonsá-
ga mégis összeomlik,s továbbra is apjuktól követelnek - két-
ségbeesetten - támogatást.Goriot zokog tehetetlenségében,s a
kiállt izgalmak összeroppantják.Csak a két diák,Rastignac és
Bianchon,a medikus ápolja,lányai feléje se néznek.Rastignacot
megrendíti ez az "elegáns apagyilkosság":"sártengernek látta
a nagyúri világot",ahová annyira vágyakozott.Goriot apó teme-
tésére a lányai egy fillért sem adnak,a halottas kocsit is csak Rastignac kíséri el,a lányok címeres,de üres hintójukat
küldik maguk helyett.A diák meghozza régóta érlelődő döntését
"-Most mirajtunk a sor!"-mondja a temetés után Párizson végig
nézve,s "a Társadalom arcába vágott merész kihívás első tette
ként Rastignac elment vacsorázni Nucingen bárónéhoz." Megta-
nulta tehát egy életre az érvényesülés leckéjét...Rastignac
pályája nyomon követhető az Emberi színjáték további regénye-
iben: Delphine de Nucingen szeretőjeként karriert csinál (El-
veszett illúziók),majd Nucingen báró üzlettársaként hatalmas
vagyonra tesz szert,végül igazságügy-miniszter,gróf és a fő-

5. oldal

rendiház megbecsült tagja lesz.Pályafutásának titka az ügyes
képmutatás és az erkölcsi gátlástalanság.Balzac regénye nem
pusztán tükör,egyben leleplezés is.
Jellemábrázolása: elsősorban leíró,az író "mindent tud" sze-
replőiről,sokoldalúan mutatja be és cselekedteti őket.A lé-
lekrajz finomságaival kevésbé törődik,mégis érdekli főhősei-
nek fejlődése,pl Rastignac fokozatos "alkalmazkodása" az őt
körülvevő világ erkölcseihez.Alakjai tipikusak.
Szerkesztésmód:cselekményvezetése lineáris,a cselekmény több
szálon fut,majd a fontosabb pontokon kerszteződnek,összefo-
nódnak a szálak.Az író kedveli a romantikus,titokzatos for-
dulatokat,az ellentétezést,éles szembeállításokat,tehát még
nem szakadt el teljes mértékben a romantika hagyományaitól.
Hatása:az irodalomtörténetre felmérhetetlen,a modern irodalom
uralkodó műfaja,a társadalmi regény az általa kijelölt úton
fejlődött tovább.

Flaubert:Rouenban,Normandia fővárosában született,s életének
nagy részét is ezen a vidéken töltötte anyagi gondok nélkül.
Családjának jómódja lehetővé tette,hogy életét nagy szenvedé-
lyének,az írásnak szentelje.Lassan,legendás kínok között al-
kotott,éveken át csiszolta tökéletessé műveit.Míg Balzac öt
regényt írt egy év alatt,Flaubert-nek öt év kellett egyetlen
mű megírásához.Teljes mértékben el tudott szakadni a romanti-
kus hagyományoktól,fő elve a szenvtelenség,a tárgyilagosság
és a felesleges mondatok elkerülése volt.A regényeihez szüksé
ges anyaggyűjtést a helyszínre utazva,szinte tudományos pon-
tossággal végezte.Arra törekedett,hogy a mű "álljon meg önma-
gában",az író mindvégig szigorúan maradjon a háttérben.Ezt az
írói távolságtartást a nézőpontok szinte észrevétlen,de folya
matos váltogatása tette lehetővé,vagyis az,hogy a szereplőket
mindig valaki másnak a szemével látjuk.Legnagyobb hatású műve
a Madame Bovary (Bovaryné) című regénye,mely 1857-ben jelent
meg óriási sikerrel.
Lényege:A regényben - mely "Vidéki erkölcsök" alcímmel jelent
meg - egy asszony,Emma Rouault(ruól) történetét olvashatjuk
férjhezmenetelétől öngyilkosságáig.Emmát,a tanyasi lányt fe-
leségül veszi Charles Bovary "doktor"(azaz csak egészségügyi
tiszt,aki nem végzett egyetemet).A lány számára a házasság az
első "kitörési kísérlet" középszerű sorsának korlátai közül,

6. oldal

annak első napjaiban igyekszik is meggyőzni önmagát,hogy bol-
dog.Nehézkes,esetlen és szellemtelen,ám jószívű és angyalian
naiv férjéből hamar kiábrándul,s ismét álmodozni kezd kamasz-
kori romantikus olvasmányainak világáról,a viharos,változatos
és izgalmas életről.Egyre nyomorultabban érzi magát középsze-
rű környezetében,ezt az érzést azonban senki,de főképp a fér-
je nem képes megérteni.A "meg nem értett asszony" házasságtö-
réssel próbál vigasztalódni és egyben bosszút is állni érzé-
ketlen férjén.Kitörési kísérletei azonban nem sikerülhetnek,
hiszen szeretői nem méltó társak,csak saját kényelmük,illetve
a kellemes hódítás érdekli őket.A férj egész végig nem tud
semmiről (a felszarvazott férjek mintaképe),csak felesége ha-
lála után találja meg annak szerelmes leveleit.Miért követ el
öngyilkosságot Bovaryné?A főszereplő egyszerre áldozat és hős
is,hiszen nem abba a világba való,ahova sorsa helyezte.Első-
sorban mégsem gyönyörű külseje,hanem bonyolultan gazdag lel-
kivilága,szenvedélyessége különbözteti meg a többiektől.Lég-
várainak összeomlásába valósággal belebetegszik,a házasság-
törések miatt életét hazugságok szövedéke hálózza be.Közben
egyre szenvedélyesebbé válik,amit szeretői mindinkább teher-
nek éreznek,s ő maga is kezdi felfedezni szeretőivel való vi-
szonyában a házasélet nyűgét és egyhangúságát.Újra és újra
felismert boldogtalansága miatti kétségbeesése egyre mélyebb
és veszélyesebb erkölcsi és anyagi örvényekbe sodorja:egy na-
gyobb összegű kölcsönért már valósággal felajánlkozik a hely-
beli adószedőnek.Úgy tűnik,nincs már visszaút.Mégis marad any
nyi ereje,hogy -Julien Sorelhez hasonlóan- kilépjen az élet-
ből:arzénnal mérgezi meg magát.Bovary "doktor" képtelen segí-
teni feleségén,csődöt mond éppúgy,mint élete során mindig.

Maupassant Flaubert tanítványa volt,de szűkszavúságával még
mesterén is túltett.A legegyszerűbb és legtökéletesebb ki-
fejezésmódot kereste.Leghíresebb művei a novellái,mint pél-
dául a "Gömböc" című elbeszélés.Témája az,hogy a poroszok ál-
tal megszállt Rouenból postakocsival menekülő úri társaság
tagjait emberség és tisztesség dolgában messze felülmúlja a
lenézett,kövérkés utcalány.Egy közbeeső állomásról csak ak-
kor utazhatnak tovább,ha Gömböc enged a pökhendien követe-
lődző porosz tiszt erkölcstelen kívánságának.A lány erre na-
pokig nem hajlandó,de az úri társaság nyájasan álszent könyör

7. oldal

gésének hatására "feláldozza" magát.Ezután megvetően elfor-
dulnak tőle,hagyják éhezni útközben,holott korábban ők ették
meg a lány ennivalóját.
Émile Zola: ún."kísérleti" regényeket írt a kísérleti orvostan
mintájára,mert szerinte az írónak is a természettudóshoz,or-
voshoz méltó módszerrel kell alkotnia,ha valóban fel akarja
tárni a valóságot.Éppen ezért nevezte ő is ezt a módszert na-
turalistának.Hitt az öröklődés meghatározó erejében,a legap-
róbb részleteket is fontosnak tartotta,illetve a csúnyát,a
visszataszítót is megmutatta.Elvetette a realista tipikussá-
got,helyette a tények sokaságának bemutatásával tört a hite-
lességre.Leghíresebb regénye-a"Nana"-egy kurtizán története.


6.Az orosz írók:az orosz hivatalnok-ill.katonaállam középko-
riasságát,elmaradottságát elsőként az orosz értelmiségiek,í-
rók,költők ismerték fel.Az írástudatlan tömegekhez azonban nem
juthattak el a gondolataik,a hatalom pedig veszélyesnek tar-
totta őket,így hamarosan afféle "felesleges emberekké" váltak,
akik pontosan tudják,mit kellene tenniük,de vagy nincs erejük,
vagy nincs bátorságuk hozzá.Egyvalamit mégis tehettek:írásaik-
kal felhívták a figyelmet a visszásságokra:a hivatalnok-lét,az
az a csinovnyik-lét embertelenségére,a korrupcióra és a végte-
len emberi nyomorúságra,bűnre és bűnhődésre,vagy a hétköznapi
lét tragikomédiájára.Az értelmiség egyik csoportja a fejlett
Nyugat vívmányainak átvételében,mások az orosz hagyományok és
vallásosság felelevenítésében látták a megoldást.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol:a kozák kisnemesi családból szár-
mazó Gogol színész akart lenni,de álmai városában,Pétervárott
segédírnokként tengette életét.Puskin fedezte fel írói tehet-
ségét,elbeszéléseinek kedélyes humorát (pl."Tanyai esték").Az
éles szemű Gogol előtt azonban hamarosan lelepleződött a jel-
legzetes pétervári "csinovnyik (hivatalnok) - világ",s sorban
születtek fanyar humorú,groteszk és abszurd novellái. A leg-
nevezetesebbek ezek közül "Az orr" és "A köpönyeg" című művei.
Szintén összeforrott Gogol nevével "A revizor" c.vígjáték és a
"Holt lelkek" c.regény.
A köpönyeg:"főhőse" egy szürke kishivatalnok, Akakij Akakije-
vics,akinek megjelenése,neve,munkája egyaránt jelentéktelen.Fő
feladata az iratmásolás,ezt meg is szokta,meg is szerette,s hi

8. oldal

ába adnak neki megbecsülésből egy alkalommal más feladatot(egy
ügyirat átfogalmazását),képtelen vele megbirkózni,inkább vala-
mi másolnivalót kér helyette.Helyzete így kiszolgáltatott,mun-
katársai gúnyolódnak rajta.A sok körmöléstől már rosszul lát,
egyedül él.Szívesen viszi haza a munkáját,vagy ha éppen nincs,
akkor a saját örömére másolgat valamit.Csekélyke fizetését fil
lérre beosztja,még egy kevés megtakarított pénze is van. Egy
reggel-amikor az idő már hidegre fordult-észreveszi elnyűtt kö
pönyegének szétfoszlását,elviszi hát a szabóhoz,aki már nem vállalja a javítását:már nincs mihez hozzávarrni a foltot. Azt
javasolja a szabó,hogy csináltasson vele Akakij Akakijevics egy új köpönyeget.Hősünk sokat töpreng a megoldáson,végül bele
vág a kalandba.Keményen takarékoskodik,közben követi egyre in-
kább várt köpönyege születésének pillanatait:amikor végül elké
szül,nagyon büszke rá,kollégái is észreveszik és megdicsérik,
sőt ennek örömére kis "ünnepséget" is rendezni akarnak.Az "ün-
nepelt" szívesen megy el erre az alkalomra,de hamarosan elbú-
csúzik,s elindul hazafelé.Már besötétedett,útközben rejtélyes
alakok megtámadják és elrabolják a köpönyegét:dideregve és lé-
lekben összetörve szalad haza.Másnap megpróbál igazságot keres
ni,de a hatóság nem tud és nem is akar neki segíteni.Utoljára
egy tekintélyes személyhez fordul,akihez-szerencsétlenségére-
nem a megfelelő pillanatban érkezik:a tekintélyes személy ép-
pen régi ismerősével diskurál,s kapóra jön neki az akadozó be-
szédű kishivatalnok,hogy hatalmát fitogtassa:megalázza,megi-
jeszti és elzavarja Akakij Akakijevicset.Hősünk -szinte önkí-
vületben- hazavánszorog,ágynak esik,s hamarosan meghal.Szel-
leme azonban nem tud nyugodni,kísértetként visszajár és le-
tépi a megrémült emberekről a köpönyegüket.Így jár a tekinté-
lyes személy is,"akire az eset erős hatást gyakorol",és ezu-
tán sokkal ritkábban gyötri alárendeltjeit.Így aztán a kísér-
tetjárás is megszűnik,legfeljebb csak az éjjeliőrök képzele-
tében él tovább.
E rövidke,tragikus történetet komikus modorban adja elő az író
a mindentudó jólértesültség látszatát keltve,a száraz tényköz-
lést a fecsegő bőbeszédűséggel váltogatva.Az olvasó így szinte
maga sem tudja eldönteni:sajnálja inkább,vagy kinevesse a no-
vella főhősét.A történet egyszerre tragikus és komikus,Akakij
Akakijevics alakja és élete egyszerre riasztóan torz,nevetsé-
ges és sajnálatra méltó.A köpönyeg mint aprócska cél vágyálmok

9. oldal

tárgyává válik,elrablása a főhős élete értelmétől való megfosz
tását jelenti.Nemcsak Akakij Akakijevics világa torz,kollégái,
főnökei,vagy akár a "tekintélyes személy" mind eltorzult lelkű
figurák,s ez hivatalnok-létükből adódik.A befejezés is furcsa,
groteszk játék:a fantasztikus kísértetjárás egyszerre groteszk
és abszurd.Gogol novellája megmosolyogtatja és meg is döbbenti
olvasóját:éppen ez a groteszk ábrázolás célja.A művet elsőként
Arany János ültette át német fordításból magyarra 1875-ben.
(A "groteszk" egymás mellé nem illő,ellentétes dolgok összekap
csolása,mely ellentmondásos érzéseket kelt;az "abszurd" pedig
lehetetlen dolgok lehetségesnek való feltüntetése.)
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (gróf):Jasznaja Poljanában,édesany-
ja,a fiatalon meghalt Volkonszkaja hercegnő birtokán született
és élte le élete legnagyobb részét.Ifjúkori nagyvilági élete
és kaukázusi,majd krími katonáskodása (részt vett Szevasztopol
védelmében) után Pétervárra ment,ahol megismerkedett a főváro-
si "nyugatos" írókkal,Turgenyevvel,Goncsarovval,majd nyugat-eu
rópai körútra indult.A nyugati civilizációból,a szabad verseny
önzéséből kiábrándulva a saját birtokára visszatérve megkezdte
az orosz nép(és önmaga) átnevelését.A régi,patriarchális föl-
desúr-jobbágy kapcsolatot akarta az új "testvériség" szolgála-
tába állítani:kis,paraszti közösségekben akarta megvalósítani
Isten országát a Földön,az Evangélium szellemében.Az emberiség
tanítója akart lenni,de szembefordult vele a családja ; a pra-
voszláv egyház kiközösítette,de saját maga is elszakadt koráb-
bi életétől:egyszerű parasztként akart élni és a családjával
együtt paraszti munkát végezni.Elítélte az erőszakot (a forra-
dalmat is),és megszabadult minden tulajdonától,még szerzői jo-
gairól is lemondott.Az erőszakmentes "tolsztojánizmus" világ-
szerte ismertté vált,akárcsak az író egyfajta"megvilágosodást"
hirdető regényei:a "Háború és béke"; az "Anna Karenina" és a
"Feltámadás".Leghíresebb önéletrajzi ihletésű figurája a Fel-
támadás c. regény főhőse,Nyehljudov herceg,aki az Evangélium
segítségével találja meg a megvilágosodást:"Keressétek Isten
országát,és a többi megadatik néktek"-olvassa."Mi pedig a töb-
bit keressük,és nyilvánvalóan nem találjuk"-mondja magában.
Iván Iljics halála:ez az elbeszélés (mások szerint kisregény)
egy hivatalnok - Ivan Iljics Golovin,törvényszéki bíró - meg-
világosodásáról szól.A mű központi kérdése:hogyan nem szabad
élni,illetve hogyan kellene élni.A stílus rendkívül tömör,Ivan

10. oldal

Iljics sorsa szinte észrevétlenül példázatos.Szembekerül egy-
mással a főhős "egyszerű,mindennapi és iszonyú",azaz sikeres,

kellemes és hibátlan élete,valamint a rendkívüli fizikai szen- vedésekkel járó,de a megvilágosodást,megtisztulást is meghozó haldoklása,majd halála.Tolsztoj - a hagyományos időrendet meg-

bontva - a mű első részében azt mutatja be,hogyan hatott Ivan
Iljics halálának híre és ténye a családjára,barátaira,ismerő-
seire,kollégáira:kiderül,hogy senki sem gyászolja őszintén,a
kollégái már saját előléptetésük esélyeit latolgatják,felesé-
ge azt panaszolja,hogy miképpen hatott a beteg iszonyatos szen
vedése az ő idegeire,s azon töpreng:mennyi pénzt lehetne még
kicsikarni az államkincstártól férje halála ürügyén.A 2.és 3.
részben mutatja csak be a múltat,azaz Ivan Iljics "egyszerű,
mindennapi és iszonyú" életét,ami éppen azért iszonyú Tolsztoj
szerint,mert hőse teljesen középszerű életet élt,eszményi hi-
vatalnok lett és mindenben "az elvárásokhoz",magas állású sze-
mélyek "értékrendjéhez" igazodott.Így is nősült meg,a kezdeti
boldogság után hamarosan jöttek a veszekedések.Ez ellen úgy vé
dekezett,hogy mind több időt töltött hivatalában.Magas beosztá
sú ügyész lett,s épp új lakásukat rendezte be,amikor egy füg-
göny felrakása közben megcsúszott,s az oldalát beverte egy ab-
lakkilincsbe.Ettől kezdve fokozódó fájdalmat kezdett érezni ol
dalában,s élete egyre keservesebbé vált:az orvosok nem mondták
meg az igazat,fölényeskedtek vele;a felesége szerint az egész
betegséget csak Ivan Iljics találta ki az ő bosszantására,a lá
nya rá se nézett-neki éppen udvaroltak-;csak kisfiától és em-
berséges,falusi származású szolgájától,Geraszimtól kapott sze-
retetet ill. segítséget.A 4. részben Ivan Iljics haldoklását
látjuk:a színhely a betegszoba,ahol a hős magára marad szörnyű
szenvedéseivel.Fájdalmai napról napra erősödtek,ópiumot adtak
neki,már morfiuminjekciókat is kapott,mégis "gyötrelmei közül
a hazugság volt a legnagyobb...: hogy Ivan Iljics csak beteg,
de nem haldoklik,csak viselkedjék nyugodtan,és kövesse az or-
vosok előírásait,és akkor minden jól végződik...Látta,hogy sen
ki sem sajnálja...csak az egy Geraszim értette meg helyzetét,
csak ő sajnálta.Az író tudatosan állítja szembe a tiszta,egész
séges,fiatal parasztlegény egyszerűségét,őszinteségét,természe
tes jóságát a haldokló környezetének közönyös szenvtelenségé-
vel illetve álszent viselkedésével.A kisregény legfontosabb ré
sze az a belső dialógus,amit - a külső,fizikai szenvedésektől

11. oldal

csaknem függetlenül - Ivan Iljics önmagával folytat elhibázott
életéről.A lelki folyamat vége és eredménye az,hogy meglátta a
"fényt",élete utolsó órájában még jóvá tette elhibázott életét
észrevette,hogy mások is szenvednek,s lelkében feltámadt az ön
zetlen szeretet,a sajnálat a szenvedők iránt.Rádöbbent,hogy úgy kell intéznie halálát,hogy nekik ne fájjon.Erkölcsileg meg
tisztult:eltűnt a fájdalom,eltűnt a halálfélelem,s megigazulva
boldogan halt meg."Hát ez az! - szólt váratlanul,fennhangon. -
Milyen boldogság!"
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij:a modern regényírók előfutá-
ra,regényeiben a szerzői közlés a minimumra szorítkozik.Az író
helyett a szereplők beszélnek,úgyszólván önmagukat mutatják be.Hosszú monológokban tárják fel lelküket,sokszor úgy,mintha
gyónnának:így ismeri meg az olvasó legrejtettebb titkaikat il- letve tudatukat,eszméiket.Láthatjuk belső és egymással folyta-
tott vitáikat,melyek egyenrangú "szólamokként" sorakoznak fel,
ezért nevezik Dosztojevszkij regényeit többszólamú,azaz "poli-
fonikus" regényeknek.Élete is bővelkedett gyötrelmekben,töpren
gésben,kételkedésben:már elindult írói pályáját törte derékba
egy illegális nyomda létrehozásában,ill.egy összeesküvésben való részvétele miatti letartóztatása.Már a kivégző osztag e-
lőtt állt a sortűzre várva,amikor kihirdették,hogy szibériai
száműzetés,majd közkatonai szolgálat lesz "csak" a büntetése.
Tíz évvel később szabadult,s az eltelt évek történetét a "Fel-
jegyzések a holtak házából"c.művében írta meg,mely helyreállí-
totta írói tekintélyét.Igazi,nagy regényeinek sorát a "Bűn és
bűnhődés" nyitotta meg,majd "A félkegyelmű",az "Ördögök" és a
"A Karamazov-testvérek" következtek.
Bűn és bűnhődés: Raszkolnyikov,a 23 éves,nyomorgó joghallgató
nem fogadja el a társadalmi igazságtalanságot.Személyes sorsát
"tetű-lét"-nek tartja,és át akar lépni a kevesek,az uralkodók
közé.Rögeszméje szerint neki -mint "kiválasztottnak"- joga van
ezért bármit megtenni,még ölni is.Gondolatait meg is jelenteti
egy cikkben,s a következö lépés már a cselekvés. Aprólékos
gonddal megtervezi a tettet,kiválasztja a társadalomban mások által is kártékonynak ítélt uzsorás öregasszonyt.Jóllehet azt
hiszi,hogy pusztán a tudata irányítja,terve végrehajtására
csaknem képtelennek bizonyul:nem képes hidegvérrel gyilkolni.
A külső körülmények fölött sem képes uralkodni:váratlanul meg-
jelenik az uzsorásnő húga,Lizaveta,így őt is meg kell ölnie...

12. oldal

Ezt a bűntettet már nem igazolhatja saját maga alkotta ideoló-
giájával,s megindul a tett következményeinek irányíthatatlan
láncreakciója:napokig önkívületi állapotba zuhan,lázálmában a
gyilkosságról beszél,de barátai összefüggéstelen mondataiból
nem értenek semmit.Amikor magához tér,még mindig nem "elméle-
tét" vonja kétségbe,inkább önmagában csalódik: rá kell döbben-
nie,hogy nem rendkívüli ember,nem tartozik a kiválasztottak kö
zé,hiszen nem tudott hidegvérrel,megfontoltan gyilkolni,s még
a rabláshoz sem értett.Szörnyű titka is gyötri,lassan kezd föl
ébredni benne a lelkifurdalás,amely bűnösségének felismerésé-
hez,tudatosodásához vezet.Ráterelődik a vizsgálóbíró,Porfirij
Petrovics gyanúja:ő is olvasta Raszkolnyikov elméletét,s éppen
a cikkből következtet a diák bűnösségére,de nincs bizonyítéka
ellene.A diák a vizsgálóbíróval folytatott beszélgetések során
rendkívül gyanúsan viselkedik,mintha maga is a lelepleződést
akarná,s titokban valóban azzal a gondolattal foglalkozik,hogy
feladja magát.Lelkifurdalása nem hagyja nyugodni,valakinek el
kell mondania szörnyű tettét.Szonyának,az utcalánynak - aki
családja fenntartásáért vállalta a prostitúcoót - végül meg-
gyónja tettét.Szonya mélyen vallásos,s ráparancsol Raszkolnyi-
kovra:"Menj most mindjárt,ebben a percben,állj ki a keresztút-
ra,hajolj le és csókold meg a földet,amelyet beszennyeztél,az-
tán hajtsd meg magad az egész világ előtt a négy égtáj felé,és
mondd fennhangon mindenkinek:Öltem! Akkor az Isten új életet
ád neked!" A szomszéd szobában tartózkodó Szvidrigaljov titkon
kihallgatja Raszkolnyikov gyónását,s ő egészen más megoldást
javasol a diáknak:szökjön külföldre,ne adja fel magát,hiszen a
gaztett megengedhető,ha jó a célja.De a diák már nem menekül-
het:ilyen teherrel a lelkén nem élhet tovább.Közben egy ártat-
lan szobafestő,aki a gyilkosság idején abban a házban dolgo-
zott,ahol az uzsorásnő lakott,vallási fanatizmusból bevallja,
hogy ő a gyilkos.A diák reménykedni kezd,de Porfirij,a vizsgá-
lóbíró nem hisz a szobafestő vallomásának:kereken megmondja a
diáknak,hogy szerinte ő a gyilkos.Raszkolnyikov nem ismeri be
azonnal tettét,előbb le kell győznie lelkében a félelmet.Ebben
Szonya,a szerelme segít neki.Elmegy a rendőrségre és halkan,re
megve,de érthetően megteszi vallomását.Elítélik,Szibériába ke-
rül kényszermunkára,ahova Szonya is elkíséri.Nem azonnal,hanem
fokozatosan döbben rá bűnösségére.Azt is megérti,hogy a szenve
dés,a bűnhődés az a tisztítótűz,mely újjászületéshez vezet.

13. oldal