A XIX. századi magyar regény a szentimentalizmus, a romantika, a realizmus és a naturalizmus jegyében teremtôdik meg. Hatóereje társadalmi mondandójában, az ideális és a valóságos ellentmondásainak megrajzolásában rejlik. Gyengéje a regényszerkezet kialakításának esetlegessége. A hôsök rendszerint vívódó hôsök, a történések legtöbbször katasztrófa jellegûek.
Fontosabb Dugonics András: EtelkaMikszáth Kálmán: Gavallérok; Beszterce ostroma; Új Zrínyiász; A Noszty-fiú esete Tóth Marival
1. Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya (un. történelmi regény, I. Rákóczi György kora)Stílusában, témájában, hôseinek különösségében romantikus regény, mondandója azonban éppen a dekedens XIX. századi magyar romantika meghaladása.
Egyéni stílusában: kissé nehézkes mondatformálás, mindenféle virtuózkodástól mentes szövegszerkesztés, sok az "elhallgatás", a balladai homály. Vázlat a XIX. századi magyar regényrôl 2.
Kemény Zsigmond Özvegy és leánya c. regénye leszámolás a hajdanvolt regényes lovagvilággal, a lovagkor erkölcsi értékrendjével. (A megfontolatlan tettektôl, politikai vagy egyéb túlzásoktól óv a regény; körültekintô józanságra, bölcs mértékletre int.)
Témája egy leányrablás. Azt mutatja be a regény, hogyan rakódik össze apró hibákból, bûnökbôl jóvátehetetlen katasztrófa. (Vétkek: meggondolatlanság; rosszul értelmezett, makacs erény; könnyelmûség; tisztázatlan félreértések; jellemhibák; torzult jellemek; tartalmatlan nagylelkûség; vakhit; Tarnóczyné "az erény szörnyetege"; nosztalgiák )
A regényszerkezet: többszálú, lineáris idôkezelésû.Romantikus stíluskorszakba sorolható, Jókai JELENÉBEN játszódó regény (ebben rokona pl. Stendhal Vörös és feketéjének, és talán abban is, hogy hôse vívódó hôs, BÛNTELENÜL BÛNÖS)
Egyéni stílusmegoldások: hol tipikus, hol különös környezet; különös, sôt különleges figurák (mesehôs-szerûen gonoszak VAGY jók, bár ebben a Jókai-regényben kivételesen alapos a motivációk felrajzolása,tehát nem "csak úgy", természetüknél fogva gonoszak vagy jók a szereplôk.)
A téma:egy tiszta erkölcsû ember,Timár Mihály boldogság- keresése olyan társadalmi (gazdasági) viszonyok között, amelyek közepette lehetetlen becsületesnek maradni. Tímár Mihály eljátssza boldogságának lehetôségeit,így kettôs életmódra kényszerül, végül utópisztikus megoldással "kiválik" a társadalomból, önálló "sziget"-társadalmat teremt, amelyben nem érvényesülnek a Jókai korabeli társadalom visszásságai, félfeudális viszonyainak ellentmondásai.
A fôhôs un. vívódó hôs (meghasonlott, állandóan utat keresô és utat tévesztô, vétkes, de lelkiismeretes hôs)1.Melyik mû "szereplôi" a következô alakok,fogalmak,tárgyak? (Számmal jelölje a kipontozott helyen! Az arany ember: 1.-- Új Zrínyiász: 2.-- Az a fekete folt: 3.--Barbárok: 4.-- Szegény emberek 5.)