(elemzési
vázlat)
I. A Gangesz partja Adynál a keleti származást jelenti (konkrét és átvitt értelemben is a magyarságét és a költőét), így titokzatos, meseszerű világot idéz. („Jöttem a Gangesz partjairól…”)
A
lelki differenciáltság, kifinomultság jelzései a következő képek:
„A szívem egy nagy harangvirág, / s finom remegések: az erőm.”
Baljós
fogalmak, szószerkezetek utalnak a gyűlöletes, elmaradott, durva, érzéketlen,
tehetségtelen feudális Magyarországra:
„Gémes
kút, malom-alja, fokos,
Sivatag,
lárma, durva kezek,
Vad
csókok, bambák, álom-bakók…”
(Forrás:
Vezér Erzsébet)
II.
A
második versszak egész szövegértelme szerint Vajda János egy prózai írásából
került Adyhoz. (De felfigyelhetünk Vajda János Credo c. költeményével való
rokonságra is.)
Vajda:
„Míg borkulacs, makrapipa, kostök, juhászbunda, pusztai kútgém, kovatapló s
több efféle honi sajátságaink megéneklőinek tarka-barka rímkovácsolmányai
általános lelkesedést ébresztettek, az én verselményeimet a könyvárusnál
felejtette a közönség.”
(Forrás: Földessy Gyula)
és Ady:
Lótusz
című
versét veti össze, kimutatván a hasonlóságokat és a majdnem teljes eszmei
azonosságot.
III.
Király
szerint nem csupán a tespedt, sivatag-szerű Magyarország és a modern
személyiség konfliktusáról van szó, hanem a MŰVÉSZET és az ÉLET elvont
konfliktusáról is. A kínzó valóságos (élet-szerű) emberi világ és az érzékeny,
szenzibilis Művész kényszerű találkozásai bántják (megölik) a művészt, de nem
ölhetik meg a művészetet. Társadalmivá tágul így az egyéni életérzés és
„dráma”.
A
kettős (ambivalens) létezési módot (valóságos/hétköznapi – partikuláris és
művészi/ünnepi – nembeli) a költemény ritmusai is jelzik. (Hangsúlyok és
zökkentett jambusok.)
(Forrás: Király István: Ady Endre)
IV.
Vázlat az elemzéshez:
1.
Az
Új versek (1906) kötet A magyar Ugaron ciklusának 5. verse az általunk szemügyre
vett költemény. (A kötet és a ciklus jelentősége, az Ugar-szimbólum kifejtése,
idézetek…)
2.
A
költemény lehetséges elődje: Reviczky Gyula: Pálma a Hortobágyon.
3.
A
legfeltűnőbb a szerkezet építkezése -- drámai szerkezetű: külső és benső
konfliktusok; kontrasztozott struktúra.
4.
A
lírai költemény „drámai struktúrájának” elemei a következők:
1.
versszak Gangesz
partjai Jöttem Szűkülő
képi tartományok térritmussal Légiesség,
könnyedség Költőiség Egzotikum Két
részre tagolódó sorok (kivéve az első sort) |
2.
versszak Tisza-part Mit
keresek? Táguló
képi tartományok térritmussal Földhöz
ragadtság, nehézkesség Durva
valóság Hétköznapias,
vulgáris, profán Hármas
tagolású sorok (kivéve az utolsó sort) |
5.
A
kínzó közeliség élményei az érzékszervekre vetítve: látás (sivatag), hallás
(lárma), tapintás (durva kezek), közvetlen érzéki kapcsolat,
ízlelés (vad csókok) egyre közeledő félelmetes „támadást” sugallnak. A konfliktus
a művész és a valóság között tehát elsősorban EMBERI tényezőkön alapul
(kezek!!). Szétzúzza a költőiséget, az álmokat az ilyen szembesülés a
valósággal (álom-bakók).
6.
A
költemény ritmusa nyugtalanságot és határozottságot egyszerre sugall.
(Idézet és ritmizálás!!)
7.
Értelmezési lehetőségek:
a)
A
művészet és a hétköznapi valóság konfliktusáról szól a vers.
b)
Az egyéni és a társadalmi életérzés ütközik;
a személyes lét a felelősségvállalás kényszere miatt társadalmivá tágul.
c)
Az
idegenből jött (világlátott, MÉGIS magyar) egyéniség és a gyűlöletes,
provinciális, tudatlan feudális Magyarország konfliktusáról szól a vers. Újra
tudatosodik a „magyar Ugar” képzete más szimbólumokkal kifejezve.
8.
Szinte
minden kép jelkép vagy szimbólum ebben a költeményben. A fenti
„konfliktus-táblázatban” kiemeltük a legfontosabbakat. A Tisza-part tehát
jelentéstartományait illetően „ rokona”
·
a
magyar Ugarnak,
·
a
Hortobágynak, a láp világának,
·
a
magyar síknak,
·
a
téli Magyarországnak,
·
az
ó-nádasoknak…