Chanson
d’ automne
(Őszi
dal)
A
francia szöveg, annak nyers (szó szerinti) fordítása, és két műfordítás
összehasonlítása
Les
sanglots longs (hosszú zokogásai)
Des
violons (a hegedűknek)
De
l’automne (az őszé)
Blessent
mon coeur (bántják a szívem)
D’une
langueur (a bágyadtat ((levertet,
szomorút)) )
Monotone. (állandóan
((folyamatosan)) )
Térey
János műfordításában (aki az összes ún.
Szaturnuszi költeményt fordította):
Síró
vonón
Bong
monoton
Őszi
dallam,
Szivemre
tör,
S
kínja gyötör
Lankadatlan.
Tóth
Árpád
fordításában:
Ősz
húrja zsong,
Jajong,
busong
A
tájon,
S
ont monoton
És
fájón.
----------------------- 2. szakasz ----------------
Tout
suffocant (minden szenvedő)
Et
bleme, quand (és sápadt, mikor)
Sonne
l’heure (megszólal az óra ((zendül az óra, szól az idő)) )
Je
me souviens (emlékezem)
Des
jours anciens (a régi napokra)
Et
je pleure. (és sírok)
Térey
János fordításában:
Arcom
komor
S
fakó, mikor
Óra
kongat,
És
zokogok,
Ha
tűnt napok
Fölragyognak;
Tóth
Árpád fordításában:
S
én csüggeteg,
Halvány
beteg,
Míg
éjfél kong,
Csak
sírok,
S
elém a sok
Tűnt
kéj kél.
------------------------ 3. szakasz
--------------------
Et
je m’en vais (és indulok)
Au
vent mauvais (a rossz szélben)
Qui
m’emporte (amelyik elvisz engem)
Deca,
dela, (ide-oda) ((((A deca szó c betűje alatt egy kis ötös,
a dela szó végén az a betűn dőlt vessző van!))))
Pareil
a la (hozzá hasonlóan)
Feuille
morte. (a halott levélhez)
Térey
János fordításában:
S
már indulok,
Rossz
szél suhog,
S
messzekerget,
Mint
dérlepett
Holt
levelet,
Földrevertet.
Tóth
Árpád fordításában:
Óh,
múlni már,
Ősz!
Hullni már
Eresszél!
Mint
holt avart,
Mit
felkavart
A
rossz szél…
Mi
újat hoz Verlaine a francia és az európai költészetbe?
A
szimbolizmus egyik „törvényalkotója”.
(Lásd Költészettan c. versét.)
Nem
világállapotot jelez, hanem az érzelmek, a hangulatok, a nosztalgiák költője.
A
társadalom valamennyi konvencióját elutasító bohém.
A
modern katolikus francia költészet jelentős alakja.
Kedvelt
verstípusa a hangulatfestő miniatűr.
Szuggesztív
hangulatköltő, legfőbb eszközrendszere a szövegzene.
Merész
soráthajlások (enjambement) jellemzik dalainak strófáit.
Verlaine (1844-1896)
1.
kötete 1866-ban a Szaturnuszi költemények (parnasszista hatást mutat)
1870-ben
Mathilde szerelme ihleti A jó ének c. kötetet (versek)
Üdvözli
a Kommünt, majd Angliába, illetve Belgiumba menekül.
Fegyverrel
támad féltékenységből a barátjára, Rimbaud-ra. Kétévi börtön Belgiumban. Ekkor
közelít a vallásos életérzés felé.
1881
Jóság c. kötete
1889
Párhuzamosan (erotikus versek)
A nyomor és a betegség évei következnek a zöld
méreg, az abszint miatt.
1894 Leconte
de Lisle halála után a fiatalok költőfejedelemmé választják.
Verlaine a „décadence”, a hanyatlás érzelmi világát
festi költészetében.
Kortársaival
szemben nála a hangsúly az ősi egyszerűség vágyán, e nosztalgián van.
A
dal a fő műfaja.
Súlyos
veretű istenes verseit a Biblia képeiből építi.
Ars
poeticája megfogalmazódik pl. a Költészettan c. versében:
„Zenét
minékünk, csak zenét!
Ezért
a versed lebegőben
Ragadd
meg a lágy levegőben,
Amint
cikázik szerteszét!”
Impresszionista
vonás a költészetében a sok árnyalat a konkrét szín helyett.