MÓRICZ ZSIGMOND

Légy jó mindhalálig

(elemzés)

 

A kisértekezés a Középiskolai kötelező olvasmányok elemzése c. könyv szövegének változatlan átvétele – W.I.

(1920)

 

Nyilas Misi, a debreceni nagy kollégium kis diákja merő tisztaság, becsület és tehetség. A mélységből jön, érzékeny lélekkel, a szülői ház emlékével. Azt hiszi, a felnőttek jók és tiszták. Ez a nagy tévedése, mert hazugok ér rosszak; világuknak még az alapja is hazug. A kis Nyilas Misi csalódása a felnőtt Móricz Zsigmondé, övé a regényt felhőző szomorúság és tanácstalanság, és övé Nyilas Misi jósága és emberséget hirdető elszántsága is. (Czine Mihály)

 

A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debrece­ni kollégium „nagy, komor, négyszögletű" épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmi­sült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus illúzióvesztés. A mű drámaiságát még az is növeli, hogy a talpig becsületes és tiszta gyermeket vádolják a felnőttek csalás­sal, hazugsággal, a mások bizalmával való visszaéléssel (ezt célozza Gyéres tanár úr példamondata: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja"). Jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát, naiv hitét.

A szerkezet első egységében, az expozícióban (1-3. fejezet) Nyilas Misi körülmé­nyeivel, személyiségével, a kollégiumi élettel, tanulótársaival és tanáraival ismerked­hetünk meg. A bonyodalom (a 4. fejezettál) abból adódik, hogy szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni felnőtt világgal: felolvasást vállal a vak Pósalaky bácsinak (kulcs­mozzanat a reskontó vásárlása), házitanító lesz Doroghy Sanyi mellett, és felkeresi Törökéket, egy évvel korábbi szállásadóit. Egyre inkább megveti a lábát a nagyvilág­ban, megállja a helyét az életben, és egyre magabiztosabbá is válik. Éles fordulatot je­lent azonban sorsában, hogy (a 6. fejezet végén) nem találja a reskontót. A regény má­sodik felében (a 7-12. részekben) Misi mély válságon megy át. Csaknem minden felnőttben csalódik, a tetőponton (a fegyelmi tárgyaláson) teljes értetlenséggel és rossz­hiszeműséggel találkozik. Iskolatársai között is egyre idegenebbnek érzi magát. Lé­lekben azonban kezd megedződni, kesen5 tapasztalatai lassanként leülepednek benne („hát lehetetlen, hogy az igaz ember a sötét s buta emberek közt élni tudjon?..."), és megfogalmazódik életideálja: költő és tanító akar lenni. A megoldáshoz bátyja érke­zése segíti hozzá: az ő közreműködésével tisztázódnak a félreértések, de Nyilas Misi

166

elhatározása már megmásíthatatlan: elmegy Debrecenből, és másutt akarja szolgálni a legnemesebb eszméket.

A főhős szegény sorsú, egyszerű szülők gyermeke, akiket a kisfiú rajongva szeret: apjára tisztelettel felnéz, anyjához forró érzelmi kapcsok fűzik. (Móricz Zsigmond sa­ját önéletrajzi vonásai: Misi édesanyja is „paplány"; nagybátyja, lsaák Géza Patakon tanár - Móriczé Pozsonyban; a nagy vállalkozásokba fogó apa csődbe kerül, mert a „tüzes gépünk [...] felrobbant", s ekkor az idilli kisgyerekkor színhelyéről „elköltöz­tünk egy más faluba"; maga Móricz is cpp 1892-ben került a debreceni iskolából Pa­takra stb.) Nyilas Misi sérelmei akkor lépik túl az elviselhetőség határát, amikor a fekete szakállas professzor a fegyelmi tárgyaláson apját kezdi becsmérelni.

A kamaszgyerek mélyen érző, tiszta érzésű és gondolkodású, végtelenül jóhisze­mű, szemérmes, félénk, poétikus alkat. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik, jóllehet tapasztalnia kell, hogy a tanárok többségét a tanulók származása is befolyásolja az értékelésben. Magatartása azért ingatag, mert hatalmas terhek, felada­tok nehezednek rá. A szerető édesanyától és a becsületességben példát mutató édes­apától elválasztva, egyedül próbál meg - kisfiú létére - felnőttként viselkedni. Épp ezért érzelmileg kiegyensúlyozatlan; néha túláradó boldogság tölti el, máskor egyszer csak „elkezdett kimondhatatlanul zokogni". Nagyon egyedül érzi magát, ezért kezdi gondosan kiépíteni saját kis „önálló várát" (csúnya, de különálló ágyat választ a coe­tusban), saját meghitt világát (főként a könyvek és a versek révén), amelybe nem enged bepillantást senkinek. Még Gimesi előtt is titkolózik, pedig ő „az egyetlen jó társa". Fizikailag gyenge („utolsó volt" a romaórán, „neki mindjárt fájt a feje a leg­csekélyebb érintésre is"), de önérzetében erős („ha ő egyszer kimondta, hogy nem kér, akkor nem kér"). Erkölcsileg érett, egyenes („ő úgy érezte, hogy kétféle viszony két ember közt nem lehet" - „ő nemcsak hogy nem tett, de nem is gondolt rosszat senki­ről és semmiről"), mégis könnyen hazugságba keveredik, meri szemérme még erő­sebb, és tart - látjuk, jogosan - a félreértéstől („ilyen könnyű a hazugság, csak egy szó az egész. Érdemes volna annyi bajt magára zúdítani, mikor csak ennyibe került a szabadulás?").

Társas kapcsolatait tekintve tudja, hogy ő más, mint a többi, sőt azt is érzékeli és kimondja, hogy „ő különb a többi fiúnál". Ő „nagy ember szeretne lenni: unja már ezt a hosszú gyerekeskedést", „unja már, hogy még mindig csak kisdiák". Áhítja, hogy ismerjék fel jóságát és tisztaságát („senki sincs, aki őt megértené"), és hálás, amikor István bácsi, a pedellus „szelíden s jósággal szólt hozzá". Magatartásának ellentmon­dásaival is tisztában van, önvád gyötri (talán ő mégis „csakugyan rossz"), de a durva, igaztalan támadást („önző, követelő, anyagi érdekekkel telített lélek") magabiztosan visszautasítja („Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!"), bár azért megerősítést vár az igazgató úrtól („azért jó fiúnak tetszik engem gondolni, ugye?"). A lányok szépsége is megragadja Misit, de kamasz-szégyene (pl. Orczyéknál) menekülésre ösz­tökéli. Orczyné „finom néni volt", ruhája mintha „festve" lenne - más, mint Misi édes­anyja. Török néninek és Gimesi nagymamájának azonban kezet csókol. Bella szépsége megigézi a kisfiút, felette álló, idegen, de rendkívül vonzó lénynek érzi. Nem érti meg, de megsejti Bella jogát a boldogságra, bár a maga módján féltékeny Török Jánosra.

Külön vizsgálandó, gazdag terület Nyilas Misi szellemi világa. Szüleitől a becsü­letesség és a ,jóság" parancsát hozza magával. Lelki kibontakozásában nagy szerepet kap a könyv. Olvashatatlannak bizonyuló, mégis kincset érő kötetet vásárol Csokonai­ról,

167

és így már „van egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a nevét", egy füzetet is vesz a „Történelmi Arcképcsarnokból". A kulturális érlékekhez elemi erővel vonzódik. A színház is elvarázsolja, jóllehet a látott előadás úgyszintén felfog­hatatlan a számára. (A Fenegyerekek c. darabot látja, pedig a korszak nagy sikere - Móricz pontosan dokumentálja a kulturális állapotokat -Csepreghytől A piros bugyel­láris c. népszínmű, Nyilas Misi is erre áhítozik.) Debrecen hagyománya lenyűgözi, Csokonai Vitéz Mihály a példaképe; csodálattal tekint fel a Csokonai-szoborra, a legen­dás Hatvani professzor sírkövére, a Rákóczi ültette bokorra. Rendkívül megragadja Simonyi óbester alakja, mert a nagyratörés, a felülemelkedés és a varázserő megteste­sítőjét fedezi fel benne. Sorsszimbólum az ő számára Zichy Mihály Tragédia-illuszt­rációja is: Ádám a sziklán. Petőfi és Jókai példája hasonlóképpen a szeme előtt lebeg - ő is „Csittvári Krónikát" akar írni. Erkölcsi tartása szemünk előtt formálódik: jóhi­szeműségéért keservesen megfizet, mégsem adja fel édesanyja tanításának szolgálatát.

A tudás megszerzése és a tudás átadása lesz az egyik életcélja. „Ó mindent tudni akar, egyszerre tudni, úgy képzeli, hogy [...) akinek felnyílik a lelke, abból kijön a tudomány"... Sanyika tanításakor, Bella közelségében úgy érezte, hogy „valami maga­sabb cél volt előtte". Bella előtt megnyitja a lelkét: „én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem". Az emberiség tanítója, a , jóság" apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott taní­tást akarja továbbadni: „légy jó mindhalálig" (a Bibliából való idézet, a Jelenések köny­vének 2.10. részéből). De ráadásul kezdettől fogva az önkifejezés vágya is sarkallja. A legbecsesebb kincse - az egyetlen, amit Debrecenből magával visz - a pergamen kötésfedélbe köttetett 50 ív fehér papír, amibe minden fontos dolgot be akar írni, első­ként az olvasmányélményeit, de egyelőre még teljesen üres, tiszta; a Simonyi óbes­terről költött vers talán majd bekerül. Most még csak formálódnak a sorok, szakaszok, „valami ideges tűz gyúlt ki a vérében" - ez már az ihlet, a művészi alkotás izgalma. (Ellenlábasának, Orczynak ugyan már megjelent egy cikke a Kis Lapban „Nyári gyö­nyörűségek" címmel, de a bátyja „beleírt" - és az iskolai fogalmazására is csak 2-est kapott a fiatal segédtanártól...)

A Légy jó mindhalálig - Móricz műveire általában jellemzően - koncentrikus fel­építésű, azaz a főszereplő mindig a színen van, körülötte bonyolódnak az események. A történteket is mindig az ő nézőpontjából látjuk, azt a folyamatot követve, ahogy ő tekint mind messzebbre - de minthogy ezúttal gyerekhősről van szó, az olvasó nála természetszerűleg többet láthat meg. A regény színterei ily módon egyre tágabb sugarú koncentrikus köröket alkotnak, amelyeknek középpontjában, legbelül Nyilas Misi áll.

Misi legszűkebb környezetét a diáktársak alkotják, konkrétan a „coetus" (négy év­folyamtárssal és két végzőssel), illetve a kollégium gimnáziumának második B osz­tálya. Élete elsősorban az ő körükben telik, bár jellemzően kevés velük a kapcsolata, inkább befelé fordul. A diáktársak viselkedésének okait csak akkor ismeri fel, amikor képes meglátnia mélyebb összefüggéseket is: a társak családi hátterét, társadalmi helyzetét. Első élményei éppen ezért eleinte csak megzavarják, növelik amúgy is nagy­fokú szorongásait (pl. fogadtatásakor Orczyéknál). Gimesi valóban társa lesz (megér­zi, hogy elveszett a reskontó), Orczy pedig - a családi háttér segítségével - ellenpont­ja. Mindketten a maguk módján jó barátai Misinek. A tanárokról eleinte csak felszínes impressziókat, bár a lényeget sejtető benyomásokat kapunk („három büdös gigerli"), de egyes gesztusaikból és megnyilvánulásaikból már közvetlenül a magyar társadalmi

168

valóságra pillanthatunk - Misiben a kép csak az élmények leülepedése után áll össze. Ő eleinte még rendkívül büszke a kollégiumra.

A város, a magyar társadalom Misi külső kapcsolatai, látogatásai révén tárul fel előttünk. Sokatmondó a házak, lakások elhelyezkedése, mérete. Pósalaky úr, a nyu­galmazott tanácsos az elmúlt szép idők képviselője, a város köztiszteletben álló régi polgárainak egyike. Szikszay Lajos bácsi is makulátlan tisztességgel szolgált (szám­vevőként) évtizedeken át, egy leltárhiány ürügyén mégis félreállították - panamák sejthetők a háttérben. Török bácsi, a becsületes, nyugdíjas tanító (most is „bújja a könyveket", „olyan jól senkivel sem lehetett meglenni, mint a bácsival") már régóta szegénységben él, ad a becsületre (megfizeti fia után a kárt). Török János és Doroghy Sanyika apja a felelőtlen, talajvesztett dzsentrit képviseli. Kiemelkedni ezekből a süllyedő családokból legfeljebb a fiúgyermeknek volna esélye - ha tanulna (Sanyika). A nők, pl. Török Ilonka és Doroghy Bella helyzete kilátástalan, a szegénységből egyetlen kiút kínálkozik számukra: az érdekházasság. (Bella kérdése, mely a boldog­sághoz való jog és az erkölcs ellentmondására mutat rá, különösen összekuszálja Mi­sit.) A házasság Bellának mesés-romantikus fordulattal sikerül - a többieknek nem. Török néni és Gimesi nagymama jóságos zsörtölődéssel végzi a munkáját, belenyug­vással éli életét.

A legtágabb szféra: a magyarság sorsa. Nagy úr kezdi el felnyitni Nyilas Misi sze­mét népünk múltjára és jelenére, a jóságos földrajztanár őstörténeti elöadáca ad még nagyobb kultúrtörténeti távlatokat. „Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika"... - véli Nagy úr. (Móricz mottója két évtizeddel a Légy jó mindhalálig írása után, a második világháború idején szerkesztett folyóiratán ez lesz: „Hagyd a politi­kát, építkezz!") A program azonban adott: Magyarország „Európa belső kertje lesz", „meg kell építeni itt az egyenlőség, szabadság, testvériség igazi hazáját"; „dolgozni, tanulni, építeni"! Misiben életre kelnek ezek a szavak , különösképpen azért, mert szü­lei sorsának okaira is rádöbben („az édesapja élete is itt van az ő betegségében [..., és az apja őseinek nagy szerencsétlensége, a jobbágyok, a földesurak rajtuk feküd­tek").

A regény alapkonfliktusában végső soron a lelki tisztaság áll szemben a pénzzel. A „lélek" tisztasága a cím bibliai idézetében összegeződik: „Légy jó mindhalálig". A „pénz" motívuma sokszor jelenik meg sokféle jelentésben. Kincset ér a 3U krajcá­ros könyv Misinek, mást jelent a 120 forint Török Jánosnak és Török bácsinak, a 10 forintos juttatás Török Jánosnak és Misinek, az egyforintos küldemény Misi apjának és a kétszeres összeg a kisfiúnak, ugyanez a fegyelmi bizottság tagjainak, az 50 forin­tos kártérítés Isaák Gézának stb. Debrecen város betűjele, a DV úgy is értelmezhető: „Dugdel, Viddel".

Minthogy Misi szemével nézünk ebben a regényben, az ő stílusában íródik a mű. Ennek nyelvi formája a szabad függő beszéd, más szavakkal az átképzeléses előadás­mód. („Most nem tudta, mit csináljon, ezen nem lehet bemenni, ha nincsen kilincse, sokáig állt ott" - a szöveg függetlenedik a felvezető főmondattól.) Az egyes szám har­madik személyes forma mindvégig megmarad, a belső monológokban is, ez az elbe­szélő objektivitását is kifejezi, az elmondottak hitelét is fokozza. A tájnyelvi kiejtés megjelenik a helyesírásban is: „hun voltál"; „meghíjt" stb. A hagyományos debreceni diáknyelv, illetve az archaizmus is jellemző vonása Móricz nyelvének („kápsálás", „brúgó" „prepa", „szénion" stb.), a szavak egy részében a latinizmus is megőrződött

169

(„gerundium", „semper"). A közvetlen emberi kapcsolatokat és az úrias, polgári gesz­tusokat egyaránt néhány szóval tudja jelezni az író („elvárlak", „Bébuci"). Az írói eszköztár jellegzetes eleme a hagyományos epikából felelevenített, fejezetenkénti tar­talmi előzetes, amely vagy a fabulát („amelyben egy kisdiák elveszti a kalapját" stb.) vagy a cselekmény előzetes értelmezését kapjuk meg („amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden gyötrelmén").

„A Légy jó mindhalálig a szenvedés tüzében tisztult alkotás. Mintha stílusa is meg­olvadt volna a nagy szenvedésekben, kiégett belőle minden szennyező anyag. Visszafogottabb, mélyebb, melegebb a hangja, egyenletesebb fényű, teltebb zengésű. Az ember és az író ebben a művében forr igazán egybe" (Czine Mihály). Tudvalévő, hogy ebben az 1920-ban keletkezett regényében Móricz Zsigmond a nemzeti katasztrófák utáni mély válságát fejezte ki, a „gyermeki szív" érzékeny rezdüléseivel jelezte saját életérzését.

Nyilas Misi életútját a Forr a bor c. regényében írta tovább Móricz Zsigmond.