Móricz Zsigmond: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

Összefoglalás a 66 híres magyar regény c. könyvből

A debreceni Református Kollégium másodikos gimnazista kisdiákja az emeleti coetusban latin nyelvkönyvét keresve, a nagy asztal utolsó fiókjában számba veszi értékeit. Mindenekelőtt egy Csokonai-kötetet, amelyet már tavaly kinézett, de szívfájdalmára nem a nagy költő verseit, hanem csak a róla szóló tanulmányokat tartalmazza, amiből a kisdiák vajmi keveset értett. A címlapra mindenesetre felírta: „Nyilas Mihály 1892." A fiókban van még egy füzet a Történelmi Arcképcsarnokból és a legdrágább kincs, egy pergamenkötésű, ötven ív papírt tartalmazó könyv, amelybe mindent bele akart írni. Címéül ezt írta

203.o

az első lapra: Jegyzetek. A kötet egyelőre üres. A szobában rajta kívül csak a lusta Böszörményi tartózkodik, aki kicsalja tőle féltve őrzött kis gömb alakú kármin festékjét.

A kollégium melletti Füvészkertben a latin coniugatiót magolja, de a szíve messze jár, az édesanyjára gondol, aki rajta kívül még négy gyereket nevel otthon, és az édesapjára, a szorgalmas kezű ácsra. Csendesen sírdogál,. közben ráesteledik, csak a kollégiumi szobában veszi észre, hogy elvesztette a kalapját. A két nyolcadikos diák, a szobafőnök, Lisznyai úr és a púpos Fagy úr, de különösen a négy másodikos társa kinevetik, amikor észreveszik fedetlen fején a hajba tűzdelt olajfaleveleket.

Október közepén, óraközi szünetben tudja meg, hogy pakkot kapott otthonról. Rögtön az édesanyja szavai jutnak eszébe: „Fiam, csomagot ne várj, mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, mint a többi gyereknek a szülei..." Lefizetve az „öt pízt" a pedellusnak, visszaoson a latinórára, amit a gigerli Gyéres tanár úr tart. Szomszédai az első padban, Gimesi és Orczy tudják meg elsőnek a nagy hírt, majd számtanórán, amit az ideges, kemény legény, Báthori tanár úr tart, már mindenki tud a pakkról. A konviktusbeli ebédidő alatt Misi kiváltja a pakkot, felviszi a szobájába, és a ládájára teszi.

Délután két tanítási óra volt, vallás és magyar. Az előbbit a jóságos Valkai tanár úr tartotta, az utóbbit egy fiatal segédtanár, aki már verseket is megjelentetett egy pesti lapban. A tanítás után, mikor felmegy a coetusba, a pakkját már felbontva találja, mindenki javában eszik. A levelet keresi, amelybe anyja pogácsát csomagolt a szabályok szerint. Az ablakhoz hátrálva olvas, majd egyszerre megkérdezi: ,,Hol a kenőcs? " Kitör a féktelen jókedv, amikor kiderül a kenőcsről, hogy az nem vaj volt, hanem szélfújta arcra és száraz csizmára készített házi gyártmányú zsiradék. Böszörményire kenik az egészet., ő ette a legtöbbet a kenőcsből, aki kínjában végül azzal rukkol ki, hogy ellopták a bicskáját. Misi másnap este ládája rendezgetése közben megtalálja a bicskát. Nincs szíve eldobni, de visszaadni sem, az egyik öccsének szánja. A rejtegetésbe szinte belebetegszik. Nagy úr tanácsára orvoshoz megy. Hazajövet az üres kollégiumi folyosón egy nagy szemétláda mögé csúsztatja a bicskát. Szerencsére, mert a Lisznyai úr, akit Valkay figyelmeztet Misi „ellopott," kalapjára (ezt hazudta neki Misi), vizsgálatot

204.o.

tart a coetusban. Persze sem a kalapot, sem a bicskát nem találják meg.

Nagy úr beajánlja Misit egy vak öregsírhoz, Pósalakyhoz, akinél minden nap öttől hatig újságot kell felolvasnia, óránként tíz krajcárért. Misi örömében titokban kisírja magát, és másnap már munkába is áll. Egyik szombat délutánra (akkor nincs tanítás; Orczyt az osztályelső meghívja magukhoz zsúrra. Mint később kiderül, Gyéres tanár úr ajánlotta be Orczyékhoz, akinek az apja Debrecen egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb főpolgárt.

Misit szeretettel fogadják, különösen a szép, szőke, fiatal mama, aki, mikor megtudja, hogy Misi már pénzkereső, felkacag, de közben könny fut le az arcán. Misi zavarában még kezet csókolni is elfelejt a búcsúzásnál, s az utcán önmagát marcangolja setesuta viselkedéséért, különösen a rokon lányokkal, a kuzinokkal szembeni idétlenségéért.

Az Orczyéknál tett látogatás fojtogató, kínos érzései Pósalaky úrhoz is elkísérik. A volt főtanácsos úr ráérez a kisdiák szívében dúló viharokra, és az akadozó felolvasás közben váratlanul családjáról kérdezi. Misiből felszakad a távoli család utáni vágy, boldogan beszél az apjáról, akinek kőháza volt, még „tüzesgépe" is. Csak hát tönkrementek. Pósalaky úr elmeséli az álmát, a borsóval bevetett Hortobágyon ökör volt... A takarítónője megfejtette - számokban - az álmot. Az öreg úr egy pengőt ad Misinek, hogy tegye fel az öt számot a kislutrira. Ha nyernek, feleznek.

Misi meglátogatja padtársát, Gimesit, aki a nagyanyjánál lakik, és megmutatja a reskontót. Festenek, ,játszanak, de a nagymama leinti őket, homályos célzást tesz Gimesi apjára... Misi megsejti, hogy családi titok lappang a háttérben. Ezen a délutánon válnak igazi barátokká.

Másnap Gyéres tanár úr felajánlja Misinek, hogy tanítsa Doroghyt, az osztály egyik leggyengébb tanulóját. Misi vállalja. A fizetség egy hónapra két forint heti két óráért. Csoknyai tanár úr énekóráján Gimesivel szemrevételezik az utolsó előtti padban ülő fisít, a véleményük megoszlik róla.

Az elszegényedett földbirtokos Doroghyék egy nagyobb parasztházban laknak, a ház végében két szobát bérelnek. A útín kívül a papa, a mama és három kisasszony él a családban: az idősödő vénlány, Viola,

205

a gyönyörű szép, húsz év körüli Bella és a bakfis Ilike. Sanyikáról hamar kiderül, hogy nem tudja a helyesírást, de még a szorzótáblát sem, a latin nyelvnek még az alapszabályait sem ismeri. Misinek az elemi iskola tananyagához kell visszamennie, de még így is gyötrelmesen megy a tanítás. Az órákra beül Bella kisasszony, akit Misi leplezetlen rajongással figyel. Az egyik alkalommal a családfenntartó Viola is bejön hozzájuk, és keserű, de szenvedélyes szavakkal mondja el a dzsentricsalád lezüllését, amely márkisak abban bízik, hogy Sanyika visszaszerzi majd a család hírnevét és becsületét. De ehhez érettségi kell!

Egyik szombat délután Misi meglátogatja a tavaly szállást adó családot, Törökéket. Pesten élű nagybátyja, Géza is itt lakott, nagyon szerették. Különösen Ilonka kisasszony emlegeti, Misit talán éppen Géza bácsi miatt fogadták be méltányosan olcsó havi bérért, amely teljes ellátással járt. Törökék félparaszti, félpolgári életet élnek, az idős apa disznókat nevel, a három fiú hivatalban dolgozik, de leginkább lumpolnak, különösen a legkisebb, János. Misi eldicsekszik a munkáival, a felolvasással, a tanítással, és még a lutrizást is megemlíti. János urat érdeklik a dolgok, elkéri a reskontót (ekkor lopja el!), és Doroghy Bellának, akit csak látásból ismer, szerelmes levelet küld Misivel.

Egy hétfői reggelen Misi Orczyval őrszembe megy, hogy meglessék a közelben lakó Gyéres tanár úr ablakát - ő tartja az első órát -, felkelt-e már. János úrba botlanak, aki megkérdezi Misit, átadta-e már a levelet Bellának. A válasz: még nem. János úr fejébe vési, hogy milyen szóbeli üzenetet vár: szívesen vagy: sehogy sem. Gyéres tanár úr felfedezi őket. A latinórán Misivel lefordíttatja az ismert mondást: „Az is tolvaj, aki az eberek bizalmát meglopja”; Orczynak pedig dolgozatot kell írnia egy másik mondás alapján: ,.A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.''

Misi átadja a levelet Bellának, akinek ez a válasza: „sehogy se szívesen" vagy „szívesen: sehogy se”:

Misit Pósalaky úr háza előtt János úr várja, Misi közvetíti az üzenetet, amivel a férfi nem tud mit kezdeni.

Vacsora után a kollégiumban egyik osztálytársa - Sándor András - firkás cédulán megmutatja a lutrin kihúzott számokat. Misi mindenütt keresi a reskontót, nem találja. A számok - döbbenten konstatálja - ismerősek.

206

Az összetört Misi az öreg földrajztanár óráján (aki állítólag még Arany Jánossal is parolázott) a felelésnél megnémul. Názó, a tanár elmondja helyette a feladott leckét, Misi csak egyszer szólal meg. A memóriazavarral küszködő tanárnak megjelöli az ősember koponyájának lelőhelyét: Neanderthalt. Jelest (1-est) kap, s ezen az osztály hangadói felháborodnak, barátja, Gimesi védi meg, Misi helyett verekszik. A latinóra utáni szünetben elszabadul a pokol, Orczy vezényletével mindenki azt akarja megtudni, nyert-e Misi a lutrin. Még Gimesi is, akivel verekedésbe torkollik a kettőjük közti vita. A „vastag kis ember”, Szűts Istók tornaóráján Misit újabb megaláztatás éti, nem tudja átugrani a bakot. A kínos helyzetből Orczy menti ki: „Tanár úr, kérem, Nyilas Mihály beteg." Misi az átélt izgalmaktól elájul. Gimesi közli Orczyval Misi baját. „Elvesztette a reskontót, pedig kihúzták a számait."

Ebéd után Misi levelet ír a szüleinek, és mint mindig, ha rájuk gondol, végighasít rajta a fájdalom. Elszenderedik. Lázálmában az apja idéződik fel benne, aki számon kéri rajta a reskontó elvesztését. Mikor magához tér Nagy úr a honfoglaló ősmagyarok történetének felidézésével tereli el a figyelmét a súlyos gondról. Politizálnak, a „kutyamód" körülfogott magyarság kitörési lehetőségeit vitatják meg.

A szokásos felolvasáskor Pósalaky úr érdeklődik, hogy megvolt-e már a lutrihúzás. Misi hazudik: nem. Orczy és Gimesi segíteni akarnak Misin. Orczyék szakácsnője kétezer forintot nyert a lutrin, s az úrfi azt javasolja, hogy kössenek szerződést a tolvaj felkutatására. Misi elbámul: hát már ezt is tudják?! Rövid tanácskozás után a kollégium hátsó udvarában megkötik a szerződést, s rögzítik az alapszabályt, amit már Orczy elkészített. Az elnök Orczy lesz, a titkár Gimesi, a jegyző Nyilas.

Orczy teljes elnöki tekintélyével vezeti a vizsgálatot, „kihallgatja" Misi coetusbeli szobatársait: többek között Sándor Mihályt, aki először tudott a reskontó elvesztéséről, Böszörményit, aki annak idején megette a kenőcsöt... és másokat is. Vizsgálati eredményeit egyelőre titokban tartja.

Misi megtartja szokásos tanítási óráját Doroghyéknál. Sanyika késik, így a kisdiáknak hosszas eszmecserére van alkalma a szép Bella kisasszonnyal; a szép múltról és a reménytelen jelenről. Bellából ösztönösen felszakad a vágy, menekülni innét egy távoli, nemesi nagynénihez, talán ezzel segíthetné a családját. Misi igenli a kisasszony menekülési kísérletét.

207

Pósalaky úr egyre türelmetlenebbül várja a lottóhúzás eredményét. Misinek szerencséje van, a brünni fogadási iroda kihúzott számai nem szerepelnek az újságban. Pósalaky kérdésére, melyik fogadási irodára is tettek, a budapestit mondja. Hazudik, de egy kis megkönnyebbülést is érez, úgy érzi, megúszta. Az utcán egy kirakat előtt vidám társalkodásban Bella kisasszonyt és Török Jánost fedezi fel. A felismeréstől „rémület és iszonyat" fogja el.

Misi vasárnap virradóra alig aludt néhány órát. Nem is sejtette, hogy milyen nehéz nap áll előtte, csak forrongnak benne az indulatok: leszámolni mindennel, mindenkivel... Félálomban, mint annyiszor már, most is a szüleihez menekül. A vasárnapi hagyományos lábmosás és istentisztelet után Törökékhez megy. Itt tudja meg, hogy János úr elutazik, „kiküldetésbe”. Rosszat sejtve Misi elrohan. Az utcán szemtől szembe kerül János úrral. aki a kezébe nyom „egy kis kurta fekete táskát”. „El ne lopják tőled: pénz van benne..." János úr a családi házból egy másik táskával jön vissza, azt is Misi kezébe nyomja: irány a vasútállomás. A kollégiumnál Misi megmakacsolja mag-át, és még tíz pengőért sem hajlandó továbbvinni a csomagokat. A kollégiumban felfedezi a nevét a pénzesutalványok között. Levél is van, az apja írta. A postára rohan, és a kapott egy pengő helyett kettőt küld vissza a szüleinek. Orczyékhoz négyre kell mennie, van még egy órája, kisétál az állomásra, és az üvegajtón túl felfedezi a várakozó Bella kisasszonyt. Megvilágosodik benne minden, bár Török Jánost nem is látja. Orczyéknál éri a végzetes felismerés, amikor Fáni, az öreg szakácsné közli a fiúkkal, hogy a tőzsdésnőtől tudja, a nyereményt tegnap felvette egy magas, pedrett bajszú úr. Misi előtt világossá válik, ez az úr: Török János volt.

A kollégiumban jegyet vesz az esti színházi előadásra, de előbb még meglátogatja Doroghyékat is. Elmondja, hogy Bellát látta az állomáson, ezzel Bella szökése nyilvánvalóvá lesz. A búcsúlevelet is megtalálják. Viola kisasszony átkozódik, de kérésére Misi megtartja a szokásos óráját. A színházba is elmegy, de az első felvonás után megszökik, fél, hogy kizárják éjszakára a kollégiumból. Sötétben bújik az ágyába. Bellára gondol: vajon fut-e még a vonat vele az éjszakában?

Reggel egy tízforintost talál a zsebében, rögtön rájön, hogy csak János úrtól származhat a bőröndök hurcolásáért. Hosszas töprengés

208

után, hová rejtse, kismellénye felső zsebébe dugja a bankót. Az osztályban Orczy közli vele, hogy a „papának markában van” a tolvaj, beszélt a rendőrfőnökkel. Az óraközi szünetben a pedellus a rebellis természetű igazgatóhoz vezeti. Két civil ruhás rendőr is jelen van. Misi újra hazudik, állítja, hogy Pósalaky számait nem a brünni, hanem a pesti fogadóirodára tette fel. Az igazgató elkergeti a rendőröket, aztán Misit is. De másnap újra hívatják, Viola kisasszonnyal szembesítik, aki ellene tanúskodik. Az igazgató újra elküld mindenkit.

Harmadnap újra az igazgatói irodában találja magát. A vizsgálat nagy erővel zajlik. Misit megfenyegetik, hogy a „kóterba" zárják, korábban ez a fogda neve volt, de szerencsére mostanra már egy szomszédos üres szobát jelöl a félelmetes szó. A többórás várakozás alatt Misi végiggondol mindent, és megírja - fejben - első versét Simonyi óbesterről, aki kisgyerek korában egyszer felmászott a veres toronyba... Verébfiókákkal rakta tele a kebelét...

Jönnek érte, s egy keskeny toronyszobába vezetik, a tanári törvényszék elé. Elkezdődik a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor az apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör: „Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!” A kihallgatás után Misi egy másik tanteremben vár a halálos ítéletre. És ekkor megjelenik az imádott példakép, a nagybátyja, Isaák Géza. Misi a keblére borul, zokog. „Bántanak…”

A tanári törvényszék felmenti a vádak alól. A teljesen kimerült kisdiákot Géza bátyja egy szállodai szobában ápolja. Látogatók jönnek, a barátok, Orczy és Gimesi, majd Viola kisasszony Sanyikával. A Doroghy család sorsa is rendeződik: Bellát befogadja a gazdag nagynéni, és Sanyika mellé egyetemi tanárt fogadnak.

Felépülése után Géza bácsi a céljáról faggatja Misit: „- Hát mi akarsz lenni, édes fiam?

-Az emberiség tanítója..:”

Géza bácsi faggatódzására, hogy mire akarja tanítani az emberiséget, Misi csendesen azt rebegi:

„Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig.” S kimondhatatlan vágy fogja el, menni, elmenni innen.

209