AZ ÉRETTSÉGIRŐL TANÁROKNAK

  

2005

 

 

 

 

TARTALOM

 

BEVEZETŐ

Az érettségi vizsga szerepe

Szimbolikus szerep

Társadalmi jelentőség, életútbeli szerep

Kulturális szerep

A vizsgázók

 

Bevezető

 

Több mint 150 éve jelent meg az Organisations-Entwurf1, amely a magyar közoktatás történetében először rögzítette az érettségi vizsga több tekintetben máig érvényes, sőt a gyakorlatban máig élő összetevőit: így az írásbeli és szóbeli vizsgaformákat, a vizsgázó érdemjegyeiről döntő osztályozó értekezletet, a teljesítmények értékelésében „mértékül” szolgáló követelményterületeket. A története folyamán állandósultak a vizsga alapvető strukturális jellemzői, így például a vizsgatárgyak rendszere, köztük a kötelező tárgynak számító anyanyelv és irodalom, az írásbeli és a szóbeli vizsgaformák, a vizsgabizottság előtti szereplés. Ebbe a szerkezetbe illeszkedtek azok az értelemszerű átalakulások, amelyek a vizsgázók körének kezdetben csekély mértékű, majd az 1970-es évektől folyamatos, az ezredforduló előtt már felgyorsult bővüléséből következtek, és változásokat eredményeztek az érettségi vizsga társadalmi szerepében és ezzel összefüggésben a következőkben:

 

 

Az érettségi vizsga szerepe

 

Szimbolikus

Életútbeli

Kulturális

Beavatás, felnőtté avatás, ritualizáltság, kitüntetett életszakasz

Birtoklása presztízs, hiánya stigma, mobilitás, felsőoktatási iskolázási esély, munkaerő-piaci előnyök, életútbeli hozam

Közös és mértékadó műveltség, életmódbeli, viselkedésbeli elemek, társadalmi érintkezés, rejtett és deklarált értéktelített követelmények

 

Ha az érettségi vizsga intézményének történetét és a jelenét, évről évre ismétlődő rituális szerepét feltárjuk, nyilvánvalóvá válik, hogy a szimbolikus, „felnőtté avató”, úgymond a felnőtt társadalomba integráló mivolta, valamint a tanulmányokat összegző, integráló, lezáró szerepe értelemszerűen állandó, sőt stabilnak mondható. Életútbeli társadalmi szerepe szorosan kapcsolódik az érettségizők, majd a felsőoktatásban tanulók arányának növekedéséhez. Kulturális jelentősége együtt mozog az általános műveltségképről alkotott felfogás alakulásával, közelebbről a középiskolában tanított képzési tartalmak szerkezetében és jellegében megfigyelhető változásokkal.

 

 

Szimbolikus szerep

 

Szimbolikus szerepe révén az érettségi mind az egyén, mind az évről évre érettségiző nemzedékek számára egyfajta beavatás a nyilvános szereplésbe. Az érettségizett szimbolikus jogosítványokat kap, úgymond felnőtté avatódik. E rítusok szertartásos eseményeivel már jelképesen maturandusszá avatják, jóllehet az egyéni megmérettetése, tanulmányainak vizsgával történő lezárása még hátra van. (A magyar társadalom ma is az érettségi kort tekinti a törvényi értelemben vett nagykorúság korának.) Az éretté nyilvánítás, mint a felnőtt társadalomba beavató gesztus, ruházza fel e szimbolikus jelentéssel az érettségit. Ez az érzelmi, szocializációs feltöltöttsége is magyarázza az érettségi vizsga iskolarendszerbeli stabilitását. Ma az ifjúkor általános meghosszabbodásával, az oktatás minden tekintetben megnövekedett méreteivel, széles programkínálatával, horizontális és vertikális kiterjedtségével az iskolai szocializációban közvetített értékek és hatásuk diverzifikálódásával kevésbé lehetséges az érettség kritériumainak normatív leírása. (Kevésbé feltételezhetjük, hogy a vizsgával „érettnek” nyilvánított diák immáron kifejlett, kiérlelt, kiforrott, személyiség.) De a rejtett, kimondatlan elvárások és engedmények finom szövedéke az érettségit mégis az ifjúkor kitüntetett életszakaszává, sőt cezúrájává teszik, mintha a felnőtt világgal időlegesen valamiféle szimbolikus szerződése köttetne, s a korábbi magatartásmintáit felválthatná egy önállóbb szerveződésű életvezetés.

 

Ez elmondható még akkor is, ha a maturandusoknak az érettség kritériumait legalább ugyanolyan erővel közvetíti a kortárs csoport, az ifjúsági szubkultúra, a tömegtájékoztatás, mint az iskola vagy a családi szocializáció. A felnőttekkel való kapcsolatok nehézségei, az iskola és az otthon, illetve az ifjúsági szubkultúra elhatárolódása egymástól, a normák, értékek ellentmondásosságához is vezethet. Tény ugyanis, hogy az iskolázás meghosszabbodásával és kiterjedtségével a kortárs csoportban együtt töltött idő is jelentősen megnövekszik.

 

 

Társadalmi jelentőség, életútbeli szerep

 

Az érettségi vizsga egyéni életútbeli szerepe összekötődik a középiskolázás szerkezetével, illetve annak folytatásaként létező felsőoktatási képzéssel, valamint a munkaerőpiacon a jövendő munkavállalók iskolázottsága iránti igényeivel. Az évtizedek óta hallható kijelentés, mely szerint az érettségi elvesztette presztízsét, csak annyiban igaz, ahogy egyre többen érettségiznek, a társadalom egyre jelentősebb csoportjai egyre kevésbé tekintik elégségesnek az érettségit gyermekeik iskoláztatásában. Az 1990-es évek közepétől az iskoláztatási kereslet áttevődött a felsőoktatásra, azaz a felsőoktatási diplomával járnak együtt a munkaerő-piaci előnyök, miközben az érettségi őrzi rituális kiváltságait, valamint ma is egyik feltétele az érettségire épülő szakképző tanulmányok folytatásának és a felsőoktatásba kerülésnek. A középiskolázás civilizációs jelentősége és fontos szerepe a munkavállalásban – és közvetve az életútban – egyre világosabbá vált azon társadalmi csoportok számára is, amelyek hagyományosan nem voltak érdekeltek a középiskolai oktatásban és különösen nem az általános műveltség megszerzésében.

 

 

Kulturális szerep

 

Az érettségi kulturális szerepe valamiféle holisztikusan megragadható, de közelebbről nem leírható mentális, tudásbeli, attitűdbeli, érzelmi tartalomként fogható fel. Ebben az értelemben az érettségizettek tudástartalmainak társadalmi érvényessége, közfelfogásbeli hallgatólagos elismertsége ekként a társas-társadalmi lét egyik integráló ereje, mivel nemzedékek műveltségének összképét és tartományát alakító vizsga. Igényszintje jelentős szocializációs és társadalmi integrációs értékénél fogva ténylegesen beépül a társadalom kulturális hálózatába. Magának a vizsgának és tartalmainak kulturális értéke meghatározó tényező a közösnek tekintett kulturális irodalmi műveltséganyagban, illetve az új tudástartományok arányainak kijelölésében. A középiskolázás mértékének jelentős növekedése, az érettségizők kulturális és előképzettségbeli heterogenitása Európa szerte ma legalább három vonatkozásban nagy kihívás: az érettségi vizsgák tartalma, a teljesítmények értékelési módja és a bizonyítvány érvényessége tekintetében. Milyen tudást és hogyan vizsgáljon egy ilyen nagy hagyományú vizsga?

 

Lévén az érettségi a középiskolai tanulmányokat lezáró vizsga, tanuláselméleti dimenziója szerint meghatározó funkció a tanult kulturális javak vizsgateljesítménnyé rendezése, egyfajta integrációja. Miután a vizsgateljesítmény feladatsorok önálló megoldását, szóbeli előadását jelenti, meghatározó a tudás ennek megfelelő átrendezése, összegzése, alkalmazott, problémamegoldó tudássá alakításának képessége.

 

Mindeközben a tudás távlatos szerepéről szóló viták, fejtegetések egyensúlyra törekvő nézetet képviselnek, ahogyan azt az Európai Uniónak A tanuló társadalom felé című dokumentuma is megfogalmazza: „A tudás túlzott standardizációját tapasztalhatjuk./ ... /A jövőben az embereknek komplex, előre nem jelezhetően változó helyzeteket kell felfogniuk,/ ... /szembesülniük kell egyre növekvő számú tárggyal, társadalmi szituációval, földrajzi és kulturális közeggel. Ráadásul be kell érniük töredékes és csonka információhalmazzal, amely különféleképpen interpretálható vagy részrehajlóan elemezhető./ ... /Az európai kultúra jövője attól függ, hogy a fiatalokat képessé tudja-e tenni folyamatos kérdésfeltevésre és új válaszok keresésére, az emberi értékek megkérdőjelezése nélkül.”2

 

 

A vizsgázók

 

Az a tény, hogy a 90-es évek, valamint az ezredforduló középiskoláiban a korábbi érettségizettekhez képest eltérő szocializációjú, más tanulási motivációkkal (is) rendelkező diákok tanulnak, az érettségi vizsga követelményeiben, vizsgatartalmaiban és a vizsgateljesítmények értékelésének módjában bekövetkező változásokat kell hogy eredményezzen. A középiskolázásban és így az érettségi vizsgában részt vevő diákok arányának növekedése a vizsga szimbolikus szerepét alig érinti, míg az érettségi kulturális és pedagógiai szerepét mélyrehatóan átalakítja.3

 

 

1Organisationsentwurf. Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve. (1990). Ford.: Schaffhauser Ferenc. A szöveget gondozta és sajtó alá rendezte Horánszky Nándor. OKI, Budapest. A tantervelmélet forrásai 12.

2Az Európai Unio Fehér könyve az oktatásról. EDUCATIO, 1996. Idézi Setényi János.

3Horváth Zsuzsanna: Az érettségi és az érettségizők. In: Mindenki középiskolája. Szerk.: Nagy Mária. OKI, 2003.

 

 

Vissza!