Berzsenyi Dániel

1776. május 7-én született középbirtokos nemesi család egyetlen gyermekeként. 13. életévében került a soproni evangélikus líceum előkészítő osztályába, közel 7 évet töltött itt. Középiskolai tanulmányait nem fejezte be. Mintaképe Horatius volt. 1793-ban meg is szökött Sopronból, beállt katonának, de hamarosan a katonaságtól is elmenekült. Apját felháborította fia sok megrovást kiváltó soproni viselkedése, derékba tört iskolai pályafutása, s apa és fiú között a helyzet egyre inkább elmérgesedett. Sopronból nem is haza, Hetyére ment, hanem egy ideig Niklán nagybátyjánál húzta meg magát. Nikláról néhány évre visszatért még apjához, de kettejük elhidegült viszonya nemigen oldódott. 1799 májusában feleségül vette a vagyonos és nagyon fiatal Dukai Takács Zsuzsannát. 1804-ben Niklára költöztek. 1796-tól verseket írt titokban, családja elől is rejtegetve őket. 1803-ban Kis János nemesdömölki evangélikus lelkész fölfedezte benne a költőt. Kis János 3 költeményt rögtön el is küldött Kazinczynak, s ő lelkesedett értük. 1808-ban maga jelentkezett Kis Jánosnál egy teljes verseskötetet, 77 költeményt küldött neki. Kis János ezeket átadta Kazinczynak, hogy támogassa nyomtatásban való megjelenésüket. Kazinczy elolvasta őket, s megírta Berzsenyinek legelső lelkesült hangú levelét (1808. okt. 1). Megindult hosszan tartó levelezésük. A kötet megjelenésére 1813-ban kerülhetett sor. Élete végéig 137 verset írt. 1816-tól egészségi állapota egyre romlik. Kialakul a magánya, búskomorsága. Kazinczyval a levelezése 3 évre megszakadt. Berzsenyiben ezektől a dolgoktól elhallgatott a költő. Életét főleg a tudományoknak szentelte, ezt jelzik egymás után elkészült tanulmányai. Utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1836. febr. 24-én halt meg Niklán.

A magyar felvilágosodás irodalma is a politikai és társadalmi életből merítette erőforrásait. A haladó nemesség a műveltség és ezen belül a nemzeti nyelv fejlesztésében látta a haladás legfőbb eszközét. Az irodalmi és nyelvművelési mozgalmat az is serkentette, hogy II. József hatalmi törekvéseinek megfelelően az addig hivatalos latin nyelv helyett a német nyelvet vezette be Magyarországon. Ez ellen tiltakozott a nemesség haladóbb rétege, amikor a nemzeti nyelv ügye mellé állt.
A magyar nemesség nagyobb részéről elmondható, hogy szellemileg elmaradott, műveletlen, feudális birtokán élő maradi emberekből állt. Egy másik részük a bécsi udvar szokásait, szellemi életét vették át, és csak nagyon kevesen voltak azok a haladó magyar nemesek, akik szívügyüknek tekintették az önálló magyar szellemi élet felvirágoztatását.