Teszt Berzsenyiből
(szövegfelismerés)
- Felforgat a nagy századok érckeze mindent
- A magyarokhoz I.
- Most lassu méreg, lassu halál emészt
ugyanaz
3. Mi kell
tehát több? Élni és örülni
S használni célunk, nem pedig heverni;
S a
bölcs nyugalma háboríthatatlan
A pesti bálban s a csörtetés között,
Mint a
magányos rejtek árnyain.
Vitkovics Mihályhoz
4. Ha van mit ennünk, innunk
és szeretnünk,
Ha józan elménk, s testünk nem beteg,
Kivánhatunk-e s
lelhetünk-e több jót,
S adhatnak-é mást a királyi kincsek?
Vitkovics
Mihályhoz
5. Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag;
Benned az
emberiség űgye boszúlva vagyon.
Napoleonhoz 1814
6. Te hoztad e nagy
Minden ezer nemét
A semmiségből,s a te szemöldöked
Ronthat s teremthet
száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.
Fohászkodás 1810
7. Csak
te légy velem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a
vadon tájék kiderült virány lesz
Gyenge dalodra.
Osztályrészem
8.
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld,s a szerelem
szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga
tündököl.
Horác 1799 után
9. Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes
istenimtől
Kérjek-e többet?
Osztályrészem
1. oldal
Teszt Berzsenyi-versekből
(folytatás)
10. H1v szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
Az
előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva
kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S
későn hullnak könnyeink.
Búcsúzás Kemenes-Aljától 1804 körül
11. Az őszibogárnak búsongó hangjai
felköltik lelkemnek
minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem
eltűnt örömeit.
Levéltöredék barátnémhoz 1808 körül
12. Sem béhúnyt
szememet fel nem idézheti
Lollim barna szemöldöke
A közelítő tél 1808
előtt
13. Életem képe ez. Már elestvéledtem,
Béborult az élet
vidám álorcája!
Levéltöredék barátnémhoz
14. Nem te valál győző, hanem a kor lelke:
szabadság.
Napoleonhoz 1814
2. oldal