Esztétikai írások

 

Nicolas Boileau-Despréaux  (1636-1711)

         Art poétique; 1674  --- Költészettan

 

"De a színpad erős logikát követel:

ott ragaszkodni kell a hitelhez keményen.

Új alakot hozol a darabban elébem?

Ne hazudtolja meg a jellemét sosem:

Mindvégig az legyen, akinek ismerem."

 

 

 

Denis Diderot  (1713-1784)

         A drámaköltészetről

A komoly vígjáték

 

         A kötelesség éppoly kimeríthetetlen forrása a drámai költészetnek, mint a nevetséges vonások vagy a bűnök.

         A költő, az író, a színész kerülő úton hat a lélekre, de annál biztosabban, mivel a lélek kitárulkozik, s maga siet elébe.

 

         (Szól az erkölcsdráma egy válfajáról, annak hatásmechanizmusairól és a filozófiai dráma egy válfajáról. Később az egyszerű és a szövevényes drámákról.)

 

         A magam részéről sokkal többre tartom az olyan drámát, mely egyetlen szenvedély vagy jellem lassú kibontását tárja elénk -- hogy végül teljes nagyságában felmutassa...

 

(A bohózatról szól azután, a tervezésről és a  párbeszéd megírásáról -- azt mondja, hogy két lángelme kell a jó drámához, az egyik, hogy megtervezze, a másik, hogy megírja a párbeszédeket. A terv képzelet után készül, a szöveg természet után. Azt mondja, előbb vázlatot készítsünk, a jeleneteket hagyjuk későbbre. Arisztotelészre hivatkozik, aki szintén azt mondja: előbb a mese kitalálása, azután az epizódoké. )

 

 

A tragédia terve és a komédia terve között az a legnagyobb különbség --  mondja, hogy a tragédiában a költő kiegészíti a történelmet elképzeléseivel, a komédia mindenestől a szerző leleménye.  Következésképpen a komédiaköltő az igazi költő.  Az alkotó.

 

 

 

A feszültség a dráma tervének, és nem dialógusainak folyománya.

A néző lásson tisztán. A titokkal pillanatnyi meglepetést okoz a költő, ha bizalmába avat, hosszantartó nyugtalanságot okoz.

 

Az expozícióról: -- az érthetőség parancsa:  mindent elmondani

                           ---   a műfaj parancsa: gyorsan haladni

                                 (fontos, hogy a cselekmény irama gyorsuló                                                       legyen...)

                            --  ha a kezdés erős, legyen a folytatás is az

A jellemekről:  -- a jellemeket a drámai helyzetek határozzák meg (pl.        az apa, aki feláldozza a lányát, lehet becsvágyó, de lehet gyenge         jellemű vagy kegyetlen is)

                            -- ne feledjük: jellemeink életük legválságosabb, vagy     legmozgalmasabb huszonnégy óráját élik

                            -- érdekeiket összeütköztetni: ez a teendő

 

                            -- a mesterségbeli fogásokat elrejteni: ez a                                                   drámaírás egyik alapszabálya

 

A cselekmény és a felvonások felosztása:

                   -- megfelelő hosszúságú legyen a felvonás és a jelenet                              egyaránt

A felvonásközök:

                   --  a felvonásközökben is haladnia (fejlődnie) kell a                                                cselekménynek

                   -- érdemes címet adni a felvonásoknak  (ez a gyanakvásé,                         ez a haragé, ez a felismerésé, ez az                                                     áldozathozatalé...)

A jelenetek:

                   -- Én fel nem foghatom, miképpen vághat neki egy jelenet megírásának a költő, ha nem képzelte el tüzetesen a színre lépő személy tetteit, szándékait, mozgását, arckifejezését. E látomás sugallja az első szót, s az első hozza magával a többit.

 

                   -- E színpadi alak akkor telik meg az élet melegével és pátoszával, ha szembesítjük a jelenet többi szereplője által meghatározott helyzettel.

 

A némajáték:

                   -- A szerző írja okvetlenül elő a némajátékot... A jelenetek tartalmát, a dráma színeit a némajáték határozza meg. Maga Moliére sem átallotta, hogy leírja. Kell-e ennél jobb érv?