Kazinczy   (Z. Szabó László)

 

     Az ok, amiért éppen Z. Szabó László  Így élt Kazinczy  c.

könyvét választottam a bőséges kínálatból,  egyszerű.  1973-77

között a győri Kazinczy gimnázium tanulója  voltam, ahol  a 

magyar nyelv és irodalmat Z. Szabó  tanár úr tanította.

1977-ben, amikor  a  könyv  megjelent,  több  osztálytársammal

együtt elsőként vásároltuk meg. Kíváncsiságból,  tiszteletből,

szeretetből.

     A könyvről. (Bevezető)

"Aki eleget teve a maga korának,

 az minden következőknek élt!"      (Kazinczy)

     Sokan vallották őt elődjüknek, és  mindenki  elismerte  a

modern magyar irodalom megteremtőjének.  Csokonai  Orpheusként

üdvözölte, Petőfi Atlashoz hasonlította, Halász Gábor  szerint

" minden magyar író az adósa".

Akkor  lépett  színre,  amikor   Franciaországban   kitört   a

forradalom, amikor Napóleon átszáguldott Európán.  Vállalta  a

szellemi  élet  szervezését  Magyarországon,  a   szépirodalom

megteremtését és a nyelvújítás nagy programját.

    Az ifjúkor.  Pályám  emlékezete  c.  művében  említi  első

példaképét,      anyai     nagyapját,      aki      naponkénti

levéldiktálásával,  öltözködésével,   Orczy   Lőrinccel   való

barátságával a XVIII. századi nemes tipikus alakja volt.

A család hamar rájön: a generálisnak szánt  gyermek  inkább  a

könyvcsinálás felé hajlik. Késmárkon, ahova a német  nyelvet

tanulni küldik, kap kedvet az olvasáshoz,  és  szereti  meg  a

természetet.

     1769-ben kerül Patakra, ahol tíz évet tölt. Az iskola  a

szóról-szóra   tanulást   előnyben   részesíti   az    értelem

felfogásával szemben, emiatt sokat  kínlódik.  Kedves  tanára,

később  jó barátja,  Szentgyörgyi  professzor  tartja  benne  a

lelket, és azt tanácsolja, csak kételkedjen  mindenfelől,  így

juthat előbbre a világ megismerésében.

Diákként is érzi: a nemzeti nyelv, a  történelem,  a  földrajz

elhanyagolt tudomány Patakon. Ráébred a tudás örömére. Kimarad

a diákcsínyekből, inkább  Vergiliust  deklamál  és  az  olvasás

szenvedélyének hódol. Magánszorgalomból ismerkedik az  európai

irodalommal.  1775-ben   megjelenik   "hirtelen   összefirkált

könyvecskéje" a Magyarország geographica. A sikertelenség  egy

időre kedvét  szegi.  Ajándékba  kap  néhány  könyvet,  köztük

 

Bessenyei  Ágisát  és  az  Eszterházi  vigasságokat.   Annyira

megragadják a megismert új eszmék, hogy Bessenyei egyik  német

nyelvű munkájának fordítására készül, amit maga  a  szerző  is

helyben hagy, mikor levélben fordul hozzá  engedélyért.  Ettől

kezdve szenvedélye az olvasás, és az  új  alkotások  keresése.

Megismerkedik  Báróczi  Marmontel-fordításával,  elsősorban  a

szólásmód, a kifejezésekben rejlő finomság és a nyelvi ötletek

ragadják meg.

1777-ben  Pesten  át  Bécsbe  utazik.   Pesten   az   egyetlen

könyvárusnál forgatja végig az  új  könyveket,  Bécsben  pedig

megismerkedik a képzőművészettel. 1797-ben  húszévesen  hagyja

el Patakot. "Már tudám, amit feledni kell." Így foglalja össze

később a pataki tíz évet. Övé azonban az, ami  kevés  társának

adatott  meg.  Levelezése  révén  és  a  már  ismert  művekből

megérezte egy új világ születését. Ez a világ a világosságé.

 

 

 

 

        A közéleti ember.

Két út áll előtte: pap lesz, vagy hivatalnok. Egyik pálya  sem

vonzza, mégis követi a családi hagyományt,  joggyakornok  lesz

Pesten.  Ekkorra  Magyarországon  bizonyos  nemesi   rétegeket

meghódított a francia felvilágosodás  szelleme.  Egyre  többen

ismerik fel Voltaire  és  Rousseau  igazát,  akik  támadják  a

születési  és  nemesi  előjogokat,  társadalmi  egyenjogúságot

követelnek, és a szellem elsődlegességét hirdetik.

Bessenyei   és   köre   döbben   rá   a   magyarság   végtelen

elmaradottságára,    a     nemzeti     nyelv     megújításának

szükségességére, a nemzeti függetlenség eszméjére.

II. Józsefnek, a felvilágosult  uralkodónak  az  intézkedései,

ésszerű  reformjai  azonban   a   nyelvrendelet   miatt   csak

ellenállást  váltanak  ki  Magyarországon.  Néhány  híve  közé

tartozik az ekkor már  a  vármegyénél  dolgozó  Kazinczy.  Úgy

érzi, a függetlenségnél is fontosabb a  haladás  ügye.  Néhány

nagyobb városban már  megalakulnak  az  irodalmi  társaságok.

Céljuk  az,  hogy  kimozdítsák  az   országot   a   szellemi,

társadalmi elmaradottságból. Kazinczy kereste  a  kapcsolatot

ezekkel  az  emberekkel.  Baróthy-Szabó  Dávid,  Révai  Miklós

munkái, Ráday Gedeon hazai művelődést támogató törekvése  nagy

hatással  volt  rá.  Ráday   ismertette   meg   Zrínyivel,   a

színházzal, és a Pest-Budán eltöltött  gyakornoki  évek  alatt

fedezte fel a szabadkőműves mozgalmat. A  tagok  felvilágosult 

-  polgárok híján   -   főurak,  katonatisztek,  szabadelvű

nemesek,  akik  a  testvériséget,  vallási  türelmet   és   az

önművelés fontosságát hirdetik.

Kassán  aljegyzőként  folytatja  az   olvasást, verselést,

fordítást. Részt vesz a szalonéletben, mely a műveltség  és  a

nyelv  pallérozásának  ügyét  mozdítja  elő.  Itt  mutatja  be

fordításait és első  szépprózai  munkáit.  Bessenyei  révén  a

magyar irodalom minden  ismert  alakjával  kapcsolatba  kerül.

Mivel jól ismeri kora  világirodalmát,  értőként  fog  neki  a

műfordítói munkának. Azért választja  inkább  a  fordítást  az

eredeti munkák helyett, mert úgy  érzi,  a  gondolkodás  és  a

nyelv még nem alkalmas  az  eredeti  művek  megalkotásához  és

befogadásához. Lefordítja Gessner Ydilliumát, mely Kassán  meg

is jelenik. Báróczy üdvözli a művet:" légy serkentő példája az

elzsibbadt magyar ifjúságnak!"

Lefordít egy Werther-utánérzést   (később sajnálja,  hogy  nem 

az  eredeti munkát vette kézbe), a könyvnek  ennek  ellenére 

nagy  sikere lett. Ez még  inkább  fokozza  lendületét. 

Figyelme  a  nyelv művelésére irányul. Nyelvi, formai,

ízlésbeli változást  akar.

A nyolcvanas években  Voltaire, Rousseau, Helvetius  munkáinak

megismerésével úgy érezte, az írás eszköz lehet  a  társadalmi

változások eléréséhez. Napi munkája mellett fordított, eredeti

műveit csiszolta, szervezett, felkarolta a színjátszás  ügyét.

Úgy  érezte,  ez  az  az  út,  amellyel  a  nyelv  fejlesztése

elérhető.  "Amíg a magyar theatrum fel nem állíttatik, soha  a

nyelv tökéletes nem lészen."

A már meglévő  magyar  drámák  mellé  fordításokat  készített.

Shakespeare, Moliére, Goethe, Schiller,  Lessing  műveiből.  A

Hamletet tartotta nagyon fontosnak,  "analogizál  nemzetünknek

mostani   nem-rózsaszín   érzéseivel".  Országosan   kiterjedt

levelezésével magához vonta az  ifjú  tehetségeket.  Csokonait

tanácsokkal  látta  el,  sürgette  további  munkákra.   Aranka

Györgyöt  -  az  erdélyi  nyelvművelés  élharcosát  levelekben

biztatta. A Dunántúlon barátja Soproni Kis János, aki elsőként

alapított  önképzőkört  az  országban,  és   ő   fedezte   fel

Berzsenyit is. Kapcsolatban állt Pálóczi  Horváth  Ádámmal,  a

népköltészet első tudatos gyűjtőjével. Győrben Révai Miklóshoz

fűzte  barátság,  Pest-Budán  Dugonicsnak   tisztelgett,   bár

nyelvét durvának tartotta,  népiességét  támadta.  1789-től  a

kassai kerület iskola-felügyelője lett. A munka  sok  hívet  és

még  több  ellenséget  szerzett  neki.  A  falusi   iskolákban

könnyebb dolga volt meggyőzni a fenntartókat a nép nevelésének

fontosságáról, de a  nagy  kollégiumokban   (pl.  Debrecenben)

inkább ellenségekre talált.  II. József halálakor megszűnt  ez

a megbízatása. Először hazatért Regmecre,  majd  új  lakhelyet

keresett, ahol  saját  tervei  szerint  építtette  fel  házát.

1794-ben  szegezte  ki  a  táblát  majorsága  határán:   Abaúj

Vármegye  Széphalom.

 

     A forradalom oldalán

1789 a francia forradalom éve, Magyarország is forrong. Kétféle

az  ellenállás.  Az  egyik  a  nemesi, a  másik  a   társadalom

különböző  rétegeiből  kikerülő,  a   felvilágosodás   eszméit

hirdető  csoport,  II.  József  hívei.  Reformokat   kívánnak,

amelyek révén megvalósítható a szabadság és a függetlenség.  A

tudomány, a nyelv, az irodalom megteremtéséért harcolnak.

Kazinczy 1787-ben megalapítja Batsányival a Magyar  Museum  c.

folyóiratot. Aztán meghasonlik Batsányival és  a  maga  útjára

lép. Folyóirata, az  Orpheus   Voltaire  és  Rousseau  eszméit

hirdeti. A lapot elkobozzák. I. Ferenc trónralépte  növeli  az

ellenállást.  A  császári  ház   figyelteti   a   demokratikus

ellenzéket és az 1793-ban kezdődő mozgalmat, mely Martinovics

és Hajnóczy találkozásával indul útjára. Az ún.  köztársasági

mozgalomhoz Kazinczy is csatlakozik. Matinovicsot és  társait, 

Kazinczyt is, letartóztatják. A bűnvádi eljárás  során  őt  is

halálra   ítélik,   de   végül   kegyelmet   kap.   Büntetését

bizonytalan    ideig    tartó    várfogságra     változtatják.

A  Fogságom naplójában így foglalja össze a következő  hét  év

történetét:   "Szenvedtem   Budán,   Brünnben,    Kufsteinban,

Munkácson..."

A börtönévek alatt szakadatlan munkával védekezik az őrülés és

a magány ellen. Közel háromszáz könyve van,  mire  a  kegyelem

megérkezik.

      Az irodalmi vezér

Hamar véget ért az öröm, ami a szabadulást követte. A családdal

is viszályba keveredett, és légüres tér támadt körülötte, mert

régi társai vagy meghaltak,  vagy  megbélyegzettnek  számított

közöttük. Mecénást keresett  Festetics  gróf  személyében,  de

elutasításra  talált.  A  gróf  nem  bízott   a   börtönviselt

emberben.

Az  országban  cenzúra,  elnyomás,  besúgóhálózat.  Európa  is

megváltozott. Napóleon császárrá koronáztatta magát,  a  többi

uralkodó pedig ellene készülődött. Kazinczy belátta:  egyetlen

tér maradt a nemzet számára, ahol harcolhat a kultúráért,  ami

ébren tarthatja a magyar öntudatot,  és  ez  a  nemzeti  nyelv

fejlesztése. A régi barátok közül Kis János,  a  győri  Németh

László,  Virág  Benedek,  Csokonai,   Révai   Miklós,   később

Berzsenyi mellette állnak. A harc nem könnyű, az írók  tábora

nem egységes. A régihez ragaszkodó  "Extra Hungariam  non  est

vita"-t harsogó parlagi nemesség ki  nem  állhatja  Kazinczyt.

Mégis követelni kell az új ízlést, az új nyelvet.  A harc  egy

félreértéssel indul. Csokonai sírkövére  készül  a  felirat:

"Árkádiában éltem én is." A debreceni polgárok  --  félreértve

a jelentést -- idilli hely helyett  marhalegelőnek  értelmezik

Árkádiát, és magukra vonatkoztatják.  A vita Árkádia-per néven

vonul be az irodalomtörténetbe.  Mindenki  állást  foglal  így

vagy úgy. Maradiság és haladás csapott össze, és hiába csitult

el egy idő után  ez  a  vita,  máris  kezdődött  a  következő.

Megjelent a  Tövisek  és  virágok,  ahol  Kazinczy  a  szatíra

fegyverével harcol tovább. A  nyelv megújítása egyben küzdelem

a régivel,  az  elavult  nemesi  gondolkodással.  Csiszolatlan

ízléssel, tudatlanul, szellem és  tehetség  nélkül  nem  lehet

irodalmat művelni   -  véli  Kazinczy.   A   Tövisek...  ismét

 egy táborba vonta a maradiság  képviselőit.

Megjelent a  Mondolat. Gonosz és nemtelen támadás volt,  durva

és   rágalmazó.   Kazinczynak   elsősorban   az   fájt,   hogy

szegénységén  gúnyolódnak.  Most már  valóban   két   csoportra

bomlott  az  írók  és  gondolkodók  tábora:  ortológusokra  és

neológusokra.   Kölcsey   Szemerével   együtt    válaszol    a 

Mondolat-ra,  s  amilyen   gyalázkodó,   parlagi   az,   olyan

könyörtelenül felkészült emez.  A  neológusok  már  tudják:  a

latin alkalmatlan a tudomány művelésére,  az  anyanyelv  pedig

még nincs rá felkészülve.  Már  Bessenyei  felvetette  a nyelv

pallérozásának gondolatát, s most Kazinczyék úgy érzik, ez  az

egyetlen út. Alkalmassá kell tenni a  nyelvet  a  tudomány,  a

műveltség, az irodalom számára, hogy  a  felvilágosult  eszmék

kifejezője  lehessen.  1811-től   -19-ig  folyik  a  küzdelem.

Valójában azonban Vörösmarty, Petőfi, Arany alkotásaiban  lesz

a diadal valóban az.  Kazinczy  nagy  érdeme,  hogy  nemcsak

vitázott, hanem neki is látott a munkának.

1.  a  nyelvjárási  szókincsből  merített    (bucka,   falánk,

hullám, róna)

2. régi, elavult szavakat frissített fel   (aggastyán,  hölgy,

szobor, verseny)

3. szóképzéssel, elvonással,  új  összetételekkel  csinált  új

szavakat  (folyóirat, zongora, rovar, állam)

4. átvett idegen szavakat latinból, franciából  stb.  (pillér,

bálna)

5. magyarított  -- ami ezek közül nem sikerült, később eltűnt,

elfelejtődött  (Wien -Bécs;   de!  Koppenhága - Kappanhágó)

 

     Ez időre  tehető  a  magyar   helyesírás   és   grammatika

rögzítése, amit  Révai-Verseghy   híres  jottista-ypszilonista

vitája indított el; közben alakult ki a  hangtan,  az ige-  és

névszóragozás, és indult meg  mindezek  rendszerezése.  Herder

jóslata szerencsére  nem  teljesedett  be   --  köszönhető  ez

Kazinczynak és társainak  (még akkor is, ha a nyelvújítás után

a magyar nyelv igencsak e-zős lett.

1819-ben Kazinczy lezárja egy összegző tanulmánnyal a  harcot.

Orthológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél.

"Jól és szépen az ír, aki tüzes orthológus és  tüzes  neológus

egyszersmind..."

 

     A széphalmi csendben

A harc után  diadalt  érez   --  joggal.  Azonban  itt  az  új

nemzedék. 1821-ben  Kisfaludy  Aurórája  nyitja  meg  a  sort.

Kölcsey,  Vörösmarty,  Bajza,   Czuczor   tartozik   ide.   A

vezérszerep is lassan az övék, és a klasszicizmust felváltja a

romantika. Kazinczyt, mint egész életében, a nyomor, a végtelen

szegénység  szorongatja.  Nem  hasonlik  meg  az  új  nemzedék

képviselőivel; Kölcseyvel is egyetért abban,  hogy  fordítások

helyett most már itt az ideje  az  eredeti  munkáknak.  Meg  is

alkotja  két  emlékiratát,   egyiket   a   nemzetnek:   Pályám

emlékezete; másikat családjának: Fogságom naplója.   Mindkettő

a magyar irodalom klasszikus  darabja.  Közel  hatezer  levele

maradt fenn. Utolsó éveiben  többször  tett  nagy  utazást  az

országban.  Lenyűgözte  Pest-Buda,   Pannonhalma,   Esztergom.

1821-től az újhelyi  levéltárat  rendezi  --  szüksége  van  a

napidíjra.  1831-ben hazaindul utolsó hosszabb  útjáról,  s  a

kolerával  együtt  érkezik  Széphalomra.  Nagy  félelemben  él

mindenki, nemcsak a betegség, hanem a kolerafelkelés miatt is.

Utolsó  levelét  lánya  fejezi  be.    "Mély   bánattal   kell

jelentenem   szegény    atyám    halálát...    a    rettenetes

kolerabetegségbe esett..."

 

          Végül

...    Nevét ma országos  mozgalom  viseli,  melyben  fiatalok

versengenek egymással a szép magyar beszédért.

       Petőfi, Ady,  Juhász Gyula, Radnóti,   mind  elődjének

vallja.  Élete  példa  a  hitre,  az  elszántságra,  az  örök

reménységre.

       Adósa mindenki, aki magyarul beszél vagy ír.