Mûvelôdéstörténeti korszak, részben a felvilágosodás korának egyik stílusirányzata, részben a felvilágosodás racionalizmusát ellensúlyozó attitûd, gondolkodási mód, kifejezési modor.
Társadalmi bázisa a polgárság, annak cselekvô aktivitása, mely a megmerevedett feudális társadalmi struktúrában és intézményrendszerben nem tud utat törni magának. A társadalmi-politikai-egyéni cselekvésvágy kifejezôdése tehát a cselekvés reális lehetôsége nélkül.
A korszak megnevezésében egybeolvad az érzelmesség (angol sentimentalism) és az érzékenység (francia sensibilité) fogalma. Így az irodalmi köztudatban a szemtimentalizmus az érzelmes modorosságok tárházává vált.
Franciaországban az érzelmi felszabadulás mûvészi ábrázolásaként létezik elsôsorban, mely átitatódik demokratikus törekvésekkek, és forradalomba torkoll. (Új Héloise)
Németországban és Magyarországon (nálunk késôbb) nyomasztó társadalmi és morális gondokat jelenít meg és tár fel. (Werther)
A szentimentális irányzatnak nincs ars poeticája, szûkebb a témavilága, mint más irányzatoké vagy stíluskorszakoké, mégis (vagy épp ezért) fokozott intenzitással jelenik meg általa az emberi világ addig eltitkolt, rejtett szférája, az érzelmek mélyvilága.
Az önkifejezés szinte gátlástalan tobzódása jellemzi,a hangulati elemeknek, a legbensôbb érzelmeknek már-már önkínzásszámba menôen részletes ecsetelése. Nem jelenti ez azt, hogy a szentimentalizmus értékes akotásokat szülô korszakában a szerzôk szembefordultak volna a felvilágosodás racionalizmusával vagy empirizmusával, sôt, e mûveket éppen a felvilágosodás eszméi ihletik.
Közkeletû felfogás szerint a szentimentalizmus --- a romantika elôkészítéseképpen --- a klasszicizmust bomlasztja-lazítja, s annak helyébe lép új erkölcsi és ízlésbeli normáival. (Ez csak részben igaz !)
A szentimentalizmus ideológiai-filozófiai hátterében paradox módon Descartes "Cogito ergo sum"-ja és Locke szenzualizmusa áll, így tételezôdik hangsúlyozottan az individuum.
A leggyakoribb szentimentális téma a társadalmi elôítéletek, osztályhatárok miatt elválasztott, boldogságuktól megfosztott emberek tragédiája. Ezért lázadó jellegû ez az érzelmesség, amely nem biztos, hogy stiláris vonásaiban is az.
(Pl. stilárisan belesimulhat a klasszicizmusba is, a rokokóba is, a késôbarokk gálánsságába is, stb.)A szentimentáls alkotások rendszerint csak írójuk, alkotójuk életmûvének egyes darabjai, töredékei. A német szentimentalizmus a Sturm und Drangnak nevezett korszakkal, mozgalommal indul. Szerepét minden nemzeti irodalomban korán átveszi a romantika és/vagy a népiesség.