Kölcsey Ferenc: Himnusz
(feleletterv)
A mű 1823-ban, a reformkort megelőző időkben keletkezett (1823. január 22., ez ma a kultúra napja Magyarországon).
Az ország helyzete katasztrofális. Mo. a Habsburg birodalom
része, a császár abszolutisztikus módon uralkodik, az országgyűlést
évtizedek óta nem hívták össze.
Kölcsey úgy látja, hogy isten (illetve valamely felsőbb
hatalom) segítségére van szükség ahhoz, hogy az ország a végső
pusztulást elkerülje.
A XIX.sz. első felében Európában a romantikus stílus az
uralkodó műv.ir. A romantika kedveli a szélsőségeket, a szembe-
állítást, a szenvedélyes, túlzó előadást, a látványos eszközöket.
Ebben a műben szinte egymásra torlódnak a színesebbnél
színesebb költői képek, jelzős szerkezetek, a mozgalmasságot
sugalló igék.
A himnusz mint műfaj, nagyon alkalmas arra, hogy a költő a
magyarság dicsőséges és viszontagságos történelmét
felelevenítse, és rámutasson arra, hogy bűneink azok, amelyek a
végső pusztulást hozzák a hazára.
"Hajh, de bűneink miatt..."
A mű hangulata pesszimista, borúlátó. Ezt alátámasztja a
trochaikus lejtés:
"Isten, áldd meg a magyart"
A vers szerkesztése keretes. Az első vsz. -ban áldást kér, az
utolsóban szánalomért könyörög prédikátor-szerepben a lírai alany.
A köztes vsz.-ok világosan mutatják, mi az oka annak, hogy
idejutott Mo.
Ez a nép istentől a legjobbakat kapta. Kölcsey ezt rom. költői
képek sorozatával mutatja be:
"Őseinket felhozád...
...merre zúgnak habjai...
...Értünk Kunság mezein...
...Tokaj szőlővesszein..."
Az ország hős fejedelmei, királyai mindent megtettek hazájukért
és népükért(Árpád, IV.Béla, Mátyás)
"Árpád hős magzatjai...
...nyögte Mátyás bús hadát..."
Az 1.3 vsz.után költői felkiáltással: "Hajh, de bűneink
miatt..." --áttér azokra a történésekre, amelyek isten
haragját idézték fel:
"Most rabló mongol nyilát zúgattad...
...Majd töröktől rabigát..."
A veszedelmek megjelenítésére ismét érzékletes rom. költői
képek következnek:
"Elsujtád villámidat dörgő fellegedben..."
A 2.tartalmi egység pontosan rávilágít
arra, hogy mi az oka Mo. romlásának:
-bűnök "Hajh, de bűneink miatt..."
-vesztes csaták képe "vert hadunk csonthalmain..."
-egyéni érdekek miatt dúló belső harcok(pl. Szapolyai)
"Hányszor támadt tenfiad..."
-Mátyás óta nincs nyugalom, megbékélés az országban
"Bújt az üldözött..."
-Mo. már nem hazája fiainak. "Szertenézett, s nem lelé
honját..."
Egy teljes vsz.-ot használ fel K. arra, hogy ellentétpárokkal
mutassa be Mo. tragikus helyzetét:
a
múlt dicsősége a
jelen nyomasztó képe
"Vár állott most kőhalom
Kedv, s öröm halálhörgés siralom..."
E vsz. zárása arra figyelmeztet, hogy a múlt dicsőségéből, a
hős elődök munkájából a jelen emberei nem élhetnek meg.
Ha nem tesznek semmit hazájukért, a haza árva gyermekként,
rabságban fog elpusztulni:
"S ah, szabadság nem virul..."
A záró vsz. az 1.vsz variációja, de oly módon, hogy a teljes
lemondás, a tehetetlenség szól belőle:
"Áldd meg" helyett "Szánd meg"
Csak isten kegyelme segíthet a hazán, mert saját fiai
képtelenek változtatni sorsukon.
Feleletterv a Szózat
elemzéséhez
A mű 1836-ban keletkezett, a reformkor derekán. Az ország tele
van reményekkel, boldog várakozással. Úgy néz ki, hogy Mo. minden
rendű és rangú embere tenni akar valamit a hazájáért.
Az un. reform országgyűlésen megtárgyalják a nyelvkérdést, a
jobbágyok örökváltságát, a közteherviselést.
Főuraink egy csoportja már hazatelepedett, palotákat,
közintézményeket, magyar nyelvű színházat építenek. Az egész
országban a változás szele érződik. Ugyanakkor sokan pesszimisták,
nem hiszik, hogy érdemleges politikai és gazdasági változások következhessenek be Magyarországon. Talán ezért szól a mű elején és végén a "légy híve rendületlenül" két variációban is.
A műfaj, amit Vörösmarty választ megfelel ennek a hangulatnak.
Szózat, vagyis szónoklat. A meggyőzés, az együttgondolkodás
eszköze.
A romantikus stílus a maga eszköztárával, szenvedélyességével
nagyon jól szolgálja a szónoklat célját: meggyőzni a
hallgatóságot arról, hogy van lehetőség a megújulásra, a
változtatásra, a balszerencsék sora és a viszálykodások
ellenére is.
A jambikus lejtés is fokozza a meggyőzés erejét, és a pozitív
hangulat érzetét.
"Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar"
A vers szerkesztése keretes, de amíg a Himnusznál a keret az
elkerülhetetlen balsors érzetét erősíti, addig a Szózatnál a
változás lehetséges és szükséges voltát nyomatékosítja.
A rom. szónoklat retorikai fogásai szabályosan
végigkövethetők:
-Megszólítással indul: "Hazádnak rendületlenül légy híve,
oh magyar"
-Intés következik. "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra
hely"
Észrevehető, hogy a romantikus stílusra annyira jellemző szélsőségek
jelen vannak: bölcső--sír; áldjon--verjen; élned--halnod
az igék felszólító módúak, és 1.sz. 2.sz.-ban
végig a közönséghez, a hallgatósághoz szólnak.
-emlékeztetés a dicső múlt hős alakjaira:
"Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt."
Mint a Himuszban, itt is Árpád és Hunyadi neve fordul elő.
A költői képek és jelzős szerkezetek megerősítik, hogy a múlt
tettei és alakjai hatalmassá tették az országot.
"Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai..."
Megjelennek a bukott szabadságharcok alakjai.
A Szabadság nagybetűvel, élőlényként szerepel.
"Szabadság! itten hordozák...;S elhulltanak legjobbjaink..."
-biztatás. "Az nem lehet..."
-reménykedés "Még jőni kell..."
Ismét érzékletes ,végzetes képek jönnek romantikus
stílusban életről és halálról, szent akaratról és átok súly
alatt görnyedő nemzetről.
-a gyász képei következnek
Ha nem válik valóra a jobb kor, jöjjön a dicsőséges halál!
Lehet, hogy elpusztul a magyar nemzet, de emléke megmarad
Európa népeiben, akik gyászolni fogják:
"S a sírt, hol nemzet sűlyed el, népek veszik körűl…"
-töprengéssel ér véget a vers, a keret megerősíti az 1.2 vsz.
gondolatait.
"Légy híve rendületlenül Hazádnak ,oh magyar..."
A haza ,Mo. az egyetlen hely, ahol élnünk megadatott, s ahol
élnünk, halnunk kell.