Voltaire a legnagyobb életművész, aki valaha íróként, filozófusként létezett. Körülrajongott, hatalmas gazdagságot felhalmozó író és közéleti ember, akiről még életében szobrot készítenek. Ugyanakkor állandóan menekülésfélben lévő üldözött vagy száműzött.
Mozgalmas és hosszú életű. Elképzelhetetlen, milyen hatalma volt mind az irodalom, mind a gadaság világában. Hozzá hasonló író-költő fejedelemként csak Goethét említhetjük.
"Nevetése többet rombolt, mint Rousseau sírása" -- mondja róla Herzen (1812-1870 -- a kollektív tulajdonon, és személyes szabadságon alapuló, ún. orosz szocializmus elméletének kidolgozója; tanulmányíró, irodalmár, publicista)
Voltaire úgy véli, "A világ nagy eseményeinek története jóformán nem egyéb a bűntettek történeténél.""Nem tudom, hogy mennyivel ér többet az a márki, aki tudja, hogy hány órakor kelt fel a király, milyen kedvében volt, milyen öltözéket parancsolt, mint az a kereskedő, aki hasznot hajt hazájának".
"Écrasez l` infame -- Tiporjátok el a gyalázatost !"Rohan herceg (Sully herceg estélyén) megelégelte a "polgári sarj" elmés szúrós megjegyzéseit, mellyel őt bosszantotta, és rászólt Voltaire-re: "Kicsoda kegyed, fiatalember, hogy ilyen magas lóról merészel velem beszélni?" Voltaire válasza:
"Hercegem én olyan ember vagyok, aki nem hordja a hátán egy nagy név terhét, hanem magya szerez becsületet a nevének."Másnap egy elhagyatott utcán a herceg pribékjei leteperték Voltaire-t, és megbotozták. A herceg egy hintóból nézte az eseményt. Állítólag a következő utasítást adta szolgáinak:
-- "Vigyázzatok ! A fejét ne üssétek ! Hátha mégis van benne valami értékes dolog."Francois-Marie Arouet egy közjegyző ötödik gyerekeként születik Párizsban 1694. november 21-én (meghal uott, 1778. május 30-án) (Jómódú polgári család sarja.) A Voltaire nevet vagy az Arouet le ir (ifjabb Arouet) anagrammájából állította össze, vagy apjának egy vidéki birtokának nevét használta fel. A jezsuitáknál tanult, ugyanbban a kollégiumban, ahol Moliére is -- talán ezért lett a jezsuiták és a vallásos ájtatosság könyörtelen ellenfelévé. A kollégiumban ügyel rá, hogy mindig magasabb társadalmi rétegből való osztálytársakkal barátkozzék, ez később többször az életét menti meg, mert mindenre kész támogatói, pártfogói lesznek.
Keresztapja, egy abbé, a klerikális társaságok helyett az epikureusok társaságába vezeti. Itt, a TEMPLE-társaságban (szabadkőműves-páholy) ismerkedik meg a szabad gondolatok és szabad erkölcsök hirdetőivel, a LIBERTINUSOKkal.
Ugyanez a rokona hozzásegíti, hogy kinevezzék a hágai francia követségre titkárnak. (Nem elég fegyelmezett, megszöktet egy lányt) Hazarendelik Párizsba.
XIV. Lajos halálával (1715) meggyorsulnak a társadalmi változások, szétesik a feudális társadalom. Özönével születnek a pamfletek, szatírák, gúnydalok. Arouet nem elég óvatos, egyszer rajtacsípik, és bebörtönzik. Börtönében írja azt a drámát, amely híressé teszi, az OIDIPUSZ-t (OEDIPE). Szabadulása után bemutatja a Comédie-Francaise. A börtönben vázolja fel későbbi nagy tanulmányának,a XIV. Lajos századának a tervét. Királyi évdíjat kap, megnyílnak előtte a főúri hölgyek szalonjai. Ekkor kezdi használni a Voltaire álnevet. 3.
Apja halála után (1722) teljesen az irodalomnak szenteli magát, emellett nem feledkezik meg arról, hogy vagyonát gyarapítsa. (A leghatalmasabb vagyont halmozta fel, amelyet valaha íróember magáénak vallhatott.)
1723-ban megjelenteti a HENRIÁSZ (HENRIADE) című eposzt, amely a francia epikus költészet első költőjévé avatja.Ekkor tehát, alig 30 évesen ünnepelt költő, a legjobb drámaíró, gazdag úr, szalonok kedveltje, szellemes, csipkelődő társalgó, félelmetesen gúnyolódó szellemi ellenfél.
Ugyanakkor beteges, gyenge testalkatú. Összekülönbözik egy főnemesi család sarjával (Rohan herceg), ezért az megbotoztatja, a Bastille-ba zárják, majd Angliába száműzik.
Ott a legkiválóbb angol költőkkel, filozófusokkal, írókkal barátkozik: Pope-pal, Swifttel.(A szenzualizmus szerint az ismeretek egyetlen forrása az érzékelés. Ezt következetesen végiggondolva a materializmushoz jutunk,pl. Holbach, Helvetius, Feuerbach filozófiájához, ha pedig az érzeteket önmagukban létező valóságos tényeknek tekintjük, akkor ez szubjektív idealizmusba torkoll, pl. Berkeley, Mach filozófiája ilyen.)
(Az agnoszticizmus filozófusai azt állítják,hogy csak a jelenséget vagyunk képesek megfigyelni, a lényeget nem. A tapasztalaton túllépni tehát nem tud az emberi megismerés. Az emberi értelem csak a RÉSZ, és nem az EGÉSZ mgismerésére irányulhat. Az agnoszticizmus klasszikus formában D. Hume és I. Kant filozófiájában tettenérhető.)
filozófiai irányzat, mely szerint Isten megteremtette a világot, aztán hagyta működni. E nézet legfőbb képviselői pl. J. Locke, Newton, Rousseau, Voltaire.)
(Annak ellenére, hogy Voltaire állandóan támadja a katolikus egyházat, az abszolutisztikus rendet, mégis szükségszerűnek ítéli mind a vallás létét (Isten, ha nem volna ki kellene találni.) , mind a társadalmi egyenlőtlenségeket, sőt a monarchia híve. Montesquieu mellett a francia történetírás megteremtője.
Voltaire Angliában írja az angliai filozófiai levelek-et. E levelek Franciaország gúnyrajzai. (Lettres philosophiques sur l` Angleterre, 1734), ezt először angolul jelenteti meg. A francia példányok egyikét jelképesen elégetik egy börtön udvarán, a kiadót pedig börtönbe zárják. A szerző ellen elfogatási parancsot adnak ki. Voltaire az ország keleti határa mentén levő cirey-i kastélyba menekül, ahol barátnőjének, Chatelet márkinőnek a vendégszeretetét élvezi.
10 évet tölt a "szép Émilie" -nél, állandóan munkában. Itt csillagászattal, kémiával, történelemmel, mindennel foglalkozik.
Visszatérve Párizsba előadatja a ZAIRE-t (legnagyobb sikerű tragédiája), közzéteszi XII. Károly, svéd király történetét
Ezután Voltaire többször is visszatér Párizsba, barátai udvari állást szereznek neki, az Akadémia tagjává választják, de többször is száműzetésbe kell vonulnia.
1749-ben meghal Chatelet márkinő, a következő évben elfogadja II. Frigyes meghívását, és a király kamarása lesz. Nemsokára rá kell döbbennie, a király az csak király. Fülébe jut II. Frigyes egy megjegyzése: "A narancsot összenyomjuk, megisszuk a levét, és eldobjuk a héját."
Befejezi és kiadja Berlinben 1751-ben a XIV. Lajos százada c. tanulmányát.1853-ban hagyja el a porosz udvart, de nincs hová mennie. Ekkor a hatvanadik évében van. Vagyona azonban már óriási, fittyet hányhat a királyoknak, saját udvart tarthat.
1755-ben két házat vesz. Egyet Genf mellett, egy másikat Lausanne közelében.A svájci köztársaság protestáns fanatikusai azonban éppúgy zaklatják, mint saját országának katolikusai. (Mert színházat tart házában.)
Pontosan az országhatáron vásárol tehát birtokot, Fernay-ben. "A filozófusnak két-három föld alatti barlangra van szüksége, hogy elrejtőzzék az utána loholó kutyák elől."
Birtokán, sőt az egész környéken felszabadítja a jobbágyokat, az ENCIKLOPÉDIÁBAN hirdetett gazdasági tanok szerint iparvidékké teszi faluja határát; óragyárat alapít, selyemfonót szervez, fűrésztelepet létesít, és jövedelmezővé teszi a földművelést.
Írásai bombaként robbannak. Leggyakrabban rövid, néhány oldalas, ironikus-filozofikus gúnyiratokat szerkeszt. Így lesz a voltaire-izmus kézikönyve a FILOZÓFIAI szótár.
A teljes életet élő ember eszményképe lesz Voltaire. Úgy vonul be 1788-ban Párizsba, mint egy győztes, megbocsátó hadvezér. Valójában halálra ünneplik.
"Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem a barátaimat, megbocsátok ellenségeimnek és nem szívelem az üldözéseket." -- diktálja titkárának halála előtt.
A forradalom előestéjén, általános ünneplés közepette hal meg. Az egyház megtagadta holttestének eltemetését. S mivel a hatóságok népi tüntetéstől tartottak, az egyik unokaöccse éjszaka, titokban szállíttatta el egy champagne-i falucska temetőjébe. 1791-ben a forradalmi országgyűlés a PANTHEONBA helyezteti maradványait. Ő az első Rousseau-val együtt, aki a párizsi PANTHEONBA kerül.
Hagyatéka hetven kötetnél többre terjed. Lírai művet nem írt. (Kivéve talán az annak nevezhető filozófiai csipkelődő epigrammákat. Egy példa Jean Freronról:
Jean Fréront a napokban egy^ völgyben kígyó harapta meg.A CANDIDE-ban az egész emberi élet minden fontos összetevője felvillan és vizsgálat tárgya lesz: szerelem és szenvedés, ábránd és valóság, háború és elemi csapás, gonoszság és szánalom,stb. Szomorú, de nem vigasztalan a kép, amit Voltaire pesszimizmusa mutat a világról. Fő tételei: Műveljük kertjeinket, illetve ez a világ a legtökéletesebb? Nem kell rajta változtatni? Nincsen gondviselés. (Irtsuk ki a gazt -- Babits)