PERORATIO
(BEREKESZTÉS)
Véghöz vittem immár nagyhirü munkámat,
Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat,
Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,
Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat.
A "VITÉZ HADNAGY" KÉZIRATÁBAN FENNMARADT VERSEK
BEFED EZ A KÉK ÉG...
(Az első változat)
Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra
nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. De viszont a dicsősség-
nek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztes-
séges nem lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün
desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy tisztesség fejemre. Azért ne
irtozzunk se a haláltul, se annak formájától. Es temetésünkről is mi-
haszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek holló gyomra volt ko-
porsója, annál inkább fenmaradt a nevek. Coelo tegitur qui non habet
urnam, et undique and Superos tantundem est via.
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Tisztességes legyen csak órám utolsó.
Akár farkas, akár emészszen meg holló,
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
[AZ IDŐ ÉS HÍRNÉV]
(A kézirat végére illesztett epigrammaciklus)
NEM IROM PENNÁVAL..
Nem irom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel,
Az én örök hiremet.
BEFED EZ A KÉK ÉG...
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a' föld lészen alsó.
Szigeti veszedelem
Dedicálom ezt az munkámat
magyar nemességnek,
adja Isten, hogy véremet
utolsó csöppig hasznossan
néki dedicálhassam
Az olvasónak
Homerus 100 esztendővel az trojai veszedelem után írta historiáját; énnékem is
100 esztendővel az után történt irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10
esztendeig irta Aeneidost; énnékem penig egy esztendőben, sőt egy télben történt
véghez vinnem munkámat. Eggyikhez is nem hasomlitom pennámat, de avval ő előttök
kérkedhetem, hogy az én professiom avagy mesterségem nem az poesis, hanem
nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál: az kit irtam, mulatságért irtam,
semmi jutalmot nem várok érette. Őnekik más gondjok nem volt, nékem ez legutolsó
volt. Irtam, az mint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több
munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de
va-gyon mind az holdban, mind az napban, kit mi eclipsisnek hivunk. Ha azt
mondják: saepe et magnus dormitat Homerus, bizony szégyen nélkül szemlélhetem
csorbáimat, igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdőm
nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek. És ha ugyan corrigálnám is ugy sem
volna in perfectione, quia nihil perfectum sub Sole, nam nec chorda sonum dat,
quem vult manus et mens. Fabulákkal kevertem az historiát; de ugy tanultam mind
Homerustul, mind Virgiliustul, az ki azokat olvasta, megesmerheti eggyiket az
másiktul. Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is
gondoltam ugy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki historiát ir, elhiszi
szómat.Zrini Miklós kezének tulajdonitottam Szulimán halálát: horvát és olasz
conikábul tanultam, az törökök magok is igy beszéllik és vallják. Hogy Istvánfi
és Sambucus másképpen irja, oka az, hogy nem ugy nézték az magános való
dolgoknak keresését, mint az országos dolognak historia-folyását. Akarmint volt,
ott veszett Szulimán császár, az bizonyos. Irtam szerelemrül is, de csendessen;
nem tagadhatom, hogy olykor az is nem bántott; osztán nem egyenetlen az szerelem
vitézséggel, abbul az versbül tanúltam:
In galea Martis nidum fecére columbae,
Apparet Marti quam sit amica Venus.Isten velünk.
Pars prima
(A Szigeti veszedelem első éneke)
1.
Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével
2.
Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát
Ki meg merte várni, Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.