Memoritergyűjtemény
(szemelgetés az európai költészetből)
Antikvitás
Iliász
Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhilleuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak
Devecseri Gábor fordítása
******************
Odüsszeia
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.
****************
Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
szakadós ma a szál -
vágy nehezül rám:
mert a sudár szép Aphrodité letepert!
Szerető, szerető
kell ma nekem már!
(Ford.: Radnóti Miklós)
*************************
Gyűlölöm
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
(Ford.: Radnóti Miklós)
*********************
Töredék a halálról
A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon,
fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,
oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.
(1-3. sor)
(Ford.: Radnóti Miklós)
***************************
A thermopülai-i hősökre
Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
(Ford.: Ponori Thewrewk Emil)
****************************
Antigoné, 523
Gyülölni nem, szeretni csak, születtem én…
(Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre)
*************************
Szapphó
Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel
egy a férfiú, aki szemben ülhet
véled és édes szavadat közelről
hallja, hogyan szól.
****************************
Nannó
Élni mit ér arany Aphrodité nélkül s mi lehet szép?
Haljak meg, ha nekem gondot okozni se tud
már édes szerelem nyoszolyáján titkos ajándék.
Mert csak az ifjúság gyönge virága gyönyör…
**********************
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást
és a mord öregek fecsegjenek csak,
**************************
Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.
(Szabó Lőrinc fordítása)
********************************
Áll ércnél maradóbb művem, emelkedett
emlékem, s magasabb, mint a királyi sír,
és sem kapzsi vihar, sem dühös északi
szél nem döntheti már földre, se számtalan
évek hosszu sora, sem rohanó idő.
*************************************
Thaliarchushoz
Nézd a Soractét, nézd, magas orma hogy
ragyog fehéren! roskad a hó alatt
és nyög az erdő és a fagyban
a folyamok vize mind beállott.
************************
KÖZÉPKOR
Vallomások
Tolle lege
Tolle lege
Vedd föl, olvasd
Vedd föl, olvasd…
***********************
Walter von der Vogelweide (1170-1230)
A hársfaágak csendes árnyán
Under den linden
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán
Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!
(1. vsz.) (Ford: Babits Mihály)
******************************
Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le, évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
(Ford.: Radnóti Miklós)
***********************
((A latin eredeti
Dies irae, dies illa
solvet saeclum in favilla,
teste David cum Sibylla.
Quantus tremor est futurus
quando judex est venturus,
cunta stricte discussurus!
(1-2. versszak))
Babits Mihály fordítása:
Ama nap, a harag napja,
e világot lángba dobja
Dávid és Szibilla mondja.
*********************
Stabat Mater dolorosa
Iuxta crucem lacrimosa
Dum pendebat Filius
Babits Mihály fordítása
Jacopo da Todi himnusza a fájdalmas anyáról
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.
*************************
Félre, könyvek, doktrinák
hív az édes dáridó!
Kivirult az ifjuság,
szűzi csokrát szedni jó…
*************************
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
**
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
**
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!"
*******************************
ÁLDOTT A NAP, A HÓ, AZ ÉV
Petrarca
Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek
ama szaka, órája, perce s egyben
a szép ország is, melyben rabja lettem
két szép szeme büvös tekintetének.
Áldottak az első gondok s remények,
melyeknek árán elszerelmesedtem,
s az íj s a nyíl, melytől sebet szereztem,
s a sebek is, melyek szivemben égnek.
Áldottak hangjaim, mik szerteszálltak,
Hölgyem nevét búgván a messzeségben,
s a sóhajok, a könnyek és a vágyak;
s áldott minden lap, melyen megkisértem
dalolni őt; s a gondolat, mi szárnyat
nem kap más senkiért, csupán csak érte.
(Ford.: Sárközi György)
****************************
Francois Villon 1431-1463
A felakasztását váró Villon négysorocskája:
Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült Ponthoise mellett.
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
hogy mi a súlya fenekemnek.
Másik fordítás-változat:
Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alattam a piszkos mélybe vész,
méter hosszat lógok egy nyárfaágról, és
nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.
******************************
Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok, és mindig szomjazom.
(fordította: Szabó Lőrinc)
*******************************
Hamlet
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
**
Az idő kizökkent. Ó, kárhozat, hogy
Éppen én születtem helyretolni azt!
*****************************
Rómeó és Júlia
Két nagy család élt a szép
Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
***
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott.
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a két órás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.
********************************
Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala
Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sohajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...
(TÓTH ÁRPÁD fordítása)
*****************************
ROBERT BURNS
FALUSI RANDEVÚ
WHA IS THAT AT MY BOWER-DOOR
Van itt valaki? Ki kopog?
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki sem hivott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz?
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen! -
Titok lesz, mondta Findlay.
(Szabó Lőrinc fordítása)
************************
Schiller: Örömóda
Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.
**********************************
John Keats: Óda egy görög vázához
(1795-1821)
A szép igaz, s az igaz szép. Sose
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!
*********************************
Alekszandr Szergejevics Puskin:
ANYEGIN
(1823-1831)
(Fordította: Áprily Lajos)
TATJANA LEVELE ANYEGINHOZ
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
****************************
Théophile Gautier
(1811-1872)
A művészet
Minden rom. A művészet
örök. A többi por.
A népet
túléli a szobor.
*****************
Charles Baudelaire
(1821-1867)
A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl, a vihar dühe szép,
de itt lenni bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
(Baudelaire : Az albatrosz)
************************
Baudelaire : KAPCSOLATOK
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
…
Szabó Lőrinc fordítása
**************************
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
(Tóth Árpád fordítása)
***********************
Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.
***********************
Arthur Rimbaud: Magánhangzók szonettje
Szurok Á! hó É:! rőt
I! zöld Ü! kék O! - csak
egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
…
(Tóth Árpád fordítása)
**************************************************
Rilke: Archaikus Apolló-torzó
… mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
(Tóth Árpád fordítása)
************************************
Apollinaire: A MIRABEAU-HÍD
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Kéz kézben nézz szemembe s közbe
tudnám
Hogy karjaink
Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
A szerelem
Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
Jön napra nap új év válik tavalyra
Nincs ami a
Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itthagy engem
(Vas István fordítása)
*****************************
Apollinaire: Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
(Vas István fordítása)
****************************
Apollinaire: KIKERICSEK
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
(Radnóti Miklós fordítása)
***********************************