Balzac (2)

 

 

 

 

 

        1807-től 1813-ig bentlakóként tanul az oratoriánus szerzeteseknél Vendome-ban, a kollégiumban. Lázad a szigorú kolostori fegyelem ellen, de sokat olvas.

1829 -- Huhogók

1831 -- A szamárbőr

1831 -- Az ismeretlen remekmű

        26 évesen merész üzleti vállalkozásba kezd: nyomdát vásárol, könyveket ad ki, de csődbe jut, és egész életére eladósodik. Álnéven él, folytonosan bujkál a hitelezői elől.

Az "Emberi színjáték előszavában azt írja: "Ha leltárba szedem a bűnöket és az erényeket, csokorba gyűjtöm a szenvedélyek fő tüneteit, s jellemeket rajzolok, kiválasztva a Társadalom legjelentősebb eseményeit, típusokat alkotva több egynemű jellem vonásainak egyesítésével, talán sikerül megírnom azt a történelmet, amelyről a historikusok általában megfeledkeznek: az erkölcsök történetét."

Az új regények meghozzák számára az anyagi elismerést és sikert.

        Balzac Toursban született 1799. május 20-án. Nagyszülei még parasztok Dél-Franciaországban, de apja már meggazdagodott a császárság alatt mint hadsereg-élelmező tisztviselő. A szülők között 32 évnyi a korkülönbség. Kiegyensúlyozatlan az életük, Balzacban fájdalmas emlékek élnek a gyerekkorról.

Célja a regény mint extenzív totalitás. Hatalmas freskókban mutatja be korának francia társadalmát; szinte évről évre krónikaszerűen 1816-tól  1848-ig --- főleg a letűnőben lévő nemesség és a feltörekvő polgárság "történelmi" útját.

        Ezután költekező életmódot élt, előkelő hölgyekkel bonyolódott szerelmi viszonyba. 1832-ben lelkes, csodáló levelet kapott egy lengyel nagybirtokos feleségétől, Evelin Hanska grófnétól, aki életének nagy szerelme lett. (Amikor 1841-ben Hanska gróf meghalt, megkérte az özvegy kezét, de házasságukra csak B. élete végén került sor.

Honoré de Balzac (1799-1850)

        Két évig készül az új hivatására: beköltözik egy padlásszobába, tanul, jegyzeteket készít. Nappal könyvtárban van, éjjel dolgozik. Kétéves felkészülés után álneveken kalandregényeket jelentet meg.

Megtanulta, hogy a polgári társadalom legfőbb és legkönyörtelenebb mozgatóereje a pénz. Azt is megtanulja, hogy e társadalomban a divatos gyönyörforrás az arany és a szeretőtartás. (Ekkoriban egy nála huszonkét évvel idősebb asszony támogatja: Madame de Berny.

        Szülei kívánságára jogot hallgat ezután. Egy ügyvédi irodában joggyakornok, közben a Sorbonne irodalomtörténeti előadásaira jár. Húszévesen félbehagyja a jogászi pályát, és elhatározza, hogy csak az irodalomnak fog élni.

        Újra visszatér az irodalomhoz, hogy műveinek jövedelméből törlessze adósságait. Emberfeletti erőfeszítéssel évente 5-6 regényt írt, az irodalom gályarabja lett. Szobájába egy ki Napóleon-szobrot helyezett, és a talapzatára azt írta: "Amit ő karddal kezdett, azt én tollal fejezem be."