József Attila: Elégia 1.


Rövid, összefoglaló vázlat a Madocsai-könyv nyomán.

A kolozsvári KORUNK . folyóirat 1933 júliusi-augusztusi számában jelent meg először.

A versindítás és az alaphelyzet hasonló A város peremén c. költemény indításához. A hasonlatban feltűnő füst motívum gyakori a J.A.-költészetben (pl. Téli éjszaka)

A beszélő a lélek és a képzelet segítségével térképezi fel világát, hogy eljusson a kopár öntudat által megfogalmazott konklúzióig. Ez a konklúzió a "mégis" magatartását rögzíti, érzékeny vallomásként tárja fel az individuum és a sivár HAZA viszonyát :

"Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz, óh lélek: ez a hazám."

A beszélő eleinte egyes szám első személyben, majd önmegszólításként egyes szám második személyben szólal meg. (Idézettel bizonyítani.) (Rejtett dialógus ez a lélek és a tudat között is -- így hasonlatos a Radnóti-eclogák gondolatmenetéhez.) (Például !)


A vers egészében önmegszólítás váltakozik leírással. (Például!) Rapszodikus az érzelmek és a tárgyilagos megállapítások váltogatása -- a műfaj elégikus (rapszodikus ) óda.


Gyakori az enjambement; a rövidebb-hosszabb sorok is rapszodikusan váltják egymást. (Például)

A vers drámája egyszerre játszódik a külső és a benső "színtéren", a tárgyi világban és a lélekben. A megjelenített táj (a külváros, az elhagyott gyárudvarok, a szikárló tűzfalak, az üres telkek, a homokbuckák sivár és rongyos-mocskos világa egyszerre a külső környezet rajza és az idetartozók lelki képe is. (Példákat hozni rá !)

A tehetetlenség és a kínlódó vágyakozás, illetve az önmagára és hazájára egyszerre ismerő ember verse az Elégia.

1. oldal

József Attila: Elégia 2.

Néhány saját gondolat hozzá.

Egyszerre zajlik a szemlélődés és a szemléltetés, egyszerre teremtett és teremtődő a táj. egyszerre elemzés az, ami itt történik és váratlan fordulatokban bővelkedő lelki folyamatok rajza.

A lírai alany alaphelyzetei: innen származik,
itt él,
ide köti a sorsa...
Az alapmotívum a hiány, a várakozás.
A gondolatmenet a személyestől a filozofikusig , majd ismét a személyesig jut el. (Tympanon-szerkezetű, mint Csokonainak
Az estve c. költeményéé.)
Az "Otthon vagyok" AMBIVALENS érzésének és érzelmeinek verse az Elégia.
Néhány asszociáció:::
A füst -- elégett dolgok maradványa;
-- a korlátozott látást idézi elő;
-- a szmog a "modern" város "terméke"
A látvány hiánya szomorú, nyomasztó, stb...

Az ólmos ég kifejezésben az ólmos a színtelent, szürkét (élettelen színű arc ?) és a nehezet (lehúzót, mint Ady gaz kifejezése) jelezheti.

Az ég, aminek a nyitottságot, a felsőbb világszintet, a transzcendens szépséget, a lehetőségeket, a határtalanságot kellene képviselnie (esetleg a derűt), ZÁRT, beszűkült.


A telten és a leng a lelkem akusztikai megfelelés egybekapcsolja a mint szóval már jelzett hasonlat elemeit.

Néhány paradigma
Határozószók: alatt; felett; alacsonyan (tér).
Cselekvésképzetek (igenevek): lecsapódva; száll; leng, leng; nem suhan.
Alanyok: füst, lelkem.
A forma: egyre rüvidülő sorok (szétterülő füst képe?)
Az EDDIG szemügyre vett rész a LELKIÁLLAPOT TÉTELEZÉSE ---

annak előkészítése, hogy lehessen "befelé" és "kifelé" egyaránt szemlélődni, vizsgálódni és közben reflexiókat rögzíteni.


2. oldal